A nők az érzelmeik kimutatása terén sokkal jobbak, mint a férfiak. Ebben döntő része van az evolúciónak is, mert mi nők így vagyunk bekódolva. A férfiak érzelmi szempontból alulfejlettek a nőknél, de nekik épp úgy vannak érzelmeik, mint bármelyikünknek. Az érzelmek kimutatását a szüleinktől tanuljuk el, már kisgyerek korunk óta. A férfiak nagyon félnek az érzelmeik kimutatásától, mert az hiszik, hogy ezzel gyengék és lenézik őket.
Itt jön a képbe a neveltetés. Kisgyerek korban, ha egy kislány sír, mert elesett, vagy bármi más baja lett, az anyukája megvigasztalja. De más a helyzet a fiúkkal, Őket másképpen nevelik, mert hasonló szituációban, azt mondják neki, hogy ne sírj ez katona dolog. És itt van a kutya elásva, mert milyen férfi lesz, az ilyen gyerekből, aki nem meri kimutatni az érzelmeit, akár jó, vagy rossz dologról legyen is szó.
Az érzelmi intelligencia tanulható folyamat. Ha nem tanultuk el a szüleinktől, majd a élet megtaníttatja velünk. A nők sokszor attól félnek, hogyha kimutatják az érzéseiket, akkor csalódniuk kell a pasikban. Na és akkor, mi van! Lehet, hogy rosszkor, rossz helyem mutatjuk ki az érzéseinket, de tanulunk belőle, és legközelebb másképp lesz.
Én személy szerint az érzelmes emberek kategóriájába tartozom, Mindig kimutatom az érzelmeimet, igaz a pasik ezt nem veszik jó néven, mert attól tartanak, hogy el kell kötelezniük magukat. Inkább mutassuk ki az érzelmeink, még ha csalódunk is időnként. Mert a sok elfojtott érzelem így kevésbé tesz beteggé minket.
"Az érzelmek kimutatása, az fontos. Ez olyan, mint ha azt mondanám a másiknak, hogy nagyon szeretem, de nem ölelem meg." (CS.I)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése