De nézzük csak meg, hogy miként változnak az életévek az életünkben, és milyen változások zajlanak le egyes korosztályokban, A húszas évek korszaka még a lázadás, útkeresés, az egzisztencia megteremtésére fordított időszak. Ezen korban már sokkal erősebben jelen van mindkét nemben a társkeresés, mégpedig az olyan társ megtalálása, akivel a családalapítás megteremtése is szóba kerülhet. Valamikor ez az életkor volt az, amikor a lányok férjhez mentek, a fiúk megnősültek és családot alapítottak. Mára nagyot változott ez a trend. Most már ez az időszak a harmincas évek középére vagy még későbbre tolódott ki. Amivel én teljesen egyet is értek.
De vajon mi tette ezt lehetővé, hogy ez az időszak ennyire kitolódott? Nagyok sok minden közre játszott, Tanulás, egzisztencia megteremtés, szabadságvágy, és talán a legfontosabb dolog, amit én látok, hogy sok fiatal ebben a korban még nem érett meg egy lépésre, amely komoly felelősségvállalással jár együtt. Ebben a korban a hiába, hogy biológiailag érettek a fiatalok, de lelki szinten ez még nem mondható el. Sokan vannak olyanok is, akik soha nem fogna felnőni, mert nem is akarnak, Félnek tőle.
Saját tapasztalataim azt támasztják alá, hogy olyan harminc, harmincöt éves kor az, amikor egy ember már komolyabban, határozottabban, megfontoltabban tud az élet értelméről gondolkozni. Ezért is értek egyet azzal, hogy sok fiatal ebben a korban vállal először gyereket. Visszagondolva ezen éveimre, én olyan harmincas éveim környékén kezdtem el már másképpen gondolkozni és látni a világot. Addig olyan "könnyedén" vettem az életet. és nem foglalkoztattak olyan gondolatok, meglátások, mint mostanság.
Az igazi változás a negyvenes éveim környékén következett be. Ez volt azaz időszak, amikor igazán NŐNEK érezhettem magamat. Ezt éreztem mint belül, mint külső megjelenésben. Igazán akkor nőttem fel, mert akkor halt meg az anyám. és addig minden ember "gyerek marad", amíg az anyja él. Korábban soha nem foglalkoztatott a gyerekvállalás gondolata. De ettől függetlenül szerettem a gyerekeket és szívesen istápoltam barátnőim, vagy ismerőseim gyerekeit. Viszont ők is szerettek engem.
És egyszer csak jött ez a gyerekvállalásos gondolat az agyamba. Biológia értemben kivitelezhető lett volna, a tárgyi feltételek nem voltak adottak hozzá. Biztos megélhetés, anyagi feltételek, és egy gyereknek apára is szüksége van. Elgondolkodtam: és azt mondtam magamnak, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy saját magam részére szüljek egy gyereket. Mert csak a szeretethiányomat elégítettem volna ki ezzel a cselekedettel. Így letettem róla.
De mi is az érett kor pozitívuma? Az ember eljut olyan állapotba, amikor már lenyugszik. Jobban rálát az élet dolgaira, tud felelősséget vállalni (persze, ha akar is). Tud magára figyelni, mint belsőleg, mint külsőleg. Több szabadidővel is rendelkezik, főleg, ha a gyerekeik már kirepültek. Azt teheti, amihez kedve van. Kiélheti azon álmait, amit korábban nem tudott vagy nem akart megvalósítani. Ehhez társul még az sok-sok tapasztalat, bölcsesség, amit ilyen idős korára az ember megélt. Később ezen tudást, tapasztalatokat lehet hasznosítani.
Az élet nem áll meg sem negyven, sem ötven éves kor felett. Tőlünk függ, hogy miként éljük meg az életben ezen időszakot. Én örülök neki, hogy ezt megtapasztalhattam, mert sok ismerettel, tudással, bölcsességgel lettem gazdagabb a korom által. (bár hagyni is kell, hogy kibontakozhassunk, és megéljünk dolgokat, másképpen nem teszünk szert ilyen tudásra).
Egy dolgot érdemes megjegyezni. Mindig nézzük az életkorunk pozitív oldalát. Lássuk meg benne a jót, a szépet. És ne felejtsük el: a test öregszik, de a lékek soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése