"Aki mer az nyer"

A történet,amit megszeretnék osztani a blog olvasóival,több mint 20 évvel ezelőtt történt.Abban időben egy kereskedelmi cégnél dolgoztam már egy jó pár éve, de a munkámat nem szerettem és számomra a minden napos munka csak úgynevezett"csicska munka" volt.Éreztem többre vagyok képes annál,amit csinálok. Így munka mellett leérettségiztem, és egyre jobbam foglalkoztatott, azon elképzelésem, hogy megvalósítsam az "álmomat".

Minden álmom és elképzelésem az volt,
hogy idegenvezető szeretnék lenni.de erről csak álmodoztam.Az álmom pedig visszatérő képek formájában jelent meg.Ezekre a visszatérő képekre a mai napig emlékszem.Vendégeket kalauzoltam Magyarország egyik platinás városának sétáló utcájában és bemutattam a város műemlékeit Ezek a képsorok többször megjelentek az éjszakai álmaimban.És láss csodát!Nincsenek véletlenek!.Egyszer csak értesültem róla. hogy idegenvezető képzés indul és csak két napom volt a jelentkezésig.Sikerült a felvételim, és 9 hónapig élveztem a munkára való felkészülést. És újra láss csodát! A vizsga után már egy héttel az egyik művelődési intézménynél dolgozhattam, mint tárlatvezető. Kezdetben csak hétvégéken és szabadságom alatt végeztem ezen tevékenységemet.Élveztem a munkámat és minden nap örömet hozott számomra.Már akkor rádöbbentem,hogy bátran kell belevágni dolgokba, mert aki mer, az nyer. Még nincs vége,elkezdtem franciul tanulni,hogy a francia vendégeket is tudjam kalauzolni a várban. A siker itt sem maradt el - kedveltem a francia vendégeket, jó volt velük beszélgetni így ezáltal a nyelvtudásomat is tudtam bővíteni.,Közben teltek az évek és már "állandóan"ott dolgoztam.Időközben elvégeztem egy idegenforgalmi menedzser tanfolyamot,ahol tovább gyarapíthattam szakmai tudásomat. Majd elkezdtem németül tanulni. Pedig korábban hidegrázásom volt ettől a nyelvtől,de olyan tanárom lett,aki megkedveltette velem ezt a nyelvet. Igaz sok év keserves munkája és lemondások árán,de megcsináltam egy nemzetközi nyelvvizsgát, Kár,hogy a német turisták száma mára már igen csekély!

Most megint ott tartok.mint 20 évvel ezelőtt.A munkámban kiégtem és "csicska munkának" érzem, amit csinálok. Tudom mit szeretnék csinálni. Újra eszembe jutott a bölcs közmondás "AKI MER, AZ NYER" Most pszichológiával szeretnék foglalkozni, és a tervem az egyetem elvégzése.
Én mindenkinek azt tanácsolom,hogy vágjon bele nyugodtam új dolgokba,mert ettől csak nő az önbizalom és a sikerélmény.Sőt nem szabad elfelejteni."aki mer az nyer".Sőt "bátraké a szerencse."

A fenti bejegyzésem úgy jó másfél, két évvel ezelőtt íródott. Azóta annyi változás állt be az életemben, hogy elkezdtem dolgozni magamon, és ezáltal a munkámban is örömömet lelem, és nem érzem csicska munkának, A pszichológia pedig egyre jobban az érdeklődési körömbe került.
Egyetem? Mérlegeltem! Sajnos anyagilag kivitelezhetetlen! De nem baj! Én ettől függetlenül.arra biztatok mindenkit, hogy bátraké a szerencse, és aki mer, az nyer.
.

"Minden értünk történik"

A fenti idézetet,amely a mostani blogom címe,évekkel ezelőtt egy volt kolléganőm szájából hangoztak el. .Egész pontosan így hangzott." A dolgok úgy történnek,ahogy történniük kell,minden értünk történik". Azokban az időkben nekem ez egészen furcsán hangzott,mert akkor éltem át életem kudarcait, úgy a magánéletben, mint a munkahelyen. Haláleset, apám betegségei, és sorolhatnám tovább. Úgy éreztem minden elleném esküdött, és sokszor feltettem magamnak a kérdést, mért pont én vagyok ilyen helyzetben és mért velem történnek ilyen dolgok.Közben eszembe sem jutott,hogy mások is járnak hasonló cipőben és napról napra megvívják a saját háborújukat

.Talán akkor azért nem értettem meg ezeket a dolgokat,mert lelkiekben még értetlen voltam, de ez nem korfüggő. Időközben elkezdtem érdeklődni a pszichológia iránt, és egyre több szakirodalmat olvastam e területen. Ezek után egyre jobb emberismerettel rendelkeztem,amit mások is észre vettek bennem. Volt olyan ismerősöm, aki egy alkalommal, amikor beszélgettünk, azt mondta "jó pszichológus lenne belőled".Majd elkezdtem magam egyre jobban csiszolni, itt belső dolgokra gondolok elsősorban. Fel kellett ismernem a hibáimat,a rossz tulajdonságaimat.és ezeken változtatni kellett. Ez egy borzasztó kemény munka.Kitartást, türelmet igényel, amely csak hosszabb távon hozza meg gyümölcsét.

Rájöttem, hogy valóban a dolgoknak úgy kell történniük, ahogy történnek És minden értünk történik.Sokszor rágódtam azon,hogy ennek,vagy annak a dolognak nem úgy kellett volna,hogy legyen,de amikor lehiggadtam,rájöttem jó,hogy ez így történt,Ennek így kellett történnie.
Igaz a pszichológia is ezt tanítja. Azt is benne van a tanításban, hogy mindenki azt kapja vissza az élettől,amit bele fektetett.,Van,aki a jót,van aki a rosszat. És minden csak időkérdése,hogy ki mikor és milyen formába kapja vissza, mindazt, amit a saját életébe bele tett.

Amióta pozitívan gondolkodom,teljesen megváltozott az életem,és más mércével mérem az életemet.És ezt már kívülálló emberek is észrevették rajtam. Más dolgok lettek fontosak a számomra, és előtérbe kerültek azon apró örömök, amelyeket sokszor észre sem veszünk.

Sokszor eszembe jut a volt kolléganőm mondása:"Minden értünk történik"
Én azt javaslom minden embernek,hogyha bármilyen problémája van ez jusson az eszébe.
"Minden értünk történik" Nem ágálni kell, hanem elfogadni az életet úgy ahogy van, mert valamiért annak úgy kell lenni ahogy van.

Blogom születése

Már régóta foglalkozom,azzal a gondolattal,hogy blogot nyitsak.Nos,ez most meg is történt.A blogombam szeretnék foglalkozni pszichológiával,filozófiával.és az élet számos egyéb. problémájával. Mos Karácsony másnapjának estéje van és ülök a gép előtt,hogy leírjam a gondolataimat.Sokszor elgondolkodttam/gondolkodom a karácsony ünnep hangulatán.Mit is jelent a karácsony? Szeretetet,összetartozást,örömöt és sok-sok ajándékot.Úgy tünik az utóbbi években egyre jobban az anyagi javak kerülnek előtérben és az azt jelenti,hogy egyre drágább ajándékokot veszünk egymásnak,csak,azért,hogy így mutassuk ki a szeretetünket.Ennek nem lenne szabad így lennie.Annak kellene örülni,hogy együtt van a család és örömmel töltsük el az ünnepeket.

Karácsony előtt gyakram mondjuk egymás a következő jó kívánságokat."Boldog ünnepeket,kellemes ünnepeket.Áldott ünnepeket.Vajon,amikor ezeket a szavakat kimondjuk,tisztába vagyunk e egyáltalán ezen szavak jelentésével.Én úgy gondolom,hogy az év 365 napjából,nem csak 3 nap kell jónak lenni,és szeretetünket kimutatni,ha nem nap,mint nap.
Sajnos azt tapasztalom,hogy évközben egyre nagyobb mértékeket vesz a gyülölet,harag,írígység,rosszindulat és mások eltaposása.

Szerintem,rajtunk embereken múlik,hogy ezeken a rossz tulajdonságainkon változtatsunk.
Ehhez pedig felismerésre,elfogadásra,és megvalósitásra van szükség.

További kellemes ünnepet és kitartást kívanok..