Így tehetjük tönkre gyermekeink önbizalmát

Mostani bejegyzésem apropóját egy nem régiben olvasott könyv témája adta. Ezt a könyvet egy pszichológus írta, a saját magán megélt tapasztalatai alapján. Előrebocsátom, hogy nem egy regényről van szó. A könyv olvasása közben érdekes dolgot fedeztem fel és, akkor kezdtem elgondolkodni ezen a témán. A könyvszerzője leírja, hogy milyen aprónak tűnő megjegyzésekkel, kifejezésekkel tudják a szülők, pedagógusok a gyerekek önbizalmát a sárba taposni,


Most egy ilyen történetet osztok meg a blog olvasóival. Ez a történet hasonlóan történt meg a szerzővel és velem is,

Miről is van szó? Általános iskolás koromban volt egy tanárom(lehet több is), aki azt állította és mondta nekem, illetve az anyámnak, hogy belőlem nem lesz semmi, Ez több éven keresztül így ment, és így álltak hozzám a tanárok. Nem voltam kitűnő tanuló, de rossz sem. Hátha még értékelték volna a bennem lakozó énemet.Voltak eminens tanulók 1-2 ember, de erről majd másik alkalommal írok. Nekem ez nagyon fájt, amikor ezt a kijelentést tette a tanárom, és azért is sokkal nagyobb energia befektetéssel próbáltam tanulni. Sajna, hasztalan, mert ők elkönyveltek egy szintre,és ha véreset pisiltem,akkor sem tudtam azt teljesíteni, amit ők elvártak tőlem. A továbbtanulást illetően ugyanaz volt helyzet, Csak oda mehettem tanulni, amit ők ajánlottak. Nem vált be a javaslatuk. Nem szerettem sem az adott iskolát, sem pedig a szakterületet, amit akkor tanultam.

De nézzük. hogy mi történt. Munka mellett felnőtt fejjel leérettségiztem. (ők ezt ki sem nézték volna belőlem). Közben dolgoztam és képeztem magam, Abban az időben az nagy szó volt.(még ma is)
Elvégeztem az idegenvezetői tanfolyamot és nyelveket tanultam. Elhelyezkedtem egy művelődési intézménynél, ahol tárlatvezetőként dolgozom. Szeretem a munkámat, igaz sokszor fárasztó. De ott van benne az öröm is, amikor a vendég elégedettem távozik, és meg van elégedve azzal, amit a munkám által kapott, Ez mind-mind jó érzéssel tölt el.

Visszagondolva a lassan 40 évvel ezelőtti dolgoknak, sokszor eszembe jut, hogy vajon ez a tanár tisztába volt, azzal, hogy egy fejlődő ember önbizalmát egy kritikus megjegyzéssel hogyan tiporja a sárba. Kedves szülők, pedagógusok,sokszor az a kijelentés, hogy nem lesz belőled semmi mély nyomott hagy a gyerekben, Sőt, az olyan kifejezések, hogy úgy sem sikerül, úgy sem fogod tudni.milyen sokat árt.

Vannak gyerekek, akik ennek dacára küzdenek, harcolnak és megmutatják, hogy lesznek valakik,De vannak, akik egész életükbe megmaradnak egy szinten. mert elnyomták az önbizalmukat. Rombolni pedig nagyon könnyű, de építeni annál nehezebb.

Szerintem ennek a pedagógusnak nem volt önbizalma, emberismerete, önismerete. Pedig egy jó tanítónak feltétlenül rendelkezni ezen tulajdonságokkal. Óriási különbség van a pedagógus, és a TANÍTÓ között. A pedagógus leginkább a racionális tudást adja át a gyereknek. Ellenben a TANÍTÓ, így nagybetűvel írva, az élet dolgaira, értelmére is ráneveli a kezei alatt tanuló gyerekeket.


Kép:boldog-gyermek.hu