Energiavámpírkodás

Most egy érdekes téma kerül terítékre, amelyre gondolom az életük során fel sem figyeltek. Nézzük csak! Volt már úgy, hogy elkezdtek azon gondolkodni, hogy jaj de fáradt vagyok, pedig semmi olyan fárasztó munkát nem csináltam, ami ezt okozhatta volna. Vagy olyan álmosak vagyunk, mint a medvék, amikor téli álmot alszanak. Kezükből, lábukból kimegy az erő. Ólom súlyú fáradságot érzünk. Ha ezt érezzük, akkor a környezetünkben valaki szívja az energiánkat.

Én erre úgy jó 10 éve jöttem rá, de a kezdetekben nem akartam hinni az efféle dolgoknak. Egy nagyon kedves ismerősöm hívta rá fel a figyelmem, és onnét már kezdtem figyelni az ilyen dolgokra. Testünkben folyamatosan áramolnak az energiák, ha ez pozitív, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha pedig negatív, akkor pedig rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.
A negatív energiákat a rossz gondolatok irányítják. Rosszindulat, irigység, makacsság, zsarnokság.

Valójában, azonban mindannyian energiavámpírok vagyunk, Ki így, ki úgy. Én is szívtam már energiát, és nekem is szívták már el az energiáimat. Miért is van ez. mi történik ilyenkor?
Az energia elszívás belső bizonytalanságból, és önbizalomhiányból ered. Bizonytalan vagyok magamban, ezért elkezdem a másik energiáját szívni. Az állandóan panaszkodó személyek, a szaladgáló lóti-futi emberek, akik azt hiszik, hogy fontosak, és ügyesek, Van olyan eset is, amikor a figyelmedet vonják el. Pedig ez is komoly energia elvonás. Ilyen figyelem elvonásban évekig volt részem. Szörnyű állapot volt.

Miről lehet megtudni, hogy energiavámpír e valaki? A kérdésekből. Akik, az ilyen kérdéseket teszik fel. Hol voltál? Mikor jössz haza? Miért késel? Ezek az emberek egytől-egyig vámpírok. Nem bíznak magukban, így másokban sem. Személyiségfejlődéssel meg lehet oldani, ezt a munkát, de ennek komoly ára van.

Mostanra eljutottam oda, hogy tudom kezelni, ezeket dolgokat. Meghallgatom az embereket, de nem véleményezek. Bármilyen nehéz helyzetben is van bárki, nincs helye a sajnálatnak. Az ő problémáját neki kell megoldani, és valamiért annak úgy kellet történnie. Az együttérzés nem ítélkezik, A sajnálatban benne van, hogy megítéled a másikat:lúzer, gyenge, vesztes.

Ki az, aki nem vámpír? Az, az ember, aki képes egyedül lenni, Hogy, amikor nincs nyüzsgés, telefon, programok,barátok,csak a csend, akkor a csendben jól megtud e lenni önmagával.Aki, ezt nem tudja megtenni, az mind-mind vámpír. És csak a bamba tehén hagyja, hogy a vámpír jól megszívja magát a bamba tehén vérével. A tehén pedig mindig ad, amikor az kéri, mert úgy érzi neki sok energiája van, és ad másoknak is. Az energia vámpírok nem mások, mint "vérszívók" egytől, egyig.

Betegségek kialakulása, és azok lelki okai

Ez a mostani bejegyzés nem lesz valami szívderítő olvasmány, de a szomorú dolgokról is kell beszélni. Vajon hány ember gondolkodott már el azon, hogy időnként miért betegszünk meg. Miért leszünk náthásak? Miért fáj a fejünk? Vagy miért magas, illetve alacsony a vérnyomásunk? Komolyabb betegségekről nem is szólva.

Engem ezek a dolgok régóta foglalkoztatnak. A megfigyeléseim alapján, arra döbbentem rá.hogy boldogtalan emberek sokkal gyakrabban betegednek meg, mint a belső békével rendelkezők. Arról nem is szólva, hogy, akik nem nőttek fel érzelmileg, azoknál a belső feszültség csak egyre nő, amely komoly betegségek forrása is lehet, akár 20-30 év múlva is. Először kisebb tünetek jelentkeznek fáj a fejünk, gyomrunk, gombócot érzünk a torkunkban satöbbi. Az orvos persze semmi tünetet nem talál. És itt jön a képbe a lelki tényező. Legtöbbször több éves lelki tényezők okozzák a problémát. amellyel az adott időben nem is igazán foglalkoztunk.

Több éves megfigyelésem például. hogyha valakit bánat ér az életben. Válás, haláleset.Akkor az esemény után kb 2-3 évvel nagyon súlyos betegségek alakulhatnak ki,(például a rák) Ez szükebb, illetve tágabb környezetemben már régen megtapasztaltam. Szerveztünkben energiapályák futnak végig. ha ez jól működik, akkor egészségesek vagyunk, ellenben, ha betegek vagyunk, az energiák nem áramolnak tökéletesen.A betegségek kialakulásához pedig a negatív energia járul hozzá. Rosszindulat, irigység, makacsság, kapzsiság stb. Tehát minden betegség a fejből indul ki, ezért ott kell előbb rendet rakni.

Nézzük a gyakoribb betegségek okait!
Sziv-érrendszeri betegség: boldogtalanság,érzelmi szinten önbizalomhiány.
Vastagbél-gyomor: érzelmek elfojtása, mind racionális, mind emocionális szinten.20-30 évi negatív energia meg nem emésztése.
Nőgyógyászati betegségek: A nőiesség nem teljes körű megélése, érzelmek elfojtása, boldogtalanság.
Cukorbetegség: Szeretett hiány, nem kap elég szeretett az illető ember és gyerekként sem kapott elegendő szeretetet.

Most csak a leggyakoribb betegségeket írtam le.A betegségek kialakulásához hozzájárul még a genetikai hajlam is.

Tehát első lépés. Feltárni a lelki okokat, Szembenézni vele, Megoldani,És így kevesebb az esély arra, hogy betegek legyünk.

Én ha, beteg vagyok, első dolgom, hogy megvizsgáljam, hogy mi nem működik jól az életemben. És gyorsan megoldom. Ezt már évek óta gyakorlom. Másoknak is menni fog.

Nyár, nyár.........

igen, úgy tűnik, hogy a nyár most pótolja be az elmaradását. Igaz, én kedvelem a meleget, de most már ez egy kicsit túlzás. De ne panaszkodjunk! Bár, az emberek zömének sem a meleg, sem a hideg, sem az esős időjárás nem jó.

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon, miért van meg az elégedetlenség az emberekben. Miért van az, hogy sehogy sem jó? Miért nem foglakozik az ember az időjárással addig, amíg fiatal?
Nézzük csak meg a gyerekeket! Őket nem foglalkoztatja ez a téma. Élik a gyerekkorukat.

Visszamentem a emlékeim keresésében, és érdekel dolgot fedeztem fel. Amikor én gyerek voltam, akkor is voltak meleg,forró nyarak, de nem foglalkoztunk vele, 30-35 fokos melegben is bicikliztünk, játszottunk, bújócskáztunk satöbbi. Még talán az ember 20-as, 30-as éveiben sem figyeli ezeket a változásokat. Én úgy emlékszem, hogy úgy a 40-es éveimhez közeledve kezdtem szidni az időjárást. A hideget, meleget, esőt, havat és mindent.

Furcsa dolog fogalmazódott meg bennem. Talán azért van ez így, mert félünk a meghalástól, vagy pedig nincs meg bennünk a belső béke. vagy pedig rádöbbenünk, hogy az élet milyen rövid és törékeny. És igen, valahol itt a megoldás.

Már írtam korábban is, írtam, hogy évek óta csiszolom magamat nap, mint nap. És arra a felismerésre jutottam, hogy azért is vagyunk sokszor elégedetlenek sok mindennel, mert a lelkünkben belső háború zajlik. Ha, a háború okát sikerül megtalálni, okát kimondani, akkor elkezdődhet a belső békének a kiépítése.

Amikor én elértem egy fejlődési szintet, megszűntek ezek az elégedetlenségek. Most már nem zavar a 35 fok, a hideg, a hó, az esős időjárás, és sorolhatnám tovább. Most már tudok mosolyogni, akkor is ha esik, ha tikkasztó meleg, ha röpködnek a mínuszok és így tovább. Mert nem biztos, hogy holnap is tudok e ezeknek a dolgoknak örülni, mert az élet rövid.

Az mottóm pedig így hangzik. "Az én életem erről a napról szól mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd."

Tehát az elégedetlenségek okait mindig magunkban kell keresni, és nem politikában, időjárásban, és másik emberben.

A "kell és muszáj" szavak használata

Akik elfogják olvasni ezt a bejegyzést, azt gondolják a cím alapján, hogy valamilyen nyelvtani magyarázatot fognak kapni, Tévedés! Ez is egy pszichológia bejegyzés lesz,

A minap egyik internetes oldalon, vagy talán egy újságcikkben figyeltem fel arra, hogy cikk szerzője,hányszor használta a kell és muszáj szavakat. Vegyünk néhány példát.
"Iskolába kell járnom" "Változtatnom kell az életemen" Le kell vizsgáznom" Tanulnom kell" satöbbi. Nézzük mit mond a pszichológia, ha ezen szavakat gyakran használja az ember. A "kell"-ből lesz a muszáj. A "muszáj" görcsössé teszi az embert, és a görcsös ember nem tud megfelelő döntéseket hozni, Ezen szavak használata azt is jelenti, hogy nincs választási lehetőségem. Kell és kész, Hol van a szabadság?

A szabadság megléte azt jelenti, hogy van választási lehetőségem, és tudok mérlegelni, dönteni, Ehhez legalább két járható útra van szükség. Könnyebb és a nehezebb út meglétére. Ezt mindig maga dönti el az ember, hogy melyiket választja.

Sokáig én sem figyeltem fel arra, hogy a fenti szavakat hányszor használtam a mondanivalómban. Csak azt tűnt fel, hogy, amit nagyon akartam (kell) nem sikerült, kicsúsztak a dolgok a kezem közül.

Mivel már régóta csiszolgatom magam és fejlesztem az önismeretemet, így felfigyeltem, hogy ezen szavak mit is takarnak a pszichológiában. Hosszú évek alatt úgy álltam a dolgokhoz, hogy " kell" csinálni bármit. "Le kell tennem a nyelvvizsgát". Így vélekedtem.Igen, ám, de sorozatok kudarcát éltem át, amikor nem sikerült. Következett a "muszáj" és a görcsölés, a görcsöléstől pedig a kudarc. És ez így ment hosszú időn keresztül.

Egy év óta ezen szavakat töröltem a szótáramból. És láss csodát! Sokkal jobban mennek a dolgaim az életem minden területén. Lehetőségeim vannak, és én dönthetek, hogy a hosszabb utat választom e, vagy a rövidebbet, amely fájdalommal jár ugyan, de hosszabb távon kifizetődőbb.

A szabadság megléte a választás lehetősége. Tehát a"kell" helyett használjuk a "lehetőségem" van kifejezést, és máris más értelmet kap az életünk. Vagyis, a kell és muszáj használata görcsös emberre váll, aki nem is tud változtatni az életén, csak akkor, ha elfelejti ezen szavakat.

Az élet apró örömei

Mostanság a legtöbb ember szájából csak a panaszkodás hangzik el. Nem is csoda, hiszen az élet egyre nagyobb megpróbáltatások elé állít mindenkit nap, mint nap. Sokszor elhangzik ez a mondat is, hogy az élet sz.r. Vajon csak a pénzügyi dolgaink miatt teszünk ilyen kijelentéseket, vagy tényleg így is érezzük. Talán a lelkünkben nincs rendben valami? Vágyunk valamire, de nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mire?

Tényleg ilyen sz.r az élet? Én,nem így gondolom, és talán vannak többen is, akik nem így látják ezt a helyzetet. Az életnek vannak olyan apró örömei, amelyeket soha észre sem veszünk, csak hajszoljuk a pénz és dolgozunk. És így telnek el napok, évek, hónapok. Nézzünk néhány esetet!
A tavasz beköszönte, madarak csicsergése, fák-virágok rügyezése. A napsugarak melegsége, a fű-eső illata. Az ősz színeinek a melegsége, vagy a téli hópelyhek szállingózása, És sorolhatnám tovább. Ezek apró dolgok és egyáltalán nem figyelünk fel rájuk. Pedig, ha észrevennénk ezeket az apró jelzéseket, az életünket is sokkal boldogabban élhetnénk.

Sokszor hallom, ezeket a mondatokat"idegesít a madarak csicsergése, nem tudok aludni tőlük"
Esetemben én örülök, annak, hogy csiripelnek a madara, brekegnek a békák, süt a nap, esik az eső.satöbbi. Én is jártam hasonló cipőben, de később rájöttem, hogy a hiba az én lelki világomba van.Ezt pedig helyre kell rakni, hogy felfigyeljünk apró jelekre. Az élet minden apró történésének örülni lehet, legyen szó akár a szakadó esőről is. Olyan kevés az az idő, amit itt a földön töltünk, hogy kár kihagyni az élet apró örömeit.

Én bárminek tudok örülni, ami mosolyt fakaszt az arcomra. Szeretem a nyári kánikulát, a frissen nyírt fű illatát.a városban sétálgató embereket, az ételek terjengő illatát, a sok vendéget a várba stb.Ezek örömmel töltenek el.

AZ ÉLET SZÉP!!! És attól szép, hogy benne lakozik a boldogság és a kudarc élménye.A kudarcokból pedig csak tanulni lehet, hogy többet ez az eset ne forduljon elő velünk soha.
Csak a kezdet nehéz, mert ha figyelünk másokra és apró dolgokra egyaránt, akkor a napjaink is egyre szebbé válnak, és nem mondjuk azt, hogy az élet sz.r.

Mint mindenért ezért is nap, mint nap meg kell dolgozni, És akkor, boldogan mondhatjuk azt, hogy "Szép napot"!

Amikor ezt a bejegyzést írom esik az eső. De a szakadó eső ellenére is szép nap van, és ezt kívánom mindenkinek,

Én így váltam le a szüleimről

Most a saját példámon szeretném bemutatni, hogy én hogyan váltam le a szüleimről. Egy szem gyerek lévén én is ki voltam az életem egyes területein "szolgálva". Az anyám mindig a legjobbat akarta nekem, de ezzel a legtöbb szülő így is van. Én éltem az életemet, tettem a dolgaimat, de haza térve természetesen ki voltam szolgálva. Itt elsősorban a főzésre, bevásárlásra gondolok, mert a többi feladatot én végeztem el a ház körül.

40 éves voltam, amikor az anyám rövid időn belül megbetegedett, és azok a problémák, amiket ő megoldott az már mind az én nyakamba szakadt. Munka, tanulás, kórház, háztartás, így zajlott az életem.
Fél év leforgása alatt az anyám elment.

És mos íme egy történet: Az egyik alkalommal, amikor az anyám kórházba volt és látogatni mentem a szomszédasszonnyal, akkor történt ez az eset. Az anyám már, akkor egy hete kómába volt. Nem tudott beszélni, de fejbólintással tudott kommunikálni. Az egyik alkalommal,amit beléptünk a kórterembe,ezt mondta,"Sziasztok, Mi újság van odahaza" Oda álltam a betegágyához megsimogattam, és akkor nagyon erősen megszorította a csuklómat, már szinte fájt. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent, Nagyon furcsa megmagyarázhatatlan érzés futott át rajtam.Ezt volt a búcsú. Pár nap múlva meghalt. És úgy éreztem, hogy akkor, abban a adott pillanatban nőttem fel. Akkor lettem igazán felnőtt.

Abban az időben még nem foglalkoztatott a pszichológia. A dolog érdekessége az, hogy ezt a leválási folyamatot Csernus doktor is leírta a "Felnőtt húsleves" című könyvében. Érdekes felismerés volt, amikor ugyanazon történeseket írt le, amelyeket én évekkel korábban átéltem. Az élet mindaddig ugyanazt a problémát állítja elénk, amíg meg nem oldjuk, De ha csak halasztgatjuk ezeknek a megoldását, úgy mindig sokkal keményebb megpróbáltatásokat állít elénk. Az apám hozzáállása az új helyzethez tragikus volt. Évekig gyászolta az anyámat, és engemet pedig gyerekként kezelt, még 40 évesen is. Tehát ezzel a fájó esettel megtörtént az anyámról való leválás. De ott volt az apám és érzetem, hogy le kell válnom róla, mert nem kezelhet úgy, mint egy kiskorú gyereket. Hosszú évekig vívódtam ezzel a folyamattal, de egy alkalommal hirtelen megtörtént ez a leválás.

