Adjunk-e tanácsot másoknak?

Bizonyára sokukkal megtörtént már, hogy az életük folyamán ismerőseik, családtagjaik, rokonaik elkezdtek panaszkodni, elmesélni történeteket, amelyek őket személy szerint foglalkoztatják. Ilyenkor a legtöbb esetben az ember hallgat, és azon agyal, hogy vajon most mit mondják.Amennyiben szólók, vagy kifejtem a véleményemet az adott szituációban, akkor nagy a valószínűsége, hogy megszívom az egészet. Ha nem szólók, akkor hülyének, bunkónak, tudatlannak fognak nézni. És itt jön probléma, hogy akkor mit is tegyek. De erről egy kicsit lentebb írok.

Ismeretségi körömben gyakran találkozom olyan emberekkel, akik szívügyüknek tartják, ha másoknak segíthetnek. Most itt leginkább a lelki segítségre gondolok. Vajon jó e az,ha empatikusak vagyunk mások problémája iránt? -Nem egyáltalán nem jó! Az elmúlt napokban történt, hogy valaki, azt kérdezte tőlem, hogy hogyan segíthetne egy ismerősének a jó tanácsaival, hogy könnyebben tudja megoldani saját problémáját. Hát sehogy sem! Minden ember a saját életéért a felelős, neki kell felvállalnia minden a dolgainak a következményeit, szembe nézni a démonaival, halál félelmével. Az ilyen és hasonló dolgokban senki nem tud segíteni.

Korábban és is azt éreztem, hogy milyen jó az, ha empatikus vagyok másokkal szemben, meghallgatom a panaszaikat. és még lehet, hogy tanácsot is adok neki, hogy mit hogy kell csinálni. Bezzeg, ha mások ezt csinálták velem, az nagyon rosszul eset, de legbelül titkoltam. Aztán történt valami. Egy olyan személy, akivel közeli kapcsolatom volt, elmesélt egy bizonyos történetet, amelyet én meghallgattam, és ahelyett, hogy csak hallgattam volna, én kiosztottam az észt. Beláthatatlan következménye lett a dolognak - harag. Nem jutott eszembe a népi bölcsesség."Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna." Minden családban megfigyelhető azon szituáció, amikor a szülő segíteni szeretne a gyerekének, aki őt nem kérte meg rá. Legfeljebb csak jó volt elmesélni, hogy mi történt vele, vagy elmondani a szerelmi problémáit. Erre sok szülő segíteni akar, pedig ezzel többet árt, mint gondolna. Elindulnak a csatározások, veszekedések.

Mit csináljuk tehát ilyen esetekben? Egyet tudunk tenni. Meghallgatni a másikat, hogy elmondja, amit mondani szeretne. Majd finoman a tudomására hozni, hogy ez a te életed, te problémád, és ezt neked kell megoldani, feldolgozni. Ezt saját esetem kárán tanultam meg, és ehhez tartom magam bármilyen szituációval is kerülök szembe. Ajánlom próbálják ki!

Végül egy eszmefuttatással zárom ezen írásomat.
"Akinek a tanácsa beválik, arra azért haragszunk, mert okosabb mint mi, akinek nm válik be a tanácsa azt, lenézzük, ostobának tartjuk, de mindkét esetben rejtett harag lesz a vége - ezt inkább kerüljük el."

Idézet: Dr Bagdy Emőke - Hogyan lehetnénk boldogabbak?


Kép:libora.hu