eva-horvath.blogspot.com

2012. október 21., vasárnap

Rémálmok

Talán egy évvel ezelőtt már írtam egy olyan bejegyzést, amely arról szólt, hogy álmainknak milyen üzenetei vannak. Most is az álommal fogok foglalkozni, de teljesen más megvilágításban. Sokan esküsznek rá, hogy nem szoktak sohasem álmodni, persze az nem igaz, csak sokan nem emlékeznek rá. Mi is történik valójában, amikor az ember álmodik? Az egész napi történéseket ilyenkor dolgozza fel az agyunk, és főleg az olyan problémák, konfliktusok az álom témai, amelyeket nehezen tudunk  megoldani, és "nyomja" a lelkünket. Az ilyen megoldatlan, elfojtott élmények sokszor rémálmok formájában jelentkeznek. Most erről írok néhány történetet.

Bizonyára sokan átéltek már életük folyamán rémálmokat. Ezek az álmok lehetnek pozitívak, amelyek jó érzéssel töltik el az ember lelkét, de lehet az álomélmény negatív is, amely az adott napunkat teljesen tönkre teheti. Ezek a rémálmok legtöbb esetben akkor fordulnak elő, ha az életünkben valamilyen feldolgozatlan trauma, megoldatlan probléma áll. Sok esetben már nem is emlékeszünk a megoldatlan probléma gyökerére, és úgy gondoljuk, hogy már az nem is érdekes a számunkra. De az agyunk az nem felejt, Sok-sok évvel ezelőtt megtörtént eseményeket is képes elraktározni, és egy egy későbbi időpontban elővenni, hogy az embert emlékeztesse milyen megoldatlan konfliktusai, gondjai, problémai vannak. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és éppen ezért az álmainkat is más-más képen éljük meg. Vannak, akik nem tulajdonítanak nagy hangsúlyt az álmaik tartalmának, de vannak, akik igenis odafigyelnek az álmaik üzeneteire. Az utóbbi embertípusra, már az a jellemző, hogy a lelki- és spirituális szinten is igen magasan áll.

Velem is sok esetben előfordult/fordul, hogy bizonyos időközönként rémálmaim vannak. Ezek az álmok valóban olyan események, történésekkel álltak/állnak kapcsolatban, amelyeket magamban elfojtottam , vagy nem találtam meg rá a megfelelő megoldást. És az agy az emberi szervezet egyik legcsodálatosabb része, mert több évre visszamenőleg is megőrzi az megoldatlan, elfojtott dolgainkat. Ezeket az elfojtott dolgokat pedig rémálmok formájában tárja elénk. Ha nem oldjuk meg ezen dolgainkat, akkor az álmok egyre durvább formában jelennek meg, és ezek bizony lelkiekben is megviselik az embert. Saját élményeim, tapasztalataim alapján írom le mindezeket. Elmesélek most néhány esetet.

Hosszú éveken keresztül nem találtam megoldást egy kialakuló kapcsolatomra. Valójában nem akartam azt a helyzetet tudomásul venni, pedig nagyon erős érzelmeim voltak az adott pasi iránt. Ezt az erős érzelmet éveken keresztül elfojtottam. Igen ám! De az agyam nem felejtett. és rémálom formájába felszínre hozta a megoldást. Durva, agresszív élményként éltem meg ezt az álmot, és mindez az élmény az egész napomat padlóra vágta. És mit ad az isten. Pár év elteltével az álom a valóságban is megtörtént, és pontosan olyan durva, és agresszív formában. Ezzel ez a probléma megoldódott, és később nem voltak ezzel kapcsolatosan rémálmaim.
Gyakran voltak olyan álmaim is, amelyek dühöt, agressziót váltottak ki belőlem, Ezek leginkább munkahelyi problémák voltak, és olyan kollégák, akik sokszor megbántottak, rosszak és gonoszak voltak velem. Az elfojtott dühöm, mérgem mind egytől-egyig álomkép formájában jelent meg, Amióta naponta csiszolom magamat, ez a problémám is megszűnt. Mert meg tudom magamat védeni, és merek véleményt alkotni.
És nézzünk egy pozitív példát is!
A "tanító mesteremmel" való találkozásomat tiszta pozitív élményként éltem meg. Ezt is megálmodtam. Az elmesélt történt után ugyanazt válaszolta, mint a valóságban. Álmomban is nyugalmat, melegséget éreztem, jól esett kibeszélni a problémámat. Nem voltam ideges, hanem laza. Nem volt görcsölés. És mindezek megléte tiszta belső nyugalommal töltöttek el.

Régen nagyon féltem a rémálmoktól, hogy ebből valami nagyon rossz dolog fog kisülni. Most már tudom, hogy ezek nem mások, mind az életben keletkező feszültségek, amelyekkel nem akarunk szembenézni. Nem régiben olvastam egy neves pszichológus rémálomról írt cikkét. Ő ebben azt írja, hogy szerencsés ember az, akinek rémálmai vannak. Legalább a kialakult feszültségek miatt a későbbiek során nem fog megbetegedni. Mert a belső feszültségektől ilyen formában szabadul meg a szervezet. Amikor elolvastam ezt a cikket, megnyugodtam, és már korán sem félek annyira a rémálmaimtól, mint régen. Mert tudom, hogy ez egy megoldatlan konfliktus felszínre törése csupán, amelyet előbb-utóbb megoldást igényel.



Nincsenek megjegyzések: