Belső béke megléte

Az életben mindannyian azt szeretnénk, ha boldogok,kiegyensúlyozottak lennénk, mind a magánéletünkben, mind pedig a munkánk terén. Kevés emberről lehet ezt manapság elmondani, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet él. Csak meg kell nézni az utcákon közlekedő emberek arcát, egy csepp mosolyt sem látni az arcukon. Sokan erre azt fogják válaszolni, hogy nincs minek örülni, mert az élet olyan, amilyen. Ez pedig nem így van. Rajtunk múlik, hogy mosolyogva vagy megsavanyodva éljük e le az éltünket. A boldog és kiegyensúlyozott életért pedig tenni kell, és komoly munkát kell bele fektetni nap mint nap. Igaz a boldogság sem jár mindenkinek.

De nézzük sorjában! Mi szükséges elsődlegesen ahhoz, hogy boldogok legyünk? Elsődleges az önmagunk elfogadása. Elfogadom magamat olyannak, amilyen a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Aki nem fogadja el azt a tényt, hogy nem istenből van, hanem emberből, az sosem fog megváltozni, és nem fogja megismerni a belső békét sem. Sokan a mai világban "Istennek" képzelik magukat, mert az istenek tökéletesek és sosem fognak meghalni. Tehát elfogadom, hogy emberből vagyok és meg fogok halni, Ezeket pedig hangosan ki kell mondani, mert így fog tudatosulni.

Majd ezek után kimondom a negatív tulajdonságaimat. Hogy önző,vagyok, lusta, makacs, öntörvényű, irigy, képmutató és sorolhatnánk még a negatív tulajdonságokat. Ha ezek meg vannak, akkor hangosan kimondom őket,akár 20-30 szor is. Nagyon fognak ezek a dolgok fájni, de semmi baj. Fájdalom nélkül nincs fejlődés. Később meg lesz az eredménye. Eddig meg is volnánk. De nem elérni nehéz valamit, hanem megtartani, Ezért kell minden nap tudatosan odafigyelni mindenre, mert minden csak egy napig tart, legyen szó önbizalom építésről, lustaság leküzdéséről satöbbi. Eddig a legtöbb ember el is jut. Két - három nap még csinálja a dolgait, de utána feladja, mert nincs türelme kivárni a folyamat végét, Pedig "türelem rózsát terem". Az első időszakok nagyon kemények lesznek, és pontos odafigyelést igényelnek, de majd jön a pozitív életérzés, amely, ha megtapasztaljuk maga a földi paradicsom.

Én idestova másfél éve kezdtem el változtatni életfilozófiámon, és alkalmazni a mindennapi életemben. Elmondhatom, hogy keserves munkát tudhatok magam mögött, de már rég óta érzem a pozitív hatásait. A kiéget munkámat újra élvezetesnek találom, és kapom a pozitív visszacsatolást. Nem húzom fel magamat csipri-csupri dolgokon. Elfogadom az embereket olyannak, amilyenek, a véleményüket úgyszintén, mert ez tiszteletben tartás. Elfogadom, hogy ez az ő vélemény, de én attól úgy élem az életemet, úgy cselekszem, ahogy nekem jó. De mindezeket a dolgokat, ahogy már fentebb írtam, nap mint nap be kell tartani következetesen.

A változásokat a környezet észre fogja venni. Az ember magabiztosabb lesz, önbizalma nő, hiteles lesz, és ha én jól érzem magam a bőrömben a környezetem is pozitívan fog reagálni. Az az ember, aki rendelkezik belső békével az tud mosolyogni, aki nem az csak elhúzza a száját. Csak az tud szívből mosolyogni, aki elfogadja a halált, hogy ő is meg fog halni és a szülei is. Nagyon jó érzés lesz, ha majd akkor is tud az ember mosolyogni ha esik az eső, ha szakad a hó. És nem lesznek szürke hétköznapok. Mindennap szép, bármi is történjék. Kudarcok ezek után is lesznek az életünkben, de nem mindegy, hogy mennyi időt töltünk el velük, mert az élet rövid.

Én az itt leírt dolgokért naponta megdolgozom, igen keményen. Élvezem is az eredményét. Azóta az életem sok területén tapasztalom a pozitív változásokat.
Tehát kezdődhet az irányváltás. De ha nem változtatunk, akkor sincs semmi baj. nem kell mindenkinek boldognak lenni. Meg lehet halni savanyúan és mosolyogva. Én az utóbbit szeretném! Akik pedig másként élnek, azok tükröt tartanak elém, hogy én nem akarok úgy élni,

Jó munkát szép utat!