Az élethosszig tartó tanulásról mostanság nagyon szó esik. Ugyanis az évek múlásával nagyon sok minden megváltozott, már nem szemlélhetjük, úgy a világot, ahogy azt apáink, anyáink tették. Az embernek az élete folyamán folyamatosan fejlődnie, változnia kell, ha azt szeretné, hogy állandóan "mozgásban" legyen, vagyis dolgozzon. Arról, nem is beszélve, hogy mint az "öregségi nyugdíjat", amelyet szüleink, nagyszüleink a ledolgozott évek utána kaptak/kapnak el kell felejteni.
Nézzük csak, hogy is volt ez régen! Az általános iskola elvégzése után, a "jó" tanulók tovább tanultak általában gimnáziumban, a kevésbé "jó" tanulók pedig egy része szakmát tanult, az ettől gyengébb tanulók pedig, szakma nélkül maradtak és elmentek dolgozni segédmunkásként. Aki pedig leérettségizett elment egy vállalathoz adminisztrációs munkakörben dolgozni, ott eltöltött 35-40 évet, ameddig nem ment nyugdíjba. Ma már ezt nem lehet így megoldani, és erre alapozni a jövőt. Az elmúlt több mint 20 évben nagyot fordult a világ.
A belelátó képességgel rendelkező emberek sokkal előbb látják ezen helyzeteket, mint mondjuk egy "átlag" ember. A dolgok kimenetelét sokszor lehet látni, de nem merjük észre venni, mert vakok vagyunk, és félünk a változásoktól. Nagyon érdekek, hogy én már több min 20 évvel ezelőtt érzékeltem azt, ami mostanság van ebben a helyzetben. Már akkor kifejtettem a véleményemet a volt munkahelyemen, hogy lesz olyan időszak, hogy embernek az élete végégig tanulnia, képeznie kell magát, ha akarja, hogy "eladható" legyen a munkaerőpiacon. És tessék itt vagyunk! Az új szemléletmódomat nem díjazták, sőt egyenesen elítéltek. Én pedig ennek dacára hittem magamban és mindig folyamatosan képeztem magamat. (Itt nem a célom a saját magam dicsérete, csak a saját példámon akarom, ezt illusztrálni.) Hosszú évekig folyamatosan tanultam , és még fogok is. Remélem!
Az élet fura fintora, hogy pár évvel ezelőtt találkoztam egy volt munkatársammal, aki a korábban ellenzője volt az én szemléletmódomnak. Elítéltek azért, hogy én tanulok, és nem a szokványos női szerepeknek élek. Dogozónő, anya, háziasszony. Elmondta, hogy ó akkor megítélt, azért mert én nem úgy éltem, mint ő vagy a nagy többség. De neked volt igazad! - Mondta ő. Most van munkád, és azt csinálod amit szeretsz. Becsültem őszinteségét! Valójában, azon emberek, aki, nem mutatnak hajlandóságot az irányában, hogy változtassanak az eddig megszokott munkájukon, szokásaikon, és nem fogadják el a világ változásait, fejlődését, azok megmaradnak hétköznapi " szürke egérként " élik az életüket.
Összegezve: Tehát, azt felejtsük el, hogy egy szakma, érettségi elég végzettséget biztosít életünk végéig. Már a több diploma sem sokat ér. Állandóan fejlődni, változtatni kell, mert így lesz értékes és színes a világ. Erre már azért is szükség van, mert ha az ember bele mer vágni bármibe, az fiatalon tart. És még arról nem is beszéltünk, hogy életünk végéig dolgozni kell, mert az élet ezt diktálja. Nem rinyálni kell, hanem örülni annak, hogy új dolgokat próbálhatunk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése