Minden a fejben dől el!

Ahogy az előző blogomban ígértem,beszámolok, hogy milyen változásokon megyek keresztül.De ne menjünk ennyire előre, hanem menjünk vissza az időbe úgy 12-13 évet.Ezek az évek nagyon nehéz és fájdalmasak voltak a számomra. Több,mint 12 éve néhány hónap leforgása után veszítettem el az anyámat. Ott maradtam az apámmal, aki a felesége elvesztését sokkal nehezebben viselte, mint én.É n tőle vártam volna a segítséget, mert ő az apám és ő az idősebb. De ez fordítva működött. Én tartottam benne e lelket.Közben "éltem"az életemet.Munka, tanulás, háztartás,az apám lelkének az ápolása stb.N a és ne felejtkezzünk el a munkahelyi csatározásokról. Pár hónappal az anyám halála után jöttek az apám betegségei,Aki eddig egészséges volt egyik pillanatról a másikra le robbant. Ezek a dolgok így mentek éveken keresztül. Amikor,úgy éreztem, hogy fellélegezhetek újabb problémák jöttek.Belekerültem egy "mókus kerékbe".A barátaimnak vagy kollégáimnak való panaszkodás csak tüneti kezelés volt.(sőt voltak olyanok is,akik élvezték is a helyzetemet)

Na,de térjünk vissza a mába.R égóta tudtam,hogy változtatni kell, mert ez így nem jó.És nincsenek véletlenek.A z élet,olyan problémával állított szembe,hogy kénytelen voltam segítséget kérni.

A szakember meglátogatása után, mindent végig gondoltam, amit mondott.Idő kellett,amíg a dolgok leülepedtek. KB 2 héttel a találkozó után változást vettem magamon észre. Egyik reggel munkába menet,azt vettem észre magamon,hogy tudok mosolyogni, de nem kényszerből, hanem belülről.(korábban kényszerből tettem). Napokkal később,pedig.azt érzékeltem,hogy,akkor is tudok mosolyogni,h a esik az eső,ha rossz idő van. Az unalmasnak hitt munkámat is jobb kedvvel végeztem,amit a vendégek is pozitívan értékeltek.Még egy meglepetés! Egy ismerősöm, aki sokszor volt velem negatív és rosszalló megjegyzéseket tett irányomban. Nemrégiben megjegyezte,hogy nagyon megváltoztam. Megkérdeztem pozitív vagy negatív irányba. A válasza az volt. - Pozitív irányba. Voltak olyan emberek,akik azt mondták.hogy jó látni,hogy mosolyog a szemem.Én attól a pillanattól kezdve, kezdtem jól érezni magam a bőrömbe. és olyan nyugodt belső nyugalmat éreztem, amit már régen nem.

Itt volt a karácsony,amely gyerekkorom óta nem tartozott a kedvenc ünnepeim közé.Talán az idei karácsony volt hosszú idő óta az első,hogy megértettem,hogy mit jelent a gyakran mondott "békés karácsonyt, boldog ünnepeket" kifejezések.

Végül is minden a fejben dől el. Hogy akarok-e valamit vagy nem? A változásokért naponta keményen meg kell küzdeni.

A nyugalom és belső béke, mindig egy harcos folyamat vége.Ezt én is így tapasztaltam meg, Azért, hogy valakinek mg legyen a belső békéje, meg kell járni a saját poklát.

Kitartást hozzá!