Tapasztalataim alapján ez a tudatosság nagyon sok ember életéből hiányzik. Rutinból, megszokásból élik az életüket. Ahogy lesz, úgy lesz elv alapján éli a nagy többség a napjait, ha pedig valami nem úgy alakul, akkor mindenki hibás, mert nem számoltunk a következményekkel. Szerintem vannak emberek, akikben alapból benne van a tudatosság, és vannak akiknek, ezt gyakorolniuk kell. Nagyon sok függ a gyerekkori szülői neveltetéstől. Így, azok gyerekek, akiket már idejekorán rászoktatnak a szülők, arra hogy legyen az életükben rendszer, A pontos ébredés, iskolakezdés. tudatos munkavégzés, étkezés satöbbi, Később az ilyen dolgok nem fognak problémát jelenteni.
Én valószínű ilyen neveltetést kaptam a szüleimtől. Amióta az eszemet tudom, mindig meg volt bennem a tudatosság. Tudtam, mit,mikor, hogyan, miért kell csinálnom. És bizonyos dolgokból kialakulhat, jó és rossz egyaránt.
De mi van azon felnőttekkel, akik nem ismerik a tudatosság fogalmat. Hogy fogják ezt meg tanítani a gyerekükkel. Csakis úgy, hogyha elkezdik időben ezt megtanulni. Sajnos az ország életében sincs meg a tudatosság, ezt még a média fokozza is. Ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk a tudatosságot, először is meg kell teremteni a belső békénket. Ezt pedig egyik napról, a másikra mindig következetesen lehet csak végrehajtani.
Túl kell lépni a múltban történt sérelmeken, Ami megtörtént, megtörtént, nem lehet változtatni rajta.Tanulunk belőle és kész. A magyar emberre jellemző, hogy sokat rágódik a múlton, majd a jövőn. Mi lett volna ha, és mi lesz majd? Bezzeg a jelen pillanatait alig veszik észre, így pocsékolva el ezt a kevés időt, amit itt a földön töltünk. Szomorú, de a történelmünkben is megfigyelhető ez a tény állás.
Egy dolog a fontos, mindig a mai napot kell szivvel-lélekkel megélni. És annak minden pillanatát úgy a jót, mind a rosszat átélni,
Egy idézettel zárom soraimat. " Múlt már nincs, jövő még nincs, egyetlen valóság a jelen" (Popper Péter)
Legközelebb a tudatos élet apró örömeiről írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése