A korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy a játszmáknak forgatókönyvük van, és pontos rituálék alapján működnek.
Volt egy esetem, ami egészen döbbenetes módon bizonyította, hogy ezt, Egy huszonéves lány keresett meg, aki még együtt élt az idősödő apjával, de szinte elviselhetetlen volt, ugyanis állandó veszekedés zajlott közöttük. Reggelente például fél órával hamarabb kelt fel, mint ahogy az apja, hogy elkészítse a reggelit, de amikor apja lejött, akkor vagy nem volt elég forró a tea, vagy oda lett égetve a pirítós, és azonnal elindult a csetepaté. Ezzel a lánnyal kidolgoztunk egy stratégiát, hogy legközelebb, amikor az apja lejön, ő nem azt fogja mondani neki, hogy "kész a reggeli", hanem azt, hogy "tudom most azt fogod mondani, hogy nem elég forró a tea". Az apa leesett állal nézett rá, és szó szerint így fogalmazott: "Neked most nem ezt kellett volna mondanod"! Tetszenek érteni?
A játszma ott van, ahogy mondani szokták a küszöb körül. Az apa is érezte, hogy itt a párbeszéd mindig úgy zajlik, és most más történt, küszöb fölé került a szerep, és a férfi ettől rettenetesen meghökkent. Ilyen technikákkal nemegyszer meg lehet a játszmákat állítani - persze segítséget kell nyújtani a kiüresedett idő helyes és gazdag betöltéséhez is.
A játszmákból tehát ki lehet lépni, de tudnunk kell, drámai módon leállítani őket adott esetben nagyon veszélyes is lehet, mert akinek a játszma fontos, annak létkérdés, hogy megfelelő szereplőket bevonja. Ha valaki rájön arra, hogy részese az egyik családtag vagy éppen a párja játszmájának, akkor rettenetesen óvatosan, nagyon megfontoltan és fokozatosan érdemes kiszállni, ezzel segítve a partnernek is, hogy a játszmát képes legyen feladni.
Egyvalamit érdemes leszögeznünk: az igazán harmonikus élet - ha létezik ilyen manapság egyáltalán - mindenféleképpen játszmák nélkül zajlik.Azt, hogy egy egész életet játszmák nélkül éljünk le, senkinek nem kívánom, még akkor sem, ha ezek nem vezetnek feltétlenül tragédiához.
Ám az, hogy az ember a múltjába visszanézve azt boldognak vagy boldogtalannak ítéli-e meg, jelentős mértékben függ attól, hogy a környezetével játszmázott-e, vagy játszmák nélkül autonóm emberként, igazi kapcsolatban élte le az életét.
A szülő, gyerek játszmákat sokszor átéltem, úgy gyerekként, mint felnőttként. Igaz a mostani bejegyzésemben egy másik kedvenc szakemberem véleményét írtam le a témában, mert ennél jobban, érthetőbben nem lehetett volna ezeket a dolgokat megfogalmazni.
Dr Ranschburg Jenő írása:
Nők Lapja Psziché
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése