Miért is áltatjuk magunkat az e fajta magyarázkodásokkal? Talán azért, mert a szívünk mélyen még mindig ragaszkodunk a partnerünkhöz, és bízunk abban, hogy talán a barátság megléte újra közelebb hozza őket. Ez pedig nem így van, ezzel csak a másik félnek ez egóját erősítjük, mert az ilyen fajta viselkedés őt arra ösztönözi, hogy még újra lehet kezdeni a kapcsolatot. Így sokszor előfordul. hogy a párok belekerülnek egy "mókuskerékbe" és így nem is mernek beleugrani egy újabb kapcsolatba.
És is sokáig abban ringattam magamat, hogy igenis léteznek ilyen kapcsolatok. Miért is ne? - gondoltam. Az élet azonban mást igazolt. És rá kellet döbbennem, hogy nincs barátság férfi és nő között, mert idővel az egyik félnél már jóval több alakul ki, mint egy barátság. Ezt leginkább a nők tapasztalják meg, mert ők érzelmileg másként működnek, mint a férfiak. Ez egy evolúciós folyamat része. A másik verzióm az, hogy elképzelhető, hogy lehet barátság férfi és nő között, de csak akkor, ha az egyik fél sem akarja a másikat megszerezni, magáévá tenni. Ezt pedig csak azon emberek tudják megtenni, akik fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Tudjuk a férfiak érzelmi intelligenciája jóval alacsonyabb a nők érzelmi intelligenciájától. A férfi célja a hódítás és a megszerzés. Hosszú távon csak, akkor működőképes , ha megfelelően tudjuk ezt a szituációt kezelni, és fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat.
Volt olyan esetem, hogy egy férfi ismerősömtől kértem segítséget, akivel jó "barátságban" voltam. Észrevettem hogy simságol, eltereli a figyelmemet a témáról, és hazudott is. Én e közben megmagyaráztam magamnak a szaros bizonyítványomat, hogy ez azért, meg az azért van így, ahogy van. Attól függetlenül voltak közös témáink, amiről jól elbeszélgettünk, főleg olyan témakörökben amelyről a feleségével nem igazán tudott beszélni. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a pasi mást akart tőlem egy "barátságnál". Talán ha beadtam volna a derekamat, akkor segített volna nekem abban a dologban, amit tőle kérek. Én nem az a típus vagyok!
A másik véglet, amikor a párok elválnak, de a gyerekek kedvéért "jó" kapcsolatot ápolnak egymással. Ilyen esetben az a legjobb, ha minél kevesebb időt töltünk a volt párunk társasága és csak annyit beszélünk vele, amennyit a gyerek érdeke megkíván.
Sokszor vannak olyan érzéseim, hogyha felbukkannak rég látott férfi ismerősök és kérik, hogy találkozzunk, akkor az az érzésem támad, hogy ez is azt akarja, mint a nagy többség. Nem szeretnék egy férfit sem ezzel megbántani. Akinek nem inge... De nekem valószínű, hogy a negatív tapasztalataim sugallják mindezt.
Végül is mit gondolok e témáról? Férfi és nő között csak azon esetben "működhet" barátság, ha betartják a határokat és egyik fél sem akarja megszereznie magának a másikat még "egy éjszaka" kedvéért sem. Szakítások esetében pedig azt ajánlom minden nőnek, hogy ne tartson fel barátságot a volt párjával. Menjen mindenki a maga útján!
Egy népi bölcsességgel zárom soraimat. " Felmelegítve csak a töltött káposzta jó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése