A nők döntő többsége 40 év felett már nem talál munkát, ha munkanélkülivé válik. Ők már öregnek számítanak, mint a munkaerőpiacon, mint pedig a társadalomban. Pedig ennek nem így kellene, hogy legyen! Ebben a korban vannak a nők a csúcson, úgy munkában, mint bármi más területen. Ilyenkorra már a gyerekeik kirepültek a fészekből és tudnak magukra és munkájukra is több időt, energiát szánni. Már azon sem kell aggódniuk, ha beteg a gyerek, hogy mi lesz vele?
Nálunk, azonban nagyon rossz a nők társadalmi megítélése. Vajon miért is van ez így? Ki tehet róla? A társadalom? Vagy mindketten? - Igen, hibás a társadalom és hibásak a nők maguk is.
Mire gondolok elsősorban? Hosszú éveken keresztül az emberek elkényelmesedtek, nem képezték magukat, nem fordítottak maguk időt, mint külsőleg, mint belsőleg. Ez leginkább a nőkre jellemző. Nézzünk meg egy átlagos 40 éves nőt napjainkban! Mit látunk, utcán jártunkban-keltünkben? A nők döntő többsége el van hízva, nem ad magára, sem öltözködésben, megjelenésben, sem viselkedésben. Még a húszas éveikben csak, csak ápolják magukat, de amint férjhez mennek és szülnek egy-két gyereket a szemléletük megváltozik.
Már elkeltem, minek ápoljam magamat! - gondolják ez így nagyon sokan. Ez egy nagy tévedés!
Igenis az a világ már elmúlt, amikor egy iskolai végzettséggel 30-40 évet, egy munkahelyen húzott le az ember. Ma már állandóan képeznie kell magát az embernek, ha toppon akar maradni, és nem kifogásokat kell keresni állandóan, és főleg nem rinyálni.
A társadalom szintén rosszuk ítéli meg a nők ezen korosztályát. Mi rögzült bele az emberek tudatában az elmúlt 50-60 év során. Az ilyen korú nők öregek, nylon otthonkába járnak, reklámszatyorral a kezükbe, mennek a piacra bevásárolni. Orvoshoz járnak, mert tele vannak többféle betegséggel, gyógyszert szednek, nem is egy fajtát és szintén a kis szatyorkájukban viszik haza a gyógyszerüket. Már csak a hajcsavaró hiányzik a hajukból, na és a seprű a kezükből, amivel hazavárják a férjüket. Tehát a társadalom ilyen képben tünteti fel a negyvenes korosztályt. Ezt a beidegződést pár évvel ezelőtt egy fotó-kiállításon is láttam Egerben.
Mi a teendő? A nők "felejtsék" el a régi berögzült hagyományokat, szokásokat! Adjanak magukra és ápolják úgy a külsőt, mint a belső! Folyamatosan képezzék magukat, mert így tudnak csak talpon maradni! És lehetőleg azt csinálják, amit szívük szerint szeretnének. Ápolják a lelküket is nem csak a testüket. mert a test nem működik a lélek nélkül.
A társadalomnak pedig tudomásul kellene vennie, hogy mai negyvenes-ötvenes generáció még nem "vének" táborához tartozik, hanem ellenkezőleg, egy a társadalom számára nagyon fontos tömeg esik így ki a munkából és a közéletből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése