Hogyan neveljük önállóságra, kitartásra gyerekeinket?

Biztosan lesznek olyanok, akik, azt fogják mondani, hogy ez az ember megint osztja az észt, Honnan tudná ő, hogyan kell gyereket nevelni,

Most a fő téma az önállóságra, kitartásra való nevelés.Mostanság azt látni, hogy a mai húszon évesek nagyon önállótlanok. Mindent a mama old meg helyettük még ez idáig is, "Te ne csinálj semmit, majd én megcsinálom helyetted"-szokták mondani az anyák. És sajnos ez a bajok forrása.

Már kisgyerek korban rá kell szoktatni őket az önállóságra, Megfigyeléseim szerint már 2-3 éves korban. Mindig csak olyan feladatot kapjon a gyerek, amit szívesen csinál és el is tudja végezni, Például: Rakja el a játékait, ha befejezte a játszást. Tegyen rendet a polcán, Ha van kis állata, akkor ő adjon neki enni, A feladatok legyenek rendszeresek. Nem baj, ha nem úgy csinálja, ahogyan mi szeretnénk, akkor is dicsérjük meg. Ezzel csak növeljük az önbizalmát. Igaz, ehhez komolya kitartás,és türelem kell a szülő részéről. A szülő pedig úgy lehet türelmes, ha ezt minden,egyes nap koncentrálva gyakorolja, és rendet rak a lelkivilágában.

A gyerekek nagyon szeretnek önállóan öltözködni, Főleg a lányok, Felhúzni a zoknit, alsó neműt stb. Igaz sokszor ügyetlenkedve, fordítva veszik fel, de nem baj, Megtanulják a kitartást. A szülőknek pedig sem idejük, sem türelmek nincs ehhez a dologhoz, főleg reggel munkába menés előtt, Akkor, pedig hétvégén kell ezeket a műveleteket gyakorolni, Kitartásra tanít például a pulóver begombolása, cipő befűzése, cipzár felhúzása. és ehhez hasonló dolgok megtanulása.

A szülőknek pedig el kell magyarázni a gyereknek, hogy kitartással és kemény munkával lehet bármit is elérni az életbe. Soha nem szabad feladni. Ha ma nem sikerült, majd sikerül holnap.
Hosszú távon csak kitartással és kemény munkával lehet eredményt elérni,

Amikor a befektetett energia meghozza gyümölcsét

A tél folyamán már írtam ,arról, hogy a személyiségemben milyen változások mentek, mennek végbe. Azóta, ezek a változások még jobban kibontakoznak.

Nézzük, mi is történt azóta! Arról is, írtam már, hogy hol, és milyen munkakörben dolgozom. Naponta emberek százaival kommunikálok és ez nem kis energia befektetés.

Májustól, június közepéig van a "nagyüzem" a munkahelyemen, amikor diákok százai jönnek osztálykirándulásra, hogy megnézzek, hol is játszódott"Az Egri csillagok" Naponta több száz gyerekkel vagyunk körül véve, óvodástól a középiskolásokig. Sokszor előfordul, hogy egy csoportban 70-80 diák van, sőt olyan is van, hogy egy csoportban vegyes korcsoport van,(alsó,felső tagozat, vagy alsó és középiskola). Ez minden vezetőnek igen komoly feladatot jelent, mind a vezetés, mind a figyelem megtartása végett.

Az év vége felé,mind a gyerek, mind a pedagógus egyre türelmetlenebb, nyűgösebb,Nehéz ,fegyelmezni, és fenntartani az érdeklődésüket. Arról nem is szólva, hogy a gyerekek a legjobb kritikusok, megfigyelők. Ők még őszinték, mert nem tanulták el a hazugságokat, önbecsapásokat, szerepjátékokat.

Izgalommal vártam, hogy az idén, milyenek lesznek a nebulók. Korábban, ha nem figyeltek, rendre utasítottam őket.De ez, csak ideig óráig tartott.Agresszivitás csak agresszivitást szül. Ám az idén, fordult a kocka. Csupa jó fej gyerekcsoportjaim voltak. Egyszer sem kellet fegyelmezni őket, figyeltek,hallgatták a mondókámat. És naponta többször dicsértek, tapsoltak,úgy a gyerekek mint a pedagógusok, Naponta volt siker élményem és a munkámat is nagy örömmel végeztem ellenben, korábban úgy éreztem, hogy kiégtem. A változásokat a vendégek is észrevették. Sokkal több pozitív visszajelzést kaptam tőlük, de azt senki nem tudta, hogy a változás mögött milyen kemény, kitartó munka áll.

Nagyon érdekes megfigyelésre lettem figyelmes jártamban-keltemben. Sokszor, ha a zebrán át akartam menni, a gépkocsivezetők hosszú ideig át sem engedtek. És ahogy egyre jobban csiszoltam magam, azon kaptam a fejem, hogy a sofőrök udvariasan átengednek a zebrán. Tehát egyre jobban nőt a pozitív kisugárzásom. De most térjünk vissza a munkahelyemn történt változásokhoz.

Amíg a kollégáim panaszkodtak,hogy a csoport ilyen, meg olyan volt, én belül boldognak éreztem/érzem magam, Megtaláltam a lelki békémet. A gyerekek érezték a kisugárzásomon az erőt, a határozottságot, magabiztosságot. Ellenben ezekért a dolgokért naponta tenni kell odafigyelve, koncentráltan. Minden csak egy napig tart Vagyis az önbizalomért a határozottságért, az önismereért,emberismeretért naponta meg kell dolgozni. Holnap új nap, és újra dolgozni lehet magunkon, (nem "kell") a kellnek van egy másik jelentése,de erről majd máskor.

Ezek a leírt dolgok, úgy működnek, mint az evés,ivás, Vagyis tegnap is ettem, tegnap előtt is, és holnap is. fogok. Tehát nincs az, hogy ma tettem azért, hogy nőjön az önbizalmam, holnap is tennem kell és utána is.

Osztálytalálkozós élménybeszámolók

A korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy az általános iskolában voltak eminens tanulók.Mindig ők vitték el a pálmát, ők voltak az "Istenek". Nem is volt ezzel különösebb baj, gondoltam az élet majd bizonyít.Így is történt,


De nézzük, mi történt az iskola befejezése után. 5 évenként tartunk osztálytalálkozókat, de én nem igazán kedvelem az ilyesfajta találkozókat. Talán a 20 és a 25 éves osztálybuli volt a kivétel. Az osztályunkból kb 2-3 fő hiányzott. Jelen volt az a tanárom is, aki korában negatív véleményt formált rólam. de különösebben nem zavart a jelenléte. Minden egyes személynek be kellett számolni, hogy mi történt vele az elmúlt évek során. Én is elmondtam, hogy mit tanultam, mit csinálok, és hogyan alakult az életem. Látni kellet volna a szituációt, amikor "kedvenc" tanárom feje elvörösödött, olyan lett, mint a rák. Szerintem eszébe juthatott a már említett szituáció, amelyről már írtam. Én pedig, büszke voltam magamra, hogy volt erőm, akaratom megmutatni, hogy mit is érek valójában.
Az eminens tanuló nem volt jelen az eseményen. Nem tudom, hogy valójában mi oka volt rá, hogy nem tudott eljönni. - Én úgy gondolom, hogy valahol a lelke mélyén érezte, hogy a "kiemelt" tudásához képest kevesebbet ért el az életben, mint amit szeretet volna. De ezzel sincs baj, ez van, így alakult és kész.



Volt még az osztályban egy srác, aki szintén hasonló cipőben járt mint én. Ő sem volt osztály első, és, hogy úgy mondjam a tanárok nem csípték a búráját. K.G.-nek hívják. Ha jól emlékszem a 25 éves találkozóra eljött az eminens tanuló is,S.E. Szintén élménybeszámoló volt az eltelt 5 év eseményeiről. Én már, akkor németül tanultam. S.E, zavarba jött, elvörösödött, amikor magáról kellett beszélni, mert nem tudott mit felmutatni kitűnő tanulóként. Gyorsan távozott is. A nagy többség döbbenettel figyelte,amint elvörösödve, dadogva elkezdte mesélni, hogy mis is történt vele az elmúlt 25 évben.

A vacsora alatt K.G. megjegyezte, hogy - láttad E-t, hogy hogyan viselkedett. Szégyelte, hogy kitűnőként nem érte el, amit szeretett volna. "Bezzeg minket semmibe sem néztek"- mondta osztálytársam. Ő ma országosan elismert csontkovács hírében áll. Külföldön is elismerik a munkáját. Tény, hogy nagyon keményen megdolgozott és dolgozik is , azért, hogy munkáját a legjobb tudása szerint lássa el.

Tanulság: Soha ne a tanulmányi eredménye alapján ítéljünk meg embereket.Íme itt a példa, Hagyjuk, hogy mások is kibontakoztathassák a tudásukat, mert soha nem tudhatjuk, hogy kiben, milyen tehetség lakozik.

Így tehetjük tönkre gyermekeink önbizalmát

Mostani bejegyzésem apropóját egy nem régiben olvasott könyv témája adta. Ezt a könyvet egy pszichológus írta, a saját magán megélt tapasztalatai alapján. Előrebocsátom, hogy nem egy regényről van szó. A könyv olvasása közben érdekes dolgot fedeztem fel és, akkor kezdtem elgondolkodni ezen a témán. A könyvszerzője leírja, hogy milyen aprónak tűnő megjegyzésekkel, kifejezésekkel tudják a szülők, pedagógusok a gyerekek önbizalmát a sárba taposni,


Most egy ilyen történetet osztok meg a blog olvasóival. Ez a történet hasonlóan történt meg a szerzővel és velem is,

Miről is van szó? Általános iskolás koromban volt egy tanárom(lehet több is), aki azt állította és mondta nekem, illetve az anyámnak, hogy belőlem nem lesz semmi, Ez több éven keresztül így ment, és így álltak hozzám a tanárok. Nem voltam kitűnő tanuló, de rossz sem. Hátha még értékelték volna a bennem lakozó énemet.Voltak eminens tanulók 1-2 ember, de erről majd másik alkalommal írok. Nekem ez nagyon fájt, amikor ezt a kijelentést tette a tanárom, és azért is sokkal nagyobb energia befektetéssel próbáltam tanulni. Sajna, hasztalan, mert ők elkönyveltek egy szintre,és ha véreset pisiltem,akkor sem tudtam azt teljesíteni, amit ők elvártak tőlem. A továbbtanulást illetően ugyanaz volt helyzet, Csak oda mehettem tanulni, amit ők ajánlottak. Nem vált be a javaslatuk. Nem szerettem sem az adott iskolát, sem pedig a szakterületet, amit akkor tanultam.

De nézzük. hogy mi történt. Munka mellett felnőtt fejjel leérettségiztem. (ők ezt ki sem nézték volna belőlem). Közben dolgoztam és képeztem magam, Abban az időben az nagy szó volt.(még ma is)
Elvégeztem az idegenvezetői tanfolyamot és nyelveket tanultam. Elhelyezkedtem egy művelődési intézménynél, ahol tárlatvezetőként dolgozom. Szeretem a munkámat, igaz sokszor fárasztó. De ott van benne az öröm is, amikor a vendég elégedettem távozik, és meg van elégedve azzal, amit a munkám által kapott, Ez mind-mind jó érzéssel tölt el.

Visszagondolva a lassan 40 évvel ezelőtti dolgoknak, sokszor eszembe jut, hogy vajon ez a tanár tisztába volt, azzal, hogy egy fejlődő ember önbizalmát egy kritikus megjegyzéssel hogyan tiporja a sárba. Kedves szülők, pedagógusok,sokszor az a kijelentés, hogy nem lesz belőled semmi mély nyomott hagy a gyerekben, Sőt, az olyan kifejezések, hogy úgy sem sikerül, úgy sem fogod tudni.milyen sokat árt.

Vannak gyerekek, akik ennek dacára küzdenek, harcolnak és megmutatják, hogy lesznek valakik,De vannak, akik egész életükbe megmaradnak egy szinten. mert elnyomták az önbizalmukat. Rombolni pedig nagyon könnyű, de építeni annál nehezebb.

Szerintem ennek a pedagógusnak nem volt önbizalma, emberismerete, önismerete. Pedig egy jó tanítónak feltétlenül rendelkezni ezen tulajdonságokkal. Óriási különbség van a pedagógus, és a TANÍTÓ között. A pedagógus leginkább a racionális tudást adja át a gyereknek. Ellenben a TANÍTÓ, így nagybetűvel írva, az élet dolgaira, értelmére is ráneveli a kezei alatt tanuló gyerekeket.


Kép:boldog-gyermek.hu

Erdélyi vendégek Balatonban.

Községünkben május 28-án tartották a gyereknapot.Ennek keretében sok színes program tette emlékezetesé ezt a napot a gyerekek számára.

Szintén ezen a napon vendégek érkeztek Erdélyből, pontosabban Felsőrákosból, hogy csere kapcsolati szerződést írjanak alá a két település vezetői. Úgy 8-10 fő volt az ide látogató vendégek száma.

De, nézzük, hogy hol is található ez a település Erdélyben. Sepsiszentgyörgytől 30 km-re északnyugatra,
Baróttól 4 km-re nyugatra, a Kormos-patak partján fekszik.(Kovászna megye)
Első említése 1235. 1848-ban itt zajlott a rihai csata, amelyben Gábor Áron is rész vett.
Érdekes, hogy a falu patakját Kormos-pataknak hívják, és Balatonban gyakori a Kormos családi név.Elképzelhető, hogy ezen nevet viselő famíliák, talán erről a vidékről származnak,

Ennyit röviden Felsőrákos történetéről. Térjünk vissza a vendégek programjára.A vendégek május 29-én látogatást tettek az egri várban, ahová elkísérte őket a Balaton polgármestere, jegyzőnője, valamit néhány testületi képviselő. A vendégsereg vasárnap úgy 11 óra táján érkeztek meg a várba, ahol megtekintették Hősök-termét, a gótikus székesegyház romjait, és jártak a" izgalmas" Kazamatákban. Az ott történő barangolások alkalmával sokan átéltek az Egri csillagok című regény izgalmas kalandjait. Próbáltam a vendégeket minél több ismeret anyaggal megismertetni, amely sikerült is, mert a vezetés végén elismerően nyilatkoztak a látottakról. A vári program úgy kb 2 órás volt.Itt az én munkám befejeződött.
Délután ebéd és szabadprogram várta a vendégeket.

A nap további részében megtekintették a falut, és egy tanyasi gazdaságot. Este pedig a vacsora után elindultak vissza Erdélybe.

Remélem, hogy a vendégek jól érezték magukat, úgy faluban, mint az egri kirándulás alkalmával, és lesz folytatása a csere programnak.

Milyen jelentésekkel bírnak a népi bölcsességek napjainkban?.

Sokszor egy-egy probléma megoldásánál nem mindig találjuk meg a helyes megoldást. Pedig, ha ismernénk a népi bölcsességeket, szólásokat, közmondásokat, akkor azokat tudnánk a legtöbb esetben használni, Igaz, ezek a közmondások mára már feledésbe merültek. Nos, nézzünk néhány szólás, közmondást, hogy vajon mit is takar valójában.

"Nézd meg a anyját, vedd el a lányát"! Ezt a tanácsot valamikor a fiús anyák mondták a gyereküknek, amely ma is időálló. Ugyanis a lányok az anyjuktól tanulják el a különböző szerepeket, negatív, pozitív tulajdonságaikat. amelyek később egy párkapcsolatban elő is jön

"Vak vezet világtalant" Ezt, arra értjük, hogy két egy forma ember, akik nem veszik észre egymást hibáit, és vakon élik le az életüket, Vagyis nem látják meg másik negatív és pozitív tulajdonságait.

"Zsák a foltját megtalálja".Minden ember olyan társat vonz be, amilyen tulajdonságokkal ő maga is rendelkezik. Ha az illető gyáva, akkor a partnere is gyáva lesz, ha önbizalomhiányba szenved, akkor önbizalomhiányos személyt vonz be, és sorolhatnánk tovább.

"Bátraké a szerencse" Merjünk bele vágni minden dologba, mert abból csak tanulhatunk, még akkor is, ha nem sikerül a tervünk, De, akkor is elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, azért, hogy sikerüljön, csak más miatt nem jött össze a dolog.

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele." Sokszor a gonosz, rosszindulatú ember saját magának többet árt, mint másnak.

"Könnyebb más szemében látni a szálkát, mint a sajátunkban a gerendát". Ez a szólás sajnos a mai társadalomra nagyon is jellemző. Mindig a másik emberben keressük a hibát a saját tehetetlenségünk miatt,mintha magunkba szállnánk és elgondolkoznánk a saját hibánkon, rossz tulajdonságainkon,

A népmesék is nagyon sok hasznos jelentéssel bírnak. Az is megér egy témát.

Társkeresés online módra.

Az internet elterjedésével ma már bármit eltudunk intézni a világ hálón, legyen szó vásárlásról, pénz forgalom lebonyolításról, társ keresésről satöbbi, Itt most az internetes párkeresés lesz a téma.

Soha nem tartoztam azon emberek tömegéhez, akik a párválasztásukhoz a média bármelyik szolgáltatását igénybe vették/veszik. Legyen szó újság hirdetésről, vagy a társkereső oldalakon való részvételről. Nekem a mai napig az a véleményem, hogy a szerelem vagy jön, vagy nem,ezt pedig nem lehet életkorhoz kötni, Van, akiknek ez 30-40 éves korában jön el, de az is lehet, hogy később.A tapasztalataim, azt mutatják. hogy a társadalmi elvárások a mai napig nem sokat változtak, azon a területen, hogy egy lánynak huszonéves korában férjhez kell mennie, és gyereket kell szülnie. Aki pedig nem él párkapcsolatban az már nem is "nő". Ezért sokan választják a társkereső oldalakat, azzal a veszéllyel nem is számolva, hogy nem tudható, hogy a másik személy milyen ember is valójában.

Mivel én is egyedül élek, már tettek olyan megjegyzéseket, hogy miért nem keresek társat a neten. A válaszom a következő volt."én nem vagyok egy árucikk, amelyet reklámozni kell". Én jól érzem magam a bőrömben. Azon emberek, akiknek már volt szerencséjük így ismerkedni, azok többsége negatív élményekről számolt be. Az első randevún kiderül a csalás, a férfi vagy nő nem az a személy, amilyen a fényképen volt, nem igazak,amit állított magáról, csak szeretne egy olyan személyt maga mögött, ahol biztonságban lehet. A nők többsége pedig bedől a szövegüknek, mert sokan szeretetre éhesek, és nem szerelmesek, Kell egy társ
.
Kíváncsi voltam, hogy milyen nők/férfiak vannak fenn a társ kereső oldalakon. Hát, ledöbbentem.
A 20-30-as éveikben járó nők, férfiak vannak többségben, sokan nem is néznek ki rosszul. A képeket elnézve arra jöttem rá, hogy, sokan bizony önbizalom hiányban szenvednek, bizonytalanok,nem bíznak önmagukban, Ezen pedig lehet segíteni,mégpedig úgy, hogy elkezd az ember önbizalmat építeni. Önbizalmat pedig, úgy tudok építeni, ha tudatosan ugrok bele olyan dologba, amelytől félek. Ezt kell megtenni következetesen minden nap. Szerepet játszhat még a társadalmi és szülői elvárás is. Például: ha az anyám már huszonéves korában férjhez ment, akkor nekem is így kell tennem, és szülnöm kell rövid időm belül. Mert ezt várja el a társadalom, na és a szülök többsége.

Habár mostanság kezd más lenni a tendencia e téren. Egyre jobban kitolódik a gyerekvállalás időszaka.

Most is úgy gondolom, hogy semmit nem kell siettetni. A szerelem vagy jön, vagy nem, de idővel mindenki életében megjelenik. Az online-s társkereső oldalakat szerintem olyan emberek keresik fel, akik bizonytalanok önmagunkban. félnek, önbizalomhiányban szenvedne,rossz kommunikációval rendelkeznek. Ezért sokan már az első randira sem mennek el, sőt rendszerint átvágják a másik felet. A számítógép másik oldalán sokkal könnyebb feloldódni, és még a következményekkel sem kell számolni.

Véleményem szerint, ha egy ember nyitott van önbizalma, kisugárzása, önismerete, akkor a szerelem is megérkezik idővel, de ehhez türelem is kell. Ha pedig nem, akkor sincs semmi baj. Nagy valószínűséggel, egyedül de nem magányosan, az ember jobban megtudja valósítani önmagát. Az online társkeresés mögött pedig, legtöbbször a szeretet hiánya húzódik meg.