A csend hangjai

A mai kor embere teljesen úgy éli  az életét, hogy állandóan pörög, rohan, és folyton időzavarban szenved. Fogalmazhatnék úgyis, hogy robotként éli a napjait. Állandóan egy ugyanazon tevékenységeket csinálják, és csak azon vannak, hogy bármilyen programot, amelyek nem szerepelnek a napi robottevékenységben kipipáljanak. Arra pedig főleg nem jut idejük, hogy magukra is odafigyeljenek,és törődjenek lelkükkel, egészségükkel. A test- és lelki egészség csak akkor lesz fontos a részükre, amikor már valamilyen kór, betegség fel üti magát a szervezetükben. És akkor jön a pánik, és kétségbeesés.

Tény, hogy a társadalom azt várja el tőlünk,hogy állandóan, pörögjünk, rohanjunk, és állandóan legyük elérhetőek a másik fél számára. Ne, hogy lemaradjunk bármiről is. Egy percre sem hagyja meg azt az állapotot, hogy az emberek önmaguk legyenek. Bár ebben mi is hibásak vagyunk, mert sok esetben nem merünk nem-et mondani, féltve az állásunkat, pozíciónkat. A léleknek pedig feltöltődésre van szüksége. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha szánunk magunkra kellő idő, és csendben maradunk. A csend nagyon sok elfojtott, megoldatlan helyzetet felszínre tud hozni. Most bizonyára azt fogják mondani, hogy hogyan legyünk csendbe, amikor állandóan hangzavar van a környezetünkben. Vonuljunk félre, ha van rá lehetőségünk. Sétáljunk, akár munkába menet vagy épen hazafelé. Otthon felejtsük el a háttérzajokat, mint tv- rádió, és egyéb elektronikai eszközök használatát. Ezek a tárgyak csak mind zavaró tényezőként hatnak ránk. Felejtsük el a háttér hangokat is. Nem fontos csinálni semmit sem, csak ülni egy hotelben és merengve belenézni a minket körülvevő csendbe. Ilyenkor hatalmas felismerésekre lehet szert tenni, és olyan jelenségeket tapasztalhatunk meg, ami előtt korábban elmentünk vagy nem foglalkoztunk vele.

Az emberek azonban félnek a csendtől, mert fájdalmas, és eszükbe juttatja az elmúlás tényét. Tehát mit csinálnak, hogy ez ne így legyen? Állandóan programokat szerveznek maguknak, hogy ne legyenek egyedül. Teljesen mindegy, hogy az milyen céllal történik,csak ne legyenek otthon. Munkámból kifolyólag ezen állapotokat van időm megfigyelni. Egy-egy több napos ünnep alkalmával "össznépi" kiruccanások vannak. Már olyan ünnepek esetében is, mint a húsvét vagy a karácsony. Korábban ez a családok ünnepe volt. Most már ekkor is elmennek otthonról az emberek. Valami nagyon elromlott az elmúlt 20-30 évben. Miért van az, hogy menekülnek otthonról az emberek? Miközben nyűglődnek, rinyálnak, fáradtak satöbbi.
Baj van a lélekkel, Hiányzik a léleknek a csend, harmónia, belső béke. Ő ezt a hiányát tudtára is hozza az embereknek, de ők erről nem vesznek tudomást, vagy másképpen oldják meg ez a hiányt. Ha elmennünk valahová, akkor ezt az igényt elfojtjuk, és kész. De ez az állapot csak ideig-óráig tartható így fent.

Különben szörnyű rossz érzés, amikor az ember nem találja a helyét, és muszáj mennie a barátokhoz, barátnőkhöz, vagy bármilyen programon rész vennie, csakhogy ne legyen egyedül, és ne kelljen figyelnie magára. Mindezt átéltem, és tudom. Mára sokat változott nálam a helyzet. Sokszor vágyom arra, hogy mielőbb haza térjek a munkából, és kicsit "magam" lehessek. A munkám során ricsajjal, és hangzavarral vagyok körülvéve. És még a munkahelyemen is akad néhány ember, akik állandóan pörgésben vannak, és egy percre sem tudnak csendben lenni. Épen ezért hacsak tehetem hazafelé egyedül szeretek menni. Szépen, lassan andalogva sétálni, és figyelni a természet változásait. Tavasszal, nyiladozó természetet, nyáron a szikrázó, perzselő napsütést, most pedig sárguló faleveleket. Ezek mind-mind feltöltenek bennünket energiával.

A csend nagyon sok mindent előhoz belőlünk, Lehet, hogy ezek nagyon fájdalmas dolgok lesznek, de ezt nem kerülhetjük el. A csend a lélek gyógyítója. Minden vallás, filozófia a csendet tartja a legnagyobb tanítónak. Minden nap szánjuk magunkra pár órát, hogy csendben magunkba tudjunk fordulni. Ha mindezt megtesszük. akkor teljesen más fényében látjuk magunkat, a világot, és az embereket.