Belső erők! Sokat beszélünk erről. Mit is takar valójában? A belső erők meglétének két tényezője van. Az egyik, hogy mennyire vagyok ingatag, mennyire tudok kiállni a saját igazam mellet,a nagy többség véleményével szembe. A másik a belső bizonytalanságom, félelmem. Mernünk kell megélni azt, amitől félünk. Érettségitől, nyelvvizsgától mindannyian verejtékesre izzadjuk magunkat. Amikor vége van ezt mondjuk: ez volt az egész? Most e témában szeretnék megosztani egy szituációt.
"Volt egy gyerekkori barátom, orvosnő, aki egy egészségügyi intézménynek lett az igazgatója, még az átkos rendszerben. Az egyik miniszterhelyettes rászállt, erre a doktornőre, elkezdte gyötörni. Folyton kritizálta, fegyelmiket adott neki, és ahogyan csak tudta nehezítette az életét. A doktornő annyira elkeseredett, hogy egy beszélgetés során egyszer csak kifakadt.
- Péter, én visszamegyek a körzetbe! Nekem az nem kell, az a hülye pasi állandóan gyötör, biztos kinézte a helyemet valaki másnak!
- Nézd, a körzetbe bármikor visszamehetsz, de nekem van egy jogász barátom, aki egy pszichológiai zseni, kérdezzük meg előbb a véleményét! - javasoltam neki,
A én barátom zsenialitása abban állt, hogy minden olyan defenzív helyzetet, amelyben őt támadták, ki akarták nyírni, pozitívra, tehát a saját szempontjából offenzívre tudott fordítani. Ennek több alkalommal is tanúja voltam. Előfordult, hogy egy első vonalbeli,akkor nagyon kultivált politikus behívatta őt, és azt mondta: központi ellenőrző bizottság elé viszlek, mert azt állítottad, hogy én inkorrekt ember vagyok, ehhez pedig nincs jogod! A barátom először próbálta humorra venni a dolgot, és azt felelte, hogy tényleg ezt állítottam, de nem üzentem! Ez azonban nem használt a pasas tovább őrjöngött. Egy ilyen helyzetben ezer ember közül kilencszázkilencvenkilenc magyarázkodott volna. A barátom azonban végül azt mondta neki: figyelj ide, ez nem így történt, elmondom neked, hogy volt a valóságban. A barátom pedig hátradőlt a karosszékben, és hallgatta, amint a másik magyarázkodik.
El is vittem hozzá a főorvos asszonyt, ő meghallgatta a panaszt, és így szólt: - Ennek a problémának nagyon egyszerű a megoldása: Amikor legközelebb a miniszterhelyettes elvtárs magát gyötörni, kínozni, fenyegetni kezdi, akkor maga mélyen a szemébe néz, és azt mondja, hogy miniszterhelyettes elvtárs, elmegy maga a a bús fekete...ba, és azt ízelgeti (megmondta magyarosan), nem engem.
Ez már nekem is sok volt.
- Te őrült kirúgják az állásából, ha ilyet mond egy miniszterhelyettesnek!
-Tényleg? Hogyan? - kérdezte barátom. - Elmegy a miniszterhez,és az fogja mondani, hogy a főorvos asszony olyan csúnyát mondott nekem? A miniszter erre őszinte érdeklődéssel meg fogja kérdezni, hogy mit. Vagy föl fog állni a belgyógyászati kollégium, és ott fogja elmondani, hogy milyen csúnyát mondott neki a beosztottja? Legalább fölélénkülnének az emberek, végre valami!
Nem veszitek észre, hogy ez egy elmesélhetetlen történet? Egyszerűen nem lehet elmondani nyilvánosan , hogy egy nő ilyen trágárul küldi a fenébe a miniszterhelyettest."
Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók
Legközelebb azt fogom itt megosztani, hogy hogyan reagálta le, és oldotta meg mindezt a főorvos asszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése