Én régóta olvasom a könyvet, és az előadásaira is el járok, hacsak tehetem. Hosszú ideig nem volt alkalmam részt venni ilyen előadáson, de az újságok gyakran foglalkoztak a szókimondó pszichiáter módszereivel, viselkedésével. Sokan utálják, másik "imádják", de szó nélkül senki sem megy el mellette. Három évvel ezelőtt voltam egy előadásán, amely Egerben a Hotel Eger kongresszusi termében volt. Hatalmas terem, ahol az én meglátásom szerint 400-500 ember is elfér, Telt ház volt. A Doktor előadása fenomenális volt. Lenyűgözött a mondani valója, még ha ezt időnként vulgáris kifejezésekkel tarkította is az előadását. A két órás előadás számomra hamar eltelt, úgy hogy még az órámat sem néztem meg egyszer sem. Vagyis lekötött, és elgondolkoztatott a téma, amiről beszélt.
Két évvel ezelőtt ismét módomban állt elmenni az előadására, Igaz, hogy kisebb előadóteremben, de telt ház előtt tartotta előadását. Már akkor megfordult az agyamban, hogy jó lenne egy pár mondatot váltani vele, vagy dedikáltatni vele egy könyvét. És nincsenek véletlenek. Jó egy évvel ezelőtt volt szerencsém vele találkozni személyesen, egy számomra megoldhatatlan problémámhoz kértem az ő segítségét. Igaz fél évet kellet várni arra, hogy tudjon fogadni. A találkozás előtti napokban igaz volt bennem félelem, de kiben nincs. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon milyen ember is vagyok valójában, és hogy egy kívülálló hogyan lát engem. És nagyon kellemes meglepetés ért. Amikor ajtót nyitott egy kellemes, mosolygós ember állt előttem. Az egy órás beszélgetés alatt sokféle arcát megmutatta. Volt cinikus, ironikus, érdeklődő, mosolygós. Időnként"hülyének" is tette magát, hogy engem bevigyen az erdőbe. Ez nem jött be neki, mert éber voltam, és gyorsan felismertem a trükkjét. Egy dolgot nem tudok róla leírni, mégpedig azt, hogy kiabált vagy ordított volna személyemmel. Bár sokan ordítósnak tartják. Kár, hogy az egy óra gyorsan eltelt!
Most novemberben újra voltam az előadásán. Dedikáltatni szerettem volna vele! Mert hiába tart dedikálásokat különböző könyvesboltokban, ezek rendre Pesten történnek. Az előadása után, rögtön utána eredtem, és udvariasan megszólítva kértem meg, hogy dedikálja nekem egyik könyvét. Nagyon közvetlen, udvarias volt annak ellenére, hogy látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Megköszöntem neki személyesen a segítségét, és pár mondatot tudtunk egymással váltani. Számomra ez egy felemelő érzés volt, és feltöltődtem a pozitív hozzáállásától.
Nem azért írom le ezen sorokat, hogy én őt istennek hiszem, habár lesz, aki ezt fogja gondolni. De legyen az az ő dolga. A Doki is ember jó és rossz tulajdonságaival együttvéve. De én hiszem, hogy amit ő a saját életében kipróbált az életvitele jobbá tétele érdekében, azt bárki megtudja tenni. Én ezt teszem minden nap.
Most egy idézettel zárom soraimat: " A tanítvány választja meg, hogy ki a mester. Nem pedig a mester válassza ki, hogy ki a tanítvány"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése