Segítség persze sehol, pedig szerintem sokan láthatták az esetet, mert az ablakon keresztül sok ember leskelődik. Kiabáltam, ordítottam! Majd kiabálásomat, jajveszékelésemet meghallotta az eladó, aki épen a havat söpörte. Rögtön a segítségemre sietett, és azonnal elvitt autóval a háziorvoshoz, aki rögtön Egerbe küldött a szakrendelésre. Gyorsan kellett döntenem, hogy hogyan oldjam meg a kialakult helyzetet. Hálaistennek nem estem kétségbe. Sikerült egy kedves, segítőkész fiatalembert találnom, aki pár házzal arrébb lakik tőlünk és az autójával beszállított Egerbe. Amint szóltam neki 20 perc múlva készen állt arra, hogy segítsen.
Rövid időn belül a sürgősségi osztályon találtam magamat, ahol felvették az adataimat, mert még hála a sorsnak nem jártam náluk. Pár perc múlva behívattak. Az orvos ránézésre azt mondta törés. Röntgen és újra vissza a dokihoz. Megpróbálta helyre tenni a csuklómat. Az érzéstelenítés után következett a beavatkozás. Szó szerint jajgattam, sikítottam. Megkérdeztem a dokit, hogy szabad-e kiabálnom- Persze volt a válasz. Újabb röntgen, várakozás, idegeskedés, telefonálás ismerősöknek, Mert tök egyedül voltam, és már az ájulás határán voltam.
Másfél óra múlva behívtak és közölték - műtét. Én kérdeztem az orvost az állapoton felől, de ő elégé odadobott szavakkal válaszolt. Időközben felállt az asztaltól, felült a vizsgálóágyra és láb lógatva diktálta, hogy miket írjon a kórlapomra. Közben a nyomtató is beadta az unalmast. Vérvétel következett és két nap haladékot kaptam, hogy jelentkezem a műtétre. De ennek történetéről a későbbiekben fogok írni.
Szeretném megköszönni azon emberek segítséget, akik segítettek nekem ebben a bajban. Jó látni, hogy vannak még segítőkész, jó indulatú emberek ebben a rohanó világban.
Most pedig a tanító mesterem egyik sokszor hangoztatott eszmefuttatásával zárom soraimat.
"Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki mennyit is ér valójában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése