eva-horvath.blogspot.com

2012. október 6., szombat

A lelki fejlődés göröngyös útjai

Az ember azaz ösztönlény, aki mindig boldog  akar lenni, és egész életében a boldogság megélésének az élményét keresi. Pedig olyan állapot soha nem fordul elő, hogy mindenki, minden eggyes alkalommal boldog legyen. Amikor úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk, akkor azaz állapot csupán pillanatnyi érzés, amely gyorsan elrepül. Az élet velejárója, hogy életünkben vannak jó és rossz dolgok egyaránt, sőt kudarcok és csalódások állapotát is sorozatban át kell élnünk, hogy megtapasztaljuk őket, és a fel tudjuk használni az ebből tanultakat  a lelki fejlődésünkhöz.

Mostanság egyre jobban az a jellemző az emberek hozzáállására, hogy szeretnének ezt vagy azt tenni, akár az életüket is megváltoztatni, de ezt minden esetben úgy akarják elérni, hogy azért ne kelljen semmit sem tenniük. Sokan ezért is nm mernek változtatni az eddig megszokott életükön, annak ellenére sem, hogy éppen  nem érzik jól magukat a bőrükben. Ahhoz pedig, hogy bárki eljusson annak a gondolatnak a megfogalmazásához, kimondásához, hogy mostantól megváltoztatom az életemet nagy bátorságra és kitartásra lesz szükség. De nem elég szóban megfogalmazni a dolgokat, hanem az egyik legfontosabb tény az, hogy a változtatni akaró embernek az életében át kell/kellett élnie olyan élethelyzetet, amikor úgy érezte, hogy mos már nincs tovább, vagyis meg kell élni a saját poklát, hogy változás induljon el a saját életében. Rögtön hozzátenném, hogyha azt vesszük észre, hogy akár családtagjaink, barátaink, munkatársaink problémákkal küszködnek, akkor semmiféle képen ne próbáljunk meg nekik segíteni, Azaz ő problémájuk nekik kell megoldani a gondjaikat. Arról nem is beszélve, hogyha nem kérték ki problémájuk megoldásához a mi segítségünket. "Csak segíteni szerettem volna"- hangzik el sokszor ez a megszokott válasz..Amikor az idézet mondatot kiejtjük a szánkon, akkor többet ártunk vele, minthogy segítettünk volna. A segítés során felmerül az a probléma is, hogy ismerőseinkkel, rokonainkkal, családtagunkkal nagyon is lojálisak vagyunk, és nem merjük nekik megmondani az igazságot sem róluk, sem a probléma meglétéről.

Ha változtatni akar bárki a saját életén, akkor nagyon keserves, és göröngyös lesz az útja. Először is a változtatás csak akkor következik be, ha az adott illető megélte saját poklát, és elkezd az életén és a dolgain változtatni. Ehhez minden esetben külső szakember segítsége kell, mert az anélkül nem fog menni, Az nyíltan, őszintén elfogja mondani a rólunk, és problémánkról alkotott véleményét. Aztán jön a felismerés a részünkről:" Valóban ilyen vagy olyan ember vagyok. Ki is vagyok én egyáltalán". Ha mindezeket a felismeréseket sikerült elfognunk, akkor kezdődhet a nehéz, kitartó és mindennapos munka. Nagyon nagy odafigyelés, toleranciát, türelmet, összpontosítást igényel ez a munka. Az első három hét az borzasztó energiát, odafigyelést igényel az embertől. Elmondhatom, hogy vért lehet tőle pisilni. Utána már rögzülnek a dolgok és már kevesebb energiát kell befektetni az ügy érdekébe. De ez minden napos munkát igényel, mindaddig amíg az ember él.

Ha következetesen végigjárjuk ezt a göröngyös utat, akkor a siker nem marad el. De addig el fogunk bukni, de az nem baj. Utána majd felállunk és megyünk tovább. Majd pár hónap elteltével a környezünk is észre fogja venni a változásokat. Ez pedig a változtató személy esetében először pozitív tényként fog hatni. Ilyenkor a környezetünkben élők tudatosan fognak olyan szituációkba, helyzetekbe hozni bennünket, hogy ne tudjunk az adott helyzetben helytállni. Nem baj. Menni kell tovább a kitaposott úton. Rövid távon a siker az övék lehet, de hosszú távon az idő az fogja igazolni, aki végig járja a lelki fejlődés minden jó és rossz útját.
Az akadályozó emberek pedig azért próbálnak meg bennünket megtorpantani,  mert ők gyávák, irigyek, és féltékenyek a mi fejlődésünkre. A fejlődő emberben látják meg a saját hibáikat, tökéletlenségüket, és ezért próbálnak úton-útfélen betenni a másképpen gondolkodó embereknek.

Elmondhatom, hogy sokan, sokszor próbálták velem is eljátszani az a szituációt, hogy különböző hibákat, problémákat gyártottak, hogy így próbáljanak kizökkenteni a a belső békémből. Eddig sikertelenül. A fejlődés során elkezdünk majd egyre jobban látni, megszűnik a korábbi vakság. Nő az önbizalom, hitelesség, gerincesség, következetesség. Érdemes végig járni ezt a nem könnyű göröngyös utat, mert a siker nem marad el. "Aki mer az nyer".- tartja a szólás mondás. De a leírtak mindig csak egy napra érvényesek. Ezen megállapításomat a saját tapasztalataim is alátámasztják.





Nincsenek megjegyzések: