A "lélekbúvár" őszinte válaszai: Könyvről, írásról, marketingről

Az elmúlt napokban felkérést kaptam az egy facebook-os oldal üzemeltetőjétől Krisz Nádasitól, hogy nem-e szeretnék részt venni egy riport sorozatban, ahol szerzők tesznek fel kérdéseket szerzőknek. Én most kerültem sorra, és örömmel teszek eleget ezen felkérésnek. A csoport neve: Könyvmarketing.

Nos, lássuk a kérdéseket!

Krisz Nadasi Az alapkérdések:
- mondj magadról pár szót,
- beszélj a (leendő) könyve(i)dről és
- ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos 
 tapasztalatot.

Egy Eger melletti kis településen élek jelenleg. Korábban 24 évig dolgoztam az idegenforgalomban, mint tárlatvezető. Így naponta több emberrel kerültem kapcsolatba a munkám során. Mivel egy tárlat, és -idegenvezetőnek a munkája nemcsak abból áll, hogy elmesélje az adott kor történetét, vagy egy-egy műemléket bemutasson, hanem az embereket is úgymond tudni kell kezelni. Vagyis is szükség van egy jó adag pszichológia tudásra is. Nálam ez szerencsére duplán bejött, mivel régóta érdeklődtem a pszichológia iránt, és ezzel kapcsolatosan számos szerzőnek olvastam a könyveit, és járta ilyen témával fogalakozó előadásokra.
Az írás úgy került a látókörömbe, hogy öt-hat évvel ezelőtt éreztem, hogy kezdek a munkámban kiégni. És ebből kifolyólag felkerestem, egy népszerű pszichiátert, aki felnyitotta a szememet egy olyan terület irányában, amiről azelőtt csak álmodtam. Előtérbe került az írás, és a pszichológiai ismeret. Ez a két terület volt az, ami elindított az írás művelésével. Nem sokkal a találkozó után indítottam el a blogomat "Lélekbúvárkodás" címmel, amiben olyan életszerű eseményeket írtam le, amellyel mindenki találkozott/találkozik élete folyamán. Egyre jobban kezdett a blogom ismerté válni. 2014-ben blogolvasóim javaslatára megszületett bennem az a döntés, hogy ezen írásaimat könyvformában is megjelenthessem. Így született meg a Tükörképek - avagy egy "lélekbúvár" élettapasztalatai c. könyvem. A megjelenése után fél évig a Top 10-es lista minden helyzetét bejárta, kivéve az elsőt. Számomra ez nagy öröm volt.
2015. júniusában új könyvvel jelentkeztem, ami a "Lélekfonalak" címet viseli, és szintén a bloggyűjteményem írásait tartalmazza.
Szintén ez évben még két könyvem jelent meg, és pedig a gasztronómia területén. "Finomságok a konyhámból" süteményes könyv. "Szülőföldem palóc ételei", pedig egy szakács könyv, olyan ételreceptek válogattam össze, amely a Palóc vidékre a leginkább jellemző.

Jelenleg új könyv van készülőben, amely 80-90%-os készültségben van. Címe: "Macskamisztikum" lesz. Hű maradok magamhoz, és szintén a lélek dolgait vizsgálom, de más szemszögből, Most a macska van terítéken, olyan szempontból, hogy viselkedésül által, hogy tudják az embert megváltoztatni, és milyen dolgokat tudnak, érzékelnek, amit mi emberek nem. Egy pár figyelem felkeltő téma erről. Van-e lelke a macskának? Van-e gyógyító tudása, és érzékeli-e a szellemvilágot? Ehhez hasonló témával foglalkozik a könyv, és olyan módon, hogy ezen felismerések szintén a tapasztalataimon alapulnak.

Marketing. Ez jó kérdés. Mivel szerzői kiadásban jelent meg a könyvem, így saját magamnak kell a könyveimet marketingelni.  Ez jóval nehezebb feladat, mint egy könyv megírása. Sok mindennel próbálkoztam a kezdetekben. Hasonló csoportokban vettem részt, ahol a könyveimből osztottam meg részleteket. Sajnos nem jártam sikerrel, és kiléptem ezen csoportokból. Közel egy éve kezdtem el hirdetni a facebook-on. Több-kevesebb sikerrel, de mindig csak kevés összeggel, hogy lássam, miként reagálnak az emberek a hirdetéseimre. Idővel rájöttem, hogy nem az a fontos, hogy mennyi követője van az embernek, hanem az, a lényeg, hogy a meglévő követőkből legyen  egy stabil bázisom, akikre a későbbiekben lehet építeni. Hirdetés nélkül az ember munkája meghal, tehát muszáj "megvenni" az embereket. Meg kell keresni azon célcsoportokat, hogy kiknek írunk. A facebook szerzői oldalán ezt a statisztikai kimutatásból meg lehet tudni. Jelenleg egy ingyenes marketing tanfolyamot végzek, napi videó küldés folyamatában. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert sok hasznos felismerést hoz a hirdetésekkel kapcsolatosan. A kiadónak is érdemes lenne figyelnie arra, hogy a kezdő szerzőket elindítsa egy-egy tanáccsal a marketing területén, leginkább azon területen, hogy, hogyan lehet eredményesen hirdetni a facebook-on. Egy "zöld fülű" kezdő író, aki nem rendelkezik sem támogatással, sem anyagi háttérrel ez honnét tudná. Az eladott könyvek összegének a 30%-a a kiadónál marad, és szerintem nekik is érdekük lenne, hogy támogassák a szerzőket, mert ha nem,,akkor mi csak egy eszköz vagyunk neki, akik pénzt hoznak a konyhára, és nem írók, szerzők, akik ismertséget, elismerést hoznak.
Író-olvasó találkozók megszervezése is egy marketing fogás. Jelen esetemben ez nem vált be. Első könyvesként sokan eljöttek a találkozóra a könyvtáros szerint, Tetszett is ez eladásom, kaptam sok gratulációt, de könyvet nem vásároltak a jelenlévők. Úgy tapasztaltam, hogy leginkább presztízsből járnak el az emberek ilyen találkozókra.

Most pedig jöjjenek a kérdések!

 Erika Bogár Kedves Éva! Olvastam a Lélekfonalakat és írtam is róla, és a blogodon is írod, hogy mesterednek tekinted Dr. Csernus Imrét. Volt / van lehetőséged személyesen találkozni vele? Rajta kívül vannak még olyan emberek, írók, pszichológusok, pszichiáterek, akiket példaképnek tekintesz vagy valamilyen más okból érdekel a munkásságuk? Köszi!     

Kedves Erika! Először is köszönöm, hogy olvastad a könyvemet, és különköszönöm, hogy értékelted is. 
Való igaz, hogy Csernus Imrét tartom a tanító mesteremnek, hiszen sokat segítettek a lelki fejlődésemben a könyvei, illetve az előadásai. 
Volt-e lehetőségem vele személyesen találkozni? A válaszom, igen. Több, mint öt évvel ezelőtt találkoztam vele személyesen a magán rendelésén. Akkor tájt kiégési problémákkal küzdöttem, és éppen ezért kerestem fel őt személyesen, mert én bíztam benne, és hiteles személyiségnek tartom. Nem is csalódtam benne. Ő nyitotta fel a szememet azon a téren, hogy merjek írni, és azt csinálni, amit szívem szerint szeretnék. A vele való találkozás és egy élmény volt a számomra, amely életem végéig elkísér. "Ön dönt, és asszisztálok" - ez a szlogenje. És valóban, ő asszisztált, és én döntöttem. 
A másik kérdésedre válaszolva, elmondhatom, hogy igen, vannak más szakemberek is,akiktől olvasok, olvastam. Nem akartam elfogult lenni Csernus doktorral szembe, és ezért más szakemberek írásait, és olvastam, és így láttam, hogy egy-egy pszichológiai témát milyen tükörben látják mások. Nagyon kedvelem Popper Péter, Bagdy Emőke, Pál Ferenc, Belső Nóra, és Vekerdy Tamás írásait, könyveit. A továbbiakban nagyon maghatározó volt számomra Osho, és Echard Tolle tanításai. 
Csernus Imrén kívül példaképemnek tekintem Popper Pétert. Hiszen ők nem csak a tudományos pszichológiai ismereteiket adják, adták át, hanem a keleti életfilozófia tanításait, útmutatásait is. Érdekes megfigyelésre tettem szert olvasás közben, A csernusi tanítások, útmutatások sokszor vissza köszönnek Osho munkásságából.    



Kocsis Nagy Noémi Kedves Éva! Hogy haladnak a Macskamisztikum című könyved munkálatai?

Kedves Noémi! A könyvem kb. 90%-os készültségi szinten van. Pár nap és végzek a munkálatokkal, és megy a könyv a korrektorhoz. Nem tudom, hogy mennyi időt vesz igénybe a korrektúra, így nem ígérek időpontot az olvasóknak. Tavasszal minden reményem szerint a kezébe veheti az olvasó az új könyvemet. 

Kálmán Oszlár Lesz ételkóstolóval egybekötött könyvbemutatód? tongue hangulatjel http://publioboox.com/hu_HU/finomsagok-a-konyhambol

Finomságok a konyhámból

Az olvasók a nevemet már ismerhetik. Most egy másik kreatív oldalamat mutatom meg az…

publioboox.com

Kedves Kálmán! A kérdés felvetésében látok egy kis iróniát is. Vagy tévedek? Nos, a viccet félre téve, a válaszom a következő. Tavaly tavasszal volt életem első író-olvasó találkozója, ahol a vendégek finomságokkal is megvoltak vendégelve. Igaz, akkor még a süteményes könyvem nem született meg. Nem tervezek egyenlőre könyvbemutatót, főleg nem kóstolóval egybekötőtett. Én azt tartom, hogy a vendég ne azért menjen el ilyen alkalmakra, hogy "ingyen" kóstolgathat, hanem azért, menjen el, mert kíváncsi rám, mint szerzőre, és könyveire.A másik tényező, hogy a találkozóra beinvesztált költséget inkább fecabook-kampányokra fektetem be, mert ezáltal több emberhez eljutnak a hirdetéseim, és ezen emberekből lesznek később a potenciális vásárlók.

A címben írtam, hogy őszintén válaszolok minden kérdésre, ezt meg is tettem. Viszont egy őszinte véleményt osztok meg a riporttal kapcsolatosan. A kérdéseket illetően pontosan arra számítottam, ami megtörtént. Azt tapasztalom, hogy a könyvem írásait vagy nem értik, vagy nem jól értelmezik az olvasok, pedig nagyon egyszerűen, érthetően írok az élet mindennapos dolgairól. Kiderült az azon tényből, hogy kevés szerző intézet hozzám kérdéseket a témában. Viszont mi lenne, ha egy tudományos munkáról szóló írást osztanék meg az olvasókkal? Döntse mindenki a maga belátása szerint!


Köszönöm mindenkinek az érdeklődését, kérdését!

Horváth Éva Blogger

Gyereknevelés, tanítás, spiritualitás

Szösszenet: gyereknevelés, tanítás, spiritualitás
Minden gyermek, aki ide a Földre leszületik, magára vállal egy komoly életfeladatot. Ez pedig nem más, mint, hogy megtanítsa a szüleit, környezetét olyan dolgokra, amelyekről sokaknak semmi féle ismeretük nincs. A gyerekek azon lények, akik boldogok, szeretetteljesek, odaadóak, nem manipulálhatóak, és nem hazudnak. Ezen viselkedésformát később a tárdalom fogja ráerőltetni.
Ki nevel kit? A szülő a gyereket, vagy a gyerek a szülőt? Nos, a társadalomban az a megengedett viselkedésforma, hogy a szülő neveli a gyereket. Sokszor hallani ilyen forma kijelentéseket a felnőttek szájából: "Hagyjad ezt a gyereket, mert még olyan buta, majd okosodik, ahogyan nő." A legnagyobb tudatlanság ilyen tanácsot, kinyilatkozást adni. A gyerekek nem buták, sőt sokkal intelligensebbek,mint a szülők. A szülők sokszor azt hiszik, hogy ők mindent jobban tudnak. Valójában nem tudnak sokat. Sőt..

A gyerekek spirituális lények. Az ő feladatuk, hogy a környezetüket, szüleiket megtanítsák a szeretetre, odaadásra. elfogadásra, türelemre. Az elfogadás alatt mi is értek? Azt például, hogy a gyereket ne akarjuk a saját képmásunkra formálni, hiszen saját egyénisége van. Ne akarjunk olyan hivatást szakmát ráerőszakolni, amit mi szerettünk volna elérni, de nem csináltuk meg. Pici korban bármilyen butaságnak vélt dolgokat beszél a gyerek ne szóljunk rá, és ne nevessük ki. Később ez komoly problémaként fog az életében megjelenni.
Akiknek van jártasságuk a spiritualizmus területen, azok tudják, hogy a gyerek három éves korukig visszaemlékeznek előző életükre, Ha ilyen dolgokról mesélnek, ne nevessük ki, és ne mondjuk, hogy hazudsz, vagy ez butaság. Minden ember egy egyéniség, és nem tömeggyártmány.
Visszagondolva a több mint ötven évvel ezelőtti énemre, sok mindent világosan látok.
Mindig is kilógtam a sorból. Nem szerettem a társadalmilag rám erőltetett, és kötelező dolgokat. Más értékrenddel bírtam, és éppen ezért kinéztek a közösségből. Biztos vagyok benne, hogy voltak, és vannak olyan személyek, akik még hülyének is néztek, néznek. Nekem például nagyon rosszul eset, amikor szüleim, vagy nagyszüleim elmesélték, hogy miket mondta X idős koromban, és miként viselkedtem. Főleg a nagyszüleim elbeszélései voltak számomra cinikusak. Olyan érzésem volt, mintha tényleg hülyének néztek volna. Nem baj. Most már tudom, hogy ők megrekedtek egy fejlődési szinten. A leckét a következő életükben meg fogják tanulni. Amit ők nevetségesnek tartottak, az nekem egy tanító feladatom volt. Én tanítani akartam őket, de ők nem igazán értették ennek a célzását.
Tehát soha ne nevessük, gúnyoljuk ki a pici gyerekeket, mert ők az igazi tanítói, nevelői a szülőknek, és nem fordítva.

Rohanás, időhiány

Állandóan sietsz, rohansz, időhiányban szenvedsz. Rohansz a munkába, a buszhoz, vonathoz, gyerekért az iskolába, óvodába. Állandóan az órádat, vagy a telefonodat nézed, hogy el ne késsél a következő programodról. És ez így megy nap mint nap, és évek hosszú sora alatt. Egyszer pedig arra ébredsz, hogy eljárt az idő és nem vetted észre az élet apró örömeit, csodáit. Hogy is vennéd észre hiszen robotként élsz. Adj időt magadnak, és vedd észre a körülötted zajló világot. Örülj a természet nyújtotta örömöknek: napsütésnek, szélnek, esőnek, hónak, bárminek. Örülj a nyári aszfalt olvasztó melegnek, az őszi faleveleknek, a téli madáretetők látványának. A tavaszi napsugárnak, és zöldellő fáknak, és csicsergő madaraknak. Ülj le egy padra és figyelj! Egy idő után azt veszed észre, hogy a körülötted lévő történések úgy zajlanak le, mintha egy filmet néznél. És ebben a filmben mi vagyunk a főszereplők. Élj a pillanatnak!

Szerzői interjú

MINI INTERJÚ HORVÁTH ÉVÁVAL Kedves Olvasóim! Ma egy olyan írót szeretnék bemutatni, aki a pszichológia segítségével talált önmagára és írói vénájára. Írásaiban olyan témákról ír, melyekkel a hétköznapi életben mindannyian találkozhatunk. Mesélsz magadról? Horváth Éva vagyok, 56 éves. 24 éven át az idegenforgalomban dolgoztam. Már fiatal koromban is érdeklődtem az írás után, és volt időszakom, amikor újságíró szerettem volna lenni. Sajnos, akkor gyáva, megalkudó, befolyásolható ember voltam, így az álom csak álom maradt. Jó pár évvel ezelőtt a kiégés jellét vettem észre magamon, és tudtam, éreztem, hogy mást szükséges csinálnom az életemben. Időközben érdeklődési területem lett a pszichológia, ezotéria, és foglalkoztatott a lélek dolgainak a megismerése is. Egy szakember rávezetett arra, hogy mivel lenne érdemes foglalkoznom, ami számomra örömet is hoz a munkámban. Így került előtérbe az írás, és a pszichológia. Öt évvel ezelőtt kezdtem el intenzíven blogot vezetni, ahol olyan történetekről, eseményekről, élethelyzetekről írtam, ami a saját életemben is előfordult, és mások életében is bizonyára előfordultak. Blogom a Lélekbúvárkodás címet kapta. Gyorsan ismerté vált a blog, és így tavaly olvasói kéréseket figyelembe véve, kiadtam életem első könyvet a Tükörképek – avagy egy „lélekbúvár” élettapasztalatai címmel. Fél évig a kiadó top 10-es listáját vezette. Ebben az évben két új könyvvel is jelentkeztem: Lélekfonalak, Finomságok a konyhámból. A történeteid mennyire tudományosak? Mint említettem a pszichológia, ezotéria az érdeklődési területem. De nem a tudományos pszichológiával szeretném megismertetni az olvasót, hanem a mindennapos élet dolgaival, amivel mindannyian találkozunk életünkben. Csak címszavakban említek egy-két témát: szerelem, szeretet, kudarc, félelem, párkapcsolat, halál, szexualitás stb. Hol olvashatnak még tőled az olvasók? A szerzői oldalamon A weboldalamon És a blogomon Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a további munkádhoz is! Egri Zsanna

Olvass tovább: http://horvath-eva-konyvei.webnode.hu/news/mini-interju-keszult-velem/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu

Mire vágyik a lélek

A ma embere egyre jobban nem érzi jól magát a bőrében. Hiába van meg mindene anyagi síkon, de belül hiányzik valami. Ez a valami nem más, mint a belső béke meglétének a hiánya. A lélek csendre, nyugalomra, békére vágyik. Az emberek ellenben a zajt, dübörgést, a ricsajt helyezik előtérbe. Amikor egyedül vannak, akkor is hiányzik valami az életükből, és ennek hatására elkezdenek rádiót hallgatni (bömböltetni) tv-t nézi, zenét hallgatni, (magas hangfrekvencián), zajos rendezvényekre járni, ahol tömeg van. Ilyen rendezvények közé sorolom a koncerteket, autóversenyeket, diszkókat. Miért is nem szeretnek egyedül lenni az emberek, amikor lenne rá alkalmuk? A válasz egyszerű: a csendben minden belső fájdalom, feszültség, probléma előjön, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy oldjuk meg azokat. Igen ám, de ezek megoldása kemény fájdalommal jár, és a mai embere nem viseli el e fájdalmat, Éppen ezért a lélekben zajló folyamatok elnyomja a hangos ricsajjal, és a dübörgő tömeg zajával. Ezért keresnek sokan olyan programokat, ahol erős a zaj, és sok a tömeg. Addig sem kell magunkkal foglalkozni. Nézzük meg az állatokat! Minden állat csendre, nyugalomra, békére vágyik. És mindezt ösztönösen csinálják. Megfigyelhető a háziállatok esetében, hogyha bármilyen zaj, esemény megriasztja a nyugalmát, akkor hirtelen össze rezzennek, megijednek. elmenekülnek az adott helyzetből. Az emberi lélek is így viselkedik, de nem figyelünk rá elégé, mert az egó erősebb, mint a szív. Hogy van-e az állatoknak lelkük? Szerintem van, mégpedig sokkal nagyobb, mint az emberek többségének. És mindazt, amit cselekszenek ösztönből teszik. A lélek nem szereti a zajt, dübörgést, ricsajt, ordítozást. Ellenben a béket, nyugalmat, csendet igen. Időnként pedig adjunk időt magunknak, hogy a lelkünkkel is törődjünk.

Olvass tovább: http://horvath-eva-konyvei.webnode.hu/news/mire-vagyik-a-lelek/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu

Megvalósult álmok

                                                 Kedves blogolvasóim, követőim!

Nagyon régen írtam már a blogba bejegyzést. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy tavaly ősszel, lassan egy éve megjelent életem első könyve a Publio kiadó gondozásában, melynek címe: "Tükörképek - avagy egy "lélekbúvár" élettapasztalatai címet viseli. A megjelenése után közel fél évig a kiadó top 10-es listáját vezette. A könyv blogom válogatott írásait foglalja össze. Közben pedig keményen marketingelem a könyveimet. Igen, a könyveimet, mert júniusban, egy másik könyvem látott napvilágot, amely a Lélekfonalak címet kapta. A könyv olyan élethelyzeteket, eseményeket, történéseket tartalmaz, amelyeket én személy szerint átéltem, de talán mások is kerültek, kerülnek hasonló helyzetbe.

Lassan egy éve lesz szeptember 12-én, hogy az első könyvem megjelent. Most pedig egy kis finomítás történt a könyvvel, és hamarosan második kiadásban fog napvilágot látni. Szeretném, ha könyveimet megismerhetnétek, és hasznosan forgatnátok.

Jó olvasást kívánok!

http://publioboox.com/hu_HU/tukorkepek-avagy-egy-lelekbuvar-elettapasztalatai

http://publioboox.com/                     http://publioboox.com/hu_HU/lelekfonalakwww.publioboox.com

Nyugdíjas évek
Sokan főleg a nők nagyon várják azt az időszakot, amikor már elmehetnek nyugdíjba. Úgy gondolják, hogy akkor már szabadok lesznek, és úgy élhetnek, ahogyan mindig is szerették volna.Sajnos ez az elképzelésük egy-kettőre elillan.

De vajon miért van az, hogy sokan alig várják a nyugdíjazásukat? Az én meglátásom szerint azért,mert egész életükben nem azt a munkát , tevékenységet űzték, amit a szívük diktált.
A pénzkereset, megélhetés volt a fő szempont az életükben. De majd jönnek a nyugdíjas évek, és onnét kezdve más lesz a életük. Gondolják ezt sokan. Egy-két hónap otthonlét és megváltozik az életük. Sokan passzivitással élik tovább a napjaikat."Dolgoztam már én éppen eleget"! -hangoztatják sokan.
Így szép lassan elkezdődik a fokozatos leépülés.
Létezik a másik verzió is. Mégpedig az, hogy a fiatalos, nyugdíjas nagyszülő átveszi a "pótmama" szerepét, vagyis átveszi a szülők feladatát a gyereknevelés, felvigyázás területén. Jó, ha a hétvégén van egy kis szusszanásnyi ideje a nagyinak. Tehát az egyik véglet sem jó, sem az egyik, sem a másik verzió.Mert meglátásom szerint az egyén nem tudja élni a saját életét. Az évek pedig szállnak egyre jobban.

Ha már elérte az ember a nyugdíjas kort, akkor élvezze is annak minden apró-cseprő örömét, boldogságát.
A senior kornak nem a betegségekről,és a gyógyszer szedésről kell, hogy szóljon, ahogyan azt a társadalom elvárja az emberektől. Örülni kell minden napnak, és nem szabad elpuhulni, leépülni. Mert akkor tényleg jönnek majd a betegségek.

"De mit csináljak, mit tegyek?" - teszik fel sokan ezt a kérdést. Találja meg az egyén azt az elfoglaltságát,amit szeretne csinálni.Vágjon bele új dolgokba, még ha ki is nevetik érte. Nem számít semmi sem, csak bízzon magában, hogy minden sikerülni fog, függetlenül attól, hogy ki mennyi idős.Valósítsa meg rég dédelgetett álmait.Utazzon,járjon társaságba,sportoljon stb.
Jó elfoglaltság az unoka felügyelete sem, de nem minden nap. Ezt pedig a gyerekeknek is be kell látniuk. A nyugdíjaskorral most egy új életszakasz kezdődik el.Mindenki saját maga dönti el, hogy hogyan áll hozzá,ezen évek megéléséhez. Én személy szerint nem akarok nyugdíjas lenni, még ezt a kifejezést sem szeretem, de ez van elterjedve a köznyelvben. Még távol állok a nyugdíjas évektől, de én életem végéig aktív szeretnék lenni, ha erőm, és egészségem ezt majd engedi. Terveim, céljaim vannak.

Attól, hogy ezt a kor megélte az ember, annak csak örülni kell,mert ezek után még szép évek várnak minden emberre. Minden csak rajtunk múlik, hogy hogyan állunk hozzá.