Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2014. szeptember 19., péntek

Higgy az álmaidban, és azok valóra válnak!

Álmok! Minden ember  a saját álmait kergeti egész életében. Ki több, ki kevesebb sikerrel talán rá is talál a lelkében található álmaira, és később próbálja is azt a valós életben is megvalósítani. Mindenki boldog szeretne lenni. De ahhoz, hogy boldogok legyünk, a szívünk szerint kell élni, és megvalósítani azon életküldetésünket, amiért ide a földre leszülettünk. Sok ember azért nem boldog, mert nem azt a munkát, feladatot, tevékenységet végzi, amiben örömét is lelné. A pénz diktál. A a fontos, hogy pénzt keressünk, és csak másodlagos dolog, hogy még szeressük is azt a munkát, amit végzünk.

Én is hosszú évtizedekig ugyanígy éltem, de egyszer csak jött a felismerés, hogy többre vagyok képes, mint amit éppen csinálok. Majd jött egy lehetőség, és az egyik álmom valóra vált. Idegenvezető lettem, és huszonnégy évet töltöttem el ezen tevékenységemben. Volt sok siker, öröm, stressz, és minden ami ezzel a munkával együtt jár. Időközben újra éreztem, hogy már ez a munka sem elégíti ki az életemet, Éreztem, hogy még mindig több tudás van bennem, mint amit hasznosítok. Lassan kezdtem kiégni. Egyhangúnak, monotonnak találtam a munkámat. Feltört bennem a pszichológia, ezotéria iránti érdeklődés, amely már kamaszkorom óta érdekelt. Kedvenc gyerekkori pszichológusom Vekerdy Tamás volt, akinek írásait hetente elolvastam a Nők Lapja c. folyóiratban. Felszínre tört a másik elfojtott vágyam: ez pedig az írás volt. Már húszon éves koromban nagyon szerettem volna egy újságíró tanfolyamra jelentkezni, de az anyám lebeszélt róla. Én pedig még abban a koromban "éretlen" voltam lelkiekben, hogy kiálltam volna magam mellett. Így az álom csak álom maradt.

Majd pár évvel ezelőtt személyesen találkoztam a tanító mesteremmel. akivel többek között a munkámról is beszélgettünk. Előjött a pszichológia, és az írás iránti érdeklődésem. Mire ő megkérdezte. "Miért nem ír?" "Írjon!" Meglepett a  kérdése, de elgondolkoztam a beszélgetés után a történteken. Pszichológia, írás, hogyan hozzam össze? Gondoltam magamba. És jött az ihlet megírom életem tapasztalatai, jó, és rossz dolgokat egyaránt, hogy mások tanuljanak belőle. Így kezdtem el írni a blogomat. Persze ez sem volt zökkenő mentes, mind bármi más az életben. Kaptam hideget, meleget, de leginkább hideget. Nem adtam fel és továbbra is hittem az álmaimban. Az életemben még ennyire semmiben sem hittem, mint abban, hogy ebből a blog írásból csak jó sülhet ki. Bíztam magamban, és a tervemben. Közben megtanultam türelmesnek lenni, és nem siettetni a dolgokat.  Szép lassan beindult dolog, és jöttek a pozitív visszajelzések is. És megjelent a közösségi portál, ami elindította blogom ismertségét.

Közben hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedtem meg az oldalon, akik szintén kezdték megszeretni a blogom írásait. Már több mint 93 ezer oldal magjelenítést tud maga mögött az oldal. A vágy élt tovább. Könyvet szeretnék megjelentetni. Egyre jobban érlelődött bennem a dolog. Sőt több megkeresést is kaptam, hogy miért nem adom ki írásaimat könyv formában.
És láss csodát! A nyár folyamán elkezdtem az ezzel kapcsolatos munkálatokat. Közben nem maradtak el a biztatások, segíteni akarások sem. Nem kis munkát igényel egy könyvkiadása, de nekem ez nem jelentett fáradságot, mert élveztem azt, amit csinálok. Egy jó hónapja pedig beindult a verkli. Felgyorsultak az események. Még ma sem akarom elhinni, hogy képes voltam az álmaimat megvalósítani.

Egy hónap távlatából nézve, most ott tartok, hogy könyvem egy pár napja nap világot látott. Örülök neki!
Rövid időn belül remélhetőleg már a nyomatott könyvet is magamhoz ölelhetem. Hiszen ez nekem olyan érzés, mint amikor egy anya mellére szorítja újszülött csecsemőjét. Nekem ez a könyv az "első gyerekem" lesz. Remélem sokat segítek majd a tanácsaimmal az olvasóknak, és tanulnak belőle az emberek.
Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy higgyenek az álmaikban, mert az álmok valóra válnak.
És soha semmit nem késő elkezdeni! Még negyvenen-ötvenen túl sem.

Képforrása:pixabay.com

Nincsenek megjegyzések: