Az emberi élet legszubjektívebb érzelmi élménye a boldogság. Az elérésére való törekvő (sokszor sóvár) vágy "kék madara" személyes életünk hullámzó minőségű menetében csak időnként röppen elénk.: ezek az öröm pillanatai , néha órái. Öröm mindaz, ami egy hiány vagy akadály megszűnésének, egy-egy vágy, törekvés, cél elérésének kapcsán úrra lesz rajtunk Az ilyen öröm tartós fennmaradása sajnálatosan nem lehetséges, mert a boldogság érzése az úgynevezett hedonisztikus alkalmazkodás (gyors hozzászokás és érzelmi hőfokcsökkenés) miatt hosszan tartó. A népi bölcsesség is ezt üzeni: "A jóhoz könnyű hozzászokni."
Gyönyörű magyar nyelvünk a boldogulás kifejezésében viszont azt az érzelmi rejtelmet képes megragadni, amely a megelégedettség gyökere. Az életutakon képesek vagyunk az akadályokkal is megküzdve előre haladni. A sikeres megbirkózás felszabadító örömérzésének ez az egyik fő tápja. Ez arról szól, hogy küzdésmentes élet és a békés semmittevés boldogságígérete illúzió. Amiért erőnket, időnket, képességeinket adtuk, és az meghozta a bevetés eredményét, rögvest örömszerzést szül. Ami viszont befektetés nélkül az ölünkbe pottyan az nem igazán a "mienk" - tulajdon lesz, de nem a lelkünk része, nem válik életünk fontos darabjává. A megvásárolt villa és a magunk építette kis ház között határtalan távolság van, pedig mindkettő örömforrás.
A mély öröm, a boldogság átélésének kétségbevonhatatlan szubjektív bizonyossága mindig emberi kapcsolatokba ágyazódik, azokból ered és azok által képes fennmaradni. Rögvest igazolhatja ezt az állítást a személyes tapasztalat. Keressük csak meg mi magunk, mikor mertük azt mondani, hogy "most boldog vagyok?"
Minden olyan tevékenységünkből születhet örömteli és magával ragadó belefeledkezés, amiből reményeink szerint "kijön" valami, aminek örülni tudunk, de mégis az a lényeg, hogy magát a folyamatot végig tudjuk élvezni, bármi is lesz belőle. Ha a végeredmény is érték, az a legnagyobb élvezet. Ilyenképpen válhat maga a munka is autotelikus élményé.
A szerzés és a birtoklás űzése egyre eldologiasítottabbá teszi az emberi kapcsolatokat. A pénz szerzési kényszer felemészti az az egészséget, az egyedi érvényesülési és "szerzési" rivalizálás a bizalmi gyökereket ássa alá, a tárgyközpontú kultúra alattomosan átszivárog az emberi viszonyokba is. Nincs házasságkötés, mert akkor el kellene köteleződni, felelősséget kellene vállalni, a konzum kultúra viszont azt üzeni : legyen "neked" (!) jó, mert megérdemled, s ha egy kapcsolat elromlik ne javítsd meg, vegyél újat, van másik.Ugyanakkor hedonisztikus jelszavakkal él, azonnal legyen meg mindened, ne késlekedj most vedd meg! Élvezd az életet azon keresztül, amid van, miközben ez az attitüd pusztítóan széttépi az igazán éltető, boldogsághordozó emberi kötelékeket. Szaporodnak a testi-lelki és kapcsolati zavarok, betegségek, mindenekelőtt az életértelmének és a jövőképnek a hiányával jellemezhető "életbúsulás" , a depresszió, a kilátástalanság, és reménytelenség üzenete, a "szívbéli" szenvedéseket pedig a szív és keringési rendszer betegségei hordozzák és fejezik ki.
- Most három szakember gondolatait írtam le a "boldogság" témakörében, Mindenki eldöntheti, hogy melyik szerző véleménye áll közelebb hozzá. Én úgy gondolom. hogy a boldogság mindannyiunkban benne van, csak meg kell találni, hogy ki, milyen területen találja meg a saját boldogságát. De az tény, hogy a boldogság is csak egy napra szól. Mindennap dolgozni kell érte.
Forrás: Dr Bagdy Emőke - Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése