Milyen jelentésekkel bírnak a népi bölcsességek napjainkban?.

Sokszor egy-egy probléma megoldásánál nem mindig találjuk meg a helyes megoldást. Pedig, ha ismernénk a népi bölcsességeket, szólásokat, közmondásokat, akkor azokat tudnánk a legtöbb esetben használni, Igaz, ezek a közmondások mára már feledésbe merültek. Nos, nézzünk néhány szólás, közmondást, hogy vajon mit is takar valójában.

"Nézd meg a anyját, vedd el a lányát"! Ezt a tanácsot valamikor a fiús anyák mondták a gyereküknek, amely ma is időálló. Ugyanis a lányok az anyjuktól tanulják el a különböző szerepeket, negatív, pozitív tulajdonságaikat. amelyek később egy párkapcsolatban elő is jön

"Vak vezet világtalant" Ezt, arra értjük, hogy két egy forma ember, akik nem veszik észre egymást hibáit, és vakon élik le az életüket, Vagyis nem látják meg másik negatív és pozitív tulajdonságait.

"Zsák a foltját megtalálja".Minden ember olyan társat vonz be, amilyen tulajdonságokkal ő maga is rendelkezik. Ha az illető gyáva, akkor a partnere is gyáva lesz, ha önbizalomhiányba szenved, akkor önbizalomhiányos személyt vonz be, és sorolhatnánk tovább.

"Bátraké a szerencse" Merjünk bele vágni minden dologba, mert abból csak tanulhatunk, még akkor is, ha nem sikerül a tervünk, De, akkor is elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, azért, hogy sikerüljön, csak más miatt nem jött össze a dolog.

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele." Sokszor a gonosz, rosszindulatú ember saját magának többet árt, mint másnak.

"Könnyebb más szemében látni a szálkát, mint a sajátunkban a gerendát". Ez a szólás sajnos a mai társadalomra nagyon is jellemző. Mindig a másik emberben keressük a hibát a saját tehetetlenségünk miatt,mintha magunkba szállnánk és elgondolkoznánk a saját hibánkon, rossz tulajdonságainkon,

A népmesék is nagyon sok hasznos jelentéssel bírnak. Az is megér egy témát.

Társkeresés online módra.

Az internet elterjedésével ma már bármit eltudunk intézni a világ hálón, legyen szó vásárlásról, pénz forgalom lebonyolításról, társ keresésről satöbbi, Itt most az internetes párkeresés lesz a téma.

Soha nem tartoztam azon emberek tömegéhez, akik a párválasztásukhoz a média bármelyik szolgáltatását igénybe vették/veszik. Legyen szó újság hirdetésről, vagy a társkereső oldalakon való részvételről. Nekem a mai napig az a véleményem, hogy a szerelem vagy jön, vagy nem,ezt pedig nem lehet életkorhoz kötni, Van, akiknek ez 30-40 éves korában jön el, de az is lehet, hogy később.A tapasztalataim, azt mutatják. hogy a társadalmi elvárások a mai napig nem sokat változtak, azon a területen, hogy egy lánynak huszonéves korában férjhez kell mennie, és gyereket kell szülnie. Aki pedig nem él párkapcsolatban az már nem is "nő". Ezért sokan választják a társkereső oldalakat, azzal a veszéllyel nem is számolva, hogy nem tudható, hogy a másik személy milyen ember is valójában.

Mivel én is egyedül élek, már tettek olyan megjegyzéseket, hogy miért nem keresek társat a neten. A válaszom a következő volt."én nem vagyok egy árucikk, amelyet reklámozni kell". Én jól érzem magam a bőrömben. Azon emberek, akiknek már volt szerencséjük így ismerkedni, azok többsége negatív élményekről számolt be. Az első randevún kiderül a csalás, a férfi vagy nő nem az a személy, amilyen a fényképen volt, nem igazak,amit állított magáról, csak szeretne egy olyan személyt maga mögött, ahol biztonságban lehet. A nők többsége pedig bedől a szövegüknek, mert sokan szeretetre éhesek, és nem szerelmesek, Kell egy társ
.
Kíváncsi voltam, hogy milyen nők/férfiak vannak fenn a társ kereső oldalakon. Hát, ledöbbentem.
A 20-30-as éveikben járó nők, férfiak vannak többségben, sokan nem is néznek ki rosszul. A képeket elnézve arra jöttem rá, hogy, sokan bizony önbizalom hiányban szenvednek, bizonytalanok,nem bíznak önmagukban, Ezen pedig lehet segíteni,mégpedig úgy, hogy elkezd az ember önbizalmat építeni. Önbizalmat pedig, úgy tudok építeni, ha tudatosan ugrok bele olyan dologba, amelytől félek. Ezt kell megtenni következetesen minden nap. Szerepet játszhat még a társadalmi és szülői elvárás is. Például: ha az anyám már huszonéves korában férjhez ment, akkor nekem is így kell tennem, és szülnöm kell rövid időm belül. Mert ezt várja el a társadalom, na és a szülök többsége.

Habár mostanság kezd más lenni a tendencia e téren. Egyre jobban kitolódik a gyerekvállalás időszaka.

Most is úgy gondolom, hogy semmit nem kell siettetni. A szerelem vagy jön, vagy nem, de idővel mindenki életében megjelenik. Az online-s társkereső oldalakat szerintem olyan emberek keresik fel, akik bizonytalanok önmagunkban. félnek, önbizalomhiányban szenvedne,rossz kommunikációval rendelkeznek. Ezért sokan már az első randira sem mennek el, sőt rendszerint átvágják a másik felet. A számítógép másik oldalán sokkal könnyebb feloldódni, és még a következményekkel sem kell számolni.

Véleményem szerint, ha egy ember nyitott van önbizalma, kisugárzása, önismerete, akkor a szerelem is megérkezik idővel, de ehhez türelem is kell. Ha pedig nem, akkor sincs semmi baj. Nagy valószínűséggel, egyedül de nem magányosan, az ember jobban megtudja valósítani önmagát. Az online társkeresés mögött pedig, legtöbbször a szeretet hiánya húzódik meg.

A tavasz virágai

Irigység, rosszindulat!

Az irigység, és a rosszindulat egyre inkább jelen van a mindennapi életünkben. Az irigység az önzőségből alakul ki, Az önző ember mindig így kezdi a mondatát. "Nekem mért nincs",Bezzeg jó neked". és hasonló típusú mondatok hagyják el az ember száját.

Az irigység, és a rosszindulat az elmúlt években egyre nagyobb mértéket ölt. Ez a mentalitás uralkodik munkahelyeken, a politikában és a magánéletben is. Emberek fordulnak egymás ellen, fiatalok az idősek ellen és ez fordítva is igaz. Valószínű a politikának is nagy szerepe van abban, hogy ilyen a hangulat. Én úgy gondolom, hogy ezekért a negatív viselkedési formáért csak is magunk vagyunk a felelősek, és csak önmagunk tudunk rajta változtatni. A politika nem fogja egyikünk problémáját sem megoldani,

Tapasztalataim alapján, én úgy látom, hogy az elégedetlenség, rosszindulat mindig egy belső háborúból indul ki, ami a saját fejünkben zajlik, Ehhez társul még a politikai nyomás. A politika pedig egyre jobban manipulálja az embereket. Vannak emberek, akik az egész életüket végigvegetáljak, nem tesznek, semmit a fejlődésük érdekében, csak a másikra irigykednek, ha annak az illetőnek másképpen alakultak/alakulnak a dolgai. Ezek az egyszemélyes háborúk, amelyek a fejekben zajlanak. Ezen dolgoknak a pozitív, negatív dolgai kihatnak az életünk minden területére, legyen szó barátokról, kollégákról, szülőkről, stb.

Sokan az elhibázott életükért a politikát teszik felelőssé. amiért az ő életük nem úgy alakult, ahogyan szerették volna. Tény mindig könnyebb másban keresni a hibát, mit azt mondani, hogy az elcseszett életemért csakis egyedül én vagyok a felelős. A politika pedig csak kihasználja a manipulatív embereket. De, akik olvasni tudnak a sorok között, azon emberek észreveszek, hogy mik húzódnak meg a kimondott szavak mögött.

Ahhoz, hogy az irigységet, rosszindulatot legyőzzük, rendet kell rakni, a lelkünkben, és nem utolsósorban a fejekben, ugyanis minden ember a saját éltének a kovácsa, és csak mi tehetjük az életünket olyanná, amilyenné szeretnénk. Ahogyan már írtam, első dolog, hogy a fejekben rakjunk rendet, mert a saját életünkben, gondolkodásunkban is így tudunk rendet teremteni, és az ország is csak így tud fejlődni, ha minden ember fejében rend van.

Önzőség!

A személyiségvonásunk másik leggyakoribb jellemzője az önzés. Ez szó hallatán, sok emberből ez visszatetszést vált ki, pedig ezen tulajdonság is bennünk van mindannyiunkban .Sajnos, nagyon nehéz ezt kimondani, hogy igenis önző vagyok valamilyen szinten.

Hogyan nyilvánul meg az önzőség az életünkben, anélkül, hogy tudnák róla.? Az önző ember mindig önmagáról beszél, és szeret középpontban lenni, és önmaga a fontos. Az a fontos számára, hogy neki jó legyen, mindig minden körülmények között, bármi áron. Azzal mit sem törődve, hogy más szenved, vagy nem, ő ki akar elégülni, és letipor mindenkit maga körül. Ez egy borzasztó állapot főleg, ha az ember napról, napra szembesül ilyen viselkedéssel. Az önzőség még számos vonást vonz magával. Ilyen a hiúság. "Csak én legyek a legszebb" A mohóság. ""Nekem legyen több" Az irigység " Nekem miért nincs" "Bezzeg neked milyen jó" és az ehhez hasonló megnyilvánulások. Fontos szerepük van a "NEKEM" "ÉN" kifejezésnek, nem véletlen a csupa nagy betű. Ebből jön a hazugság, a trehányság ,erőszakosság.

Az önző ember soha nem veszi figyelembe a másik elvárását, legyen szó bármilyen élet szituációról. Sőt,az önző, azt is megengedheti magának, hogy rendszeresen késsen ,anélkül. hogy telefonálna, hogy mi van vele, mert úgy sincs a tettének következménye. És az egymáshoz való alkalmazkodásról még nem is beszültünk. Az ilyen esetekkel mindannyian találkozhatunk, ha nyitva tartjuk a szemünket.

Az önzés amúgy kell az életünkben. A kiegyensúlyozott ember tiszteletben tartja saját lehetőségei,képességeit,testét. Ez az elfogadás.

Hol van az önzés határa? Ezt mindig lehet látni, és érezni, mert ha belegázolok a másik lelkébe, ez látható, mert eltorzul az arca, megrezzen, megváltozik a testtartása, elkezd sírni, vagy pityegni,

Az ilyen szituációktól én éveken keresztül szenvedtem. Nagyon sok időnek kellett, ahhoz eltelni, hogy rádöbbenjek, hogy ezek az emberek egy önző állatok, mert a saját frusztrációjukat a másik emberen vezetik le, akikben nincs olyan nagy mértekbe jelen az önzőség, mint saját magukban. Csak, hogy néhány példával illusztráljam. Az másik állandó kritizálása, az élete bármely területét érintve. Legyen szó akár az öltözködésről, ezt a témát a nők előszeretettel tudják kritizálni. Nem egy olyan ember volt az életemben, aki saját magával elégedetlen volt, mind külsőleg, mind belsőleg, és épen ezért rajtam vezette le a frusztrációját. Bezzeg ők semmit nem tettek azért, hogy változtassanak a saját életükön, illetve azért sem, hogy elfogadják saját magukat.

A tanulópénzt pedig meg kell fizetni, mert csak így tudjuk a saját és mások hibáját felismerni. Tény, hogy ezek a megnyilvánulások mutatták meg nekem azt, hogy milyen is egy "igazi" önző ember. Bár az önzés minden emberben jelen van. de ha felismerjük és teszünk ellene, ezzel kordában tudjuk tartani ezen személyiségvonásunkat.

A gyávaság a leggyakoribb emberi tulajdonságok egyike

Mostani bejegyzésem címén, biztosan sokan felkapják majd a fejüket. Igen a gyávaságról van szó, amely mindannyiunkban jelen van. Vajon, mitől vagyunk gyávák? Milyen tényezők válthatják ezt ki?

Ezeken a kérdéseken én is sokat elgondolkodtam, A kisgyermekkorban még nem figyelhető meg a gyávaság. A kisgyerekek még nem félnek semmitől. A helyzet az iskolás korban változik meg, ezt gondolom sokan megtapasztalták a saját bőrükön is. Gondolok itt olyan helyzetekre, amikor az iskolapadban ülve a tanár kérdez valamit, tudjuk is a helyes választ, de mégsem merünk jelentkezni, Mert mi lesz ha mégsem jól tudom a választ? És máris kialakul a félelem. Vagy gondoljunk bele, hogy nem merünk valamilyen témában vitatkozni, véleményt nyilvánítani, akár gyermekkorban, vagy felnőtt korban. A későbbiek során ezt a helyzetet ki is használják, úgy pedagógusok, mint a gyerekek, vagy a felnőttek. Ezeket a dolgokat pedig saját bőrömön tapasztaltam meg.

Miért vagyunk gyávák.? Tettem fel, ezt a kérdést magamnak számtalanszor, Végül arra jöttem rá. hogy ezt eltanuljuk a szüleinktől, ők pedig a saját szüleiktől tanulták el.
Visszagondolva, amikor munkába álltam, a szüleim mindig ezt mondták, hogy soha ne vitatkozz , ne keveredj olyan helyzetbe, ami számodra kellemetlen. Mindig a vezetőnek van igaza, mert ő a főnök, és hasonló szituációk.
Jól meg is szívtam, mert az évek során egy gyáva,befolyásolható, félénk, megalkuvó ember lettem. A gyávaság pedig, hozta magával a félelmet, amelyet a lehető legnehezebb dolog legyőzni. De komoly munkával le lehet győzni.

Szép lassan, ráébredtem, hogy változtatni kell, mert másként felőrlődöm. E zpedig nem volt könnyű.

A gyáva ember nem meri felvállalni,a hibáit, nem mer velük szembenézni, és nem mer lépni, Ott a kérdés: Mi lesz ha, ez vagy az nem jön össze? - Semmi. legalább tanulok a hibáimból ,és legközelebb jobban oda figyelek dolgokra az adott szituációban. Én ezt a jellembeli hibámat nap, mint nap csiszolom, és érzem is a hatását. Igaz vannak emberek, akiknek ez nem tetszik. És azt mondják, hogy öntelt vagyok. Legyen ez, az ő véleményük.

Összegezve: Hol a gyávaság határa? Úgy gondolom, ott, ahol sem magamnak, sem másoknak nem ártok vele. Valójában a gyávaság minden emberben benne van. Kérdés az, hogy tudom ezt a adott helyzetben megfelelően kezelni.

A főzés, és annak a lélekre gyakorolt hatása.

A főzés egy mindennapi tevékenység, amit leginkább a nők csinálnak. Ezt a munka folyamatot, egy egyszerű rutin munkának könyveljük el. Pedig ez nem így van, mert ez valójában egy alkotó munka. Benne van minden, ami az előkészületektől a tálalásig tart. Én, is gyakorlom ezen, tevékenységemet nap, mint nap.

Sokszor ezt, teherként éltem meg, mint egy csicska munkát, sőt volt olyan is, hogy valahogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna, Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mitől is van ez.Arra jöttem rá, hogy ez összefüggésben van a lelki állapotunkkal, Amikor, rossz passzban vagyunk semmi sem úgy alakul, ahogyan kell. Igaz ez a főzésre is,

A főzés,hogyan már mondottam egy alkotómunka és bele kell adni,apait, anyait, ha azt szeretnénk,hogy a vég kifejlett sikeres legyen. Nem régiben olvastam egy könyvet, amely ezt a témát taglalja.
Nézzük, miből is a munkafolyamat:előkészületek,előételek, levesek ,főétel, mértékletesség, desszert,bor, kávé.
Mit is jelentenek a következő folyamatok? előkészület=bátorság, előételek=félelem, levesek=fájdalom, főétel=mértékletesség, desszert= elválás, bor=döntés, kávé=mosoly
Aki, pedig többet szeretne,erről olvasni,hát járjon utána az interneten.(ez nem a reklám helye, azért nem írom le a címet)

A tapasztalatim,azt mutatják.hogy a kapkodó,ideges,feszült embererek, nem igazán tudnak főzni,mert nem adják bele a szívüket, lelküket, mert a gondolataik teljesen más hol járnak. A főzéshez, pedig kell egy kis kurázsi is, leginkább az éltelek fűszerezésére gondolok.

Egy ideje,azt vettem észre,hogy megváltozott a főzéshez való kapcsolatom, A csicska munka, kezd más formát ölteni, Kezdek újabbnál, újabb recepteket kipróbálni, és egyre inkább pozitív sikerrel. Nagyon fontos,hogy jól érzem e magam a bőrömben, milyen a lelkivilágom, mert ezek sokat nyomnak a latba.

A főzés öröm, kreativitás, felszabadultság, önbizalom, sikerélmény, mert ha az elkészült ételt a vendégeim vagy családtagjaim dicsérik, az már valódi sikerélmény,