És hogyan váltam le az apámról? A belső megérzéseim, ösztöneim diktálták. Nagyon sok problémánk volt egymással az anyám halála után. Ez a folyamat évekig tartott. Én voltam a hibás az anyám haláláért, és sok minden egyébért.
Egy alkalommal, amikor szintén az anyám halála, és annak okai volt a téma nálunk, kimondtam az apám összes negatív tulajdonságait, hogy milyen ember is valójában. Akkor fogta magát és kiment, Ez persze többször is megismétlődött és én mindig elmondtam ugyanazokat a tulajdonságait. Láttam, hogy elgondolkozott azon, amiket a szemére vettettem, de vállaltam a kimondott szavaimért a felelősséget. Mert itt kezdődik a hitelesség.

Nagyon nagy kő eset le a szívemről, amikor kimondtam ezeket, a fájdalmas dolgokat. Azóta a kapcsolatunk sokat változott, de tudom, hogyha a helyzet úgy kívánja, akkor nap mint nap ezt kell tennem. Ezt a belső megérzésem diktálta így.pedig, akkor még nem olvastam sem Csernus doktor, sem Popper Péter könyveit. Csak később jöttem rá, hogy a pszichológia is így tanítja ezeket a probléma megoldásokat. A felnőtté válás pedig ott kezdődik, amikor kimerem mondani a szüleim rossz és jó tulajdonságait úgy, hogy nem rándul össze az arcom, és nincs lelkiismeret-furdalásom.

Szülőkről való leválás

Már a korábbi bejegyzésemben tettem említést arról, hogy a mai fiatalok nem önállóak,és ennek egyik oka, hogy nem vállnak le a szülőkről. Sőt vannak, akik nem is akarnak, Sokszor elhangzik az, a kifejezés, a szájukból, "hogy olyan jó gyereknek lenni". Később pedig a párkapcsolatokban ennek nagyon súlyos következményei lehetnek.

A szülőkről való leválás nem azt jelenti, hogy elköltözöm otthonról, saját keresetem van, családot alapítok. Ettől még nem váltam le sem az anyámról, sem pedig az apámról. Az apák általában racionális szempontból birtokolják a gyermekeiket. Ismert szöveg "Amíg az én házamban laksz" című mondat. Ez a legtöbb családban el is hangzik, nem is kevésszer.
Az anyák emocionális(érzelmi) szempontból manipulálják a gyerekeiket. Ismerős ez a mondat? "Már fel sem hívsz, biztosan már nem is szeretsz" Attól, hogy bárki különköltözik a szülőktől nem szabad minden nap telefonálgatni az anyucinak, hogy most ez van, mit tegyek,satöbbi, Meg kell oldani a problémát, és azért felelősséget is tudni kell vállalni. Ott kezdődik a felnőttség, amikor a racionális és emocionális szinten is vállalom a felelősséget a tetteimért.

Amikor rádöbbenek a felismerésekre, akkor azokat át is tudjam ültetni a gyakorlatba. Legyen szó birtoklásról, kisajátításról, akár a gyerekek, szülők, vagy párkapcsolatok esetében. Minden nap meg kell tenni dolgozni keményen mindenért. Az önbizalomért is.

Az első lépés az, hogyha tudom, és érzem, hogy igazam van, tudok-e következetesen nekik nemet mondani. miközben felállítom a megfelelő következményhálózatot. Mert a jövőben ez újra és újra előfordulhat.A gyakorlatban ezeket be is tartom, Vagyis nem csinálok a számból segget.

Összegezve: Kimerem mondani a szüleim pozitív, negatív tulajdonságait, anélkül, hogy az arcom megrándulna, nyugodtan, lelkiismeret furdalás nélkül, De nem csak egyszer az életben, hanem nap, mint nap, ha a helyzet úgy kívánja. Itt kezdődik a felnőtté válás.