Lassan közeleg a karácsony, és sok család már az ajándékok megvásárlásán töri a fejét. Öltekből bőven lehet válogatni, ehhez jó táptalajt szolgálnak a reklámok, amelyek ilyen-olyan ajándékok megvásárlására ösztönözi az embereket.
Mik számítanak ma menő ajándéknak? Csakis a menő mobil, számítógépes játék, mp3-as lejátszó, márkás ruhák, cipők, táskák. Vannak azonban olyan családok, ahol az e fajta ajándékok nem adatnak meg, Azok a gyerekek pedig, akik nem kaphatnak ilyen ajándékokat, azokat a nagy többség elítéli, vagy kizárja a közösségből. Hiábavaló a pedagógus munkája, hogy visszaterelje a gyerekek elvárásait a normális kerékvágásba, ha a szülő ennek ellenére is bármi áron megveszi a hűn áhított ajándékot. Mit is kompenzál ezzel a mama? Azt, hogy bármi áron boldoggá akarja tenni a gyerekét. Ha neki nem adatott meg ez a lehetőség, akkor legalább ő tegye meg. Sokszor azonban fontosabb a mama jóéjszakát-puszija vagy az esti meseolvasás.
Emlékszem gyerekkorom ajándékozási szokásaira, amikor még nem voltak ilyen hiper-szuper játékok, és különböző kütyük. Mennyire tudtunk örülni egy könyvnek, társasjátéknak, játékkártyáknak. A társasjátékokkal és kártyákkal a hosszú téli estéket gyorsan eltudtuk ütni. Nem unatkoztunk! Ma ha egy gyerek megkap egy menő játékot, az az ünnep elmúltával már a sarokban landol, Mert megunja, és könnyen megkapta. Vagyis nem tud neki örülni.
Visszagondolva a gyerekéveimre, lehettem vagy 9-10 éves, amikor karácsonyra megkaptam Móra Ferenc "Kincskereső Kisködmön" című regényét, Életem legszebb karácsonya volt, és még akkor is hittem abban, hogy Jézuska hozta a karácsonyfát.
Most a reklámok nagyon rányomták a bélyegét a vásárlói szokásainkra. Csak azt lehet megvásárolni, amit reklámoz a tv, rádió, újság. A tinédzserek pedig egyenesen státuszszimbólumot csinálnak abból, hogy ki, mit kapott karácsonyra. Drága autó, luxus utazás, drága bunda satöbbi. Minél drágább ajándékot kapott a csemete, annál jobban nő a barátai szemében az ázsiója. Tud majd az ilyen ember ez életben bárminek is örülni? Nem tud, és állandóan elégedetlen marad.
Úgy gondolom, hogy sokszor többet ér a szülőkkel eltöltött közös kirándulás, a mama főztjének
kellemes környezetben való elfogyasztás, mint a méreg drága ajándék. Az ilyen emlékekre az ember, akár több évtized múltával is szép élményként emlékezik vissza. A reklámkészítőknek pedig az a dolgok, hogy a szülő zsebéből minél több pénzt húzzanak ki, mert tudjak, hogy a szülő a gyerekéért mindenre képes, mert ők a család szeme fényei.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése