Milyen érzés az, amikor szerelmes vagy?

A mostani bejegyzésemnek nem az a célja, hogy az szerelem érzését biológiai vagy más szempontok alapján megmagyarázzam. A szerelmet mindenki másként éli meg az élete folyamán, de vannak olyan emberek is, akik soha, de soha nem tapasztalták mg ezt szép és sokszor fájdalommal járó érzést. Most egy valóságos történetet fogok elmesélni, de a szereplők nevét megváltoztattam. Egy régebbi bejegyzésemben már írtam Nóra és Miklós történetéről, egy gyakori személyiségvonással kapcsolatosan. Most egy újabb történetükről rántom le a fátylat.

A történet több mint tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Már az előzőekben írtam a személyek jellemvonásáról, és fontosabb dolgaikról. Nóra negyvenes éveiben járó, érettségivel rendelkező hölgy volt, magas érzelmi intelligenciával rendelkezett. Miklós ötvenes éveinek az elején járt, két diplomás, nyelveket beszélő pasi volt. A két ember egy nyelvtanfolyamon ismerkedett meg. És a Miklósnak nagyon megtetszett ez a nő, és gyorsan elkezdett hajtani rá. De a Nóra mit sem törődött azzal, hogy a pasi mennyire van utána. És ez így is ment hónapokon keresztül. Majd végett ért a nyelvtanfolyam, és Nóra magánúton folytatta tanulmányait, és a tanára Miklós lett. És lassan elindult a lavina.

Közben évek teltek el, és Miklós továbbra sem mondott le a nőről. Egyre jobban nyomulni kezdett. Mivel a Nóra sem volt fából, így benne is kialakultak az érzelmek. De valamit tudott ez a nő, Mert ezt az állapotát éveken keresztül nagyon jól tudta titkolni. (bár ne tette volna). Egyre jobban azt érezte, hogy szerelmes. Gyorsabban vert a szíve ha látta vagy találkozott a pasival. Melegség öntötte el, keze.lába remegni kezdett már csak a neve hallatán is. Állandóan csak ez a pasi járt az eszébe, akit úgy tekintett, mintha más lett volna, mint a nagy átlag. Bár később belátta, hogy tévedett.

Egy hideg, borús októberi nap volt, amikor az óra után Miklós elvitte Nórát a városba,  mert neki ott volt dolga. Miklós másnap három hétre külföldre utazott. Kiszálltunk az autóból, pár szót váltottunk, és elérkezett a búcsúzás pillanata.
- "Vigyázz magadra!" - mondta Nóra neki, és ö csak döbbenten állt és nézett maga elé.
- " Majd gondolok rád!"- szólt a következő mondat.
- Mikor? - kérdezett ő gyorsan vissza.
- Mindig! Mindig gondolok rád!- válaszolta Nóra.
És akkor ott, hirtelen dermedt csend telepedett közéjük. Miklós csak állt és nézett maga elé, a szép nagy barna, boci szemeivel. Nóra szintén ott állt, és várta, hogy mi fog történni.
És láss csodát! Miklós gyorsan odalépett a lányhoz, és szorosan magához ölelte. És a következőket mondta:
- " Hogy én milyen marha vagyok, de sajnos soha nincs időm semmire."
-  " Nekem ezt még soha senki nem mondta". - adta a tudtomra.
És akkor Nórának földbegyökerezett a lába, De egy nagyon jó érzés járta át a testét-lelkét. Érezte ahogyan Miklós magához öleli, érezte a keze melegét, simogatását. Nóra szíve pedig egyre hevesebben vert, kiverte a verejték, és keze-lába remegett. Három hétig pedig, amíg Miklós külföldön tartózkodott, minden egyes nap átélte ezt az érzést, és mindig egyre hevesebben. Nóra számára ez egy örök emlék marad.

Most egy megtörtént esemény leírásával próbáltam megmagyarázni a szerelem érzését. Boldog ember az, aki mind ezt átélhette/élheti. Megtapasztalhatta az élet egy csodáját.
A neveket pedig ne felejtsék el, mert még bizonyára találkozhatnak vele.