Most az előző bejegyzés folytatása következik: " Miután végig hallgattuk, azt mondta nekem ez a barátnőm:
-Péter, ez mind szép, de van egy nagy baj! Én úrinő vagyok! Nem jön ki a számon ilyen ocsmány szöveg!
- Akkor gyakorolnunk kell! - jelentettem ki. - Esténként eljössz hozzám, én leszek a miniszterhelyettes, te pedig a szemembe mondod ezt a trágárságot.
El is jött. Először nem ment jól ez a dolog.
- Ne cincogj!- mondtam neki.- Ezt nem szabad cincogva mondani! És nézz a szemembe!
- Jó!
Egy hét után egészen jól mondta már, s akkor megtörtént a nagy esemény, amiről már csak az ő beszámolójából tudok. Behívta a pasas, elkezdte nyúzni, ő pedig mélyen a szemébe nézett, és a gyakorlatok alapján elmondta ezt a ronda trágár szöveget-
-És mit csinált a miniszterhelyettes? - kérdeztem
-Nagyon érdekes volt. Felugrott az íróasztala mögül, rám meredt, aztán visszazökkent a székébe, és azt mondta: főorvos asszony, azonnal hagyja el a szobámat!
-És te?
_Felálltam, és azt mondtam: miniszterhelyettes elvtárs, minden jót kívánok. Aztán elmentem.
- És?
-November 7-én már kaptam jutalmat.
Az én zseniális barátom ugyanis tudta, hogy egy agresszív ember az agressziótól fél, semmi mástól. Ha ugyanis ő agresszív, feltételezi, hogy a másik ember is tud agresszív lenni. Akkor úgy fog gondolkozni, hogy ha ez a kritikátlan orvosnő ilyet mond nekem négyszemközt, legközelebb már nyilvánosan fogja mondani, Ezzel pedig végett vethetünk ennek a szituációnak. Kinek az ereje mutatkozik meg ebben ? Végül is a doktornő ereje, aki túljutott a konvencionális stíluson, és amikor a miniszterhelyettes megérezte benne az erőt, hogy ő ezt megmeri csinálni, akkor lesunyta a fejét.
Vagyis azt mondom, hogy az erő igenis benne van az emberben, csak rengeteg polgári, vallási, és erkölcsi konvenció lefogja. Ami rendben is van - addig, amíg nem kell védenie magát. De csak addig van rendben! Rendben van, hogy a pisztolyomat a a fiókomban őrzöm, és nem sütöm el soha senkire. Addig, amíg nem jön egy terrorista, hogy kinyírja a gyermekemet és a feleségemet. Akkor ugyanis el kell sütnöm! Lehetek konformista, lehetek jó modorú, de ennek van egy határa.
Mert hiszen az emberre mi van rábízva? Saját maga. A saját élete. Joga van magát megvédeni. És fel kell építeni saját belső védelmi rendszerét, mert a külvilágtól ezt legtöbb esetben hiába várja."
Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése