eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2013. november 27., szerda

Élettapasztalat

Amikor mi emberek ide leszületünk a földre, akkor ezt azért választjuk, hogy tanuljunk és tapasztaljunk minél többet az életdolgaiból, és ezen megtapasztalásainkat, legyen szó negatív vagy pozitív tapasztalatról, áttudjuk adni azon embereknek, akiknek szükségük van vagy lesz az élettapasztalatunkra.

De mi is azaz élettapasztalat? Mindazon tapasztalatok megszerzése, tudatosítása. amelyeket a saját életünkben megtapasztalunk, átélünk. Ezen megtapasztalásokat mindenki csak saját maga tudja megszerezni, nem olyan tudás, amelyet tankönyvből lehet megtanulni. De egyáltalán nem is életkor függő. Bár én korábban azt hittem, hogy minél idősebb egy-egy ember annál nagyobb élettapasztalattal bír. De rákellet jönnöm, hogy ez egyáltalán nem így igaz. Vannak olyan fiatalok, akik korukhoz képest jóval több élettapasztalattal, megfigyelésekkel rendelkeznek, és vannak olyan idős korú emberek is, hogy bár biológiai koruk azt támaszthatja alá, hogy ők már milyen nagy tapasztalattal rendelkeznek az élet dolgait illetően, ám a gyakorlatban ez sokszor nem így mutatkozik meg.

És hogy mitől van az, hogy az egyik ember fogékonyabb a tapasztalatok megszerzésére, még a másik pedig kevésbé? Szerintem ez függ a lelki érettség fokától, és attól, hogy ki, mennyire vevő arra, hogy az életében felmerülő, előbukkanó dolgaiból, problémáiból milyen tapasztalatokat tud leszűrni és tanulni belőle. Sajnos sokan vannak azzal úgy, hogy nem is veszik komolyan a fel-felmerülő problémákat. Hanem azt mondják, hogy " nem kell vele foglalkozni" és kész. Pedig ezen problémák megoldásából lehet tapasztalatot szerezni.

Valamikor szüleink, nagyszüleink borzasztó nagy élettapasztalattal rendelkeztek, és ezen tapasztalásaikat át is adták a gyerekeiknek, vagy azon embereknek, akiknek szükségük volt az ő élet meglátásaikra. Ma sajnos ilyet alig lehet látni, mert az emberek csak rohannak, és hajszolják a megélhetésükhöz szükséges pénzt. Mondhatom úgyis, hogy vakon élik az életüket, és ha bármi történik velük, akkor azt mondják. hogy ez, hogy lehetséges. Többször megtapasztaltam a saját életemben, hogy egy-egy beszélgetés során, ha bármi téma szóba került, akkor én mindig tudtam a témához egy-egy hasznos infóval, tapasztalattal hozzászólni. És megkérdezték: "Te ezt honnét tudod"? A válaszom pedig azt volt, hogy megéltem, megtapasztaltam vagy csak hallottam már róla.

Számomra azonban az a legszörnyűbb dolog, amikor olyan idős emberek, akik tőlem harminc-negyven évvel idősebbek nem rendelkeznek élettapasztalattal. Én ezen jelenséggel jó tizenöt-húsz évvel ezelőtt találkoztam, amikor saját életemben megtapasztaltam, hogy attól, hogy valaki idős, még nem biztos, hogy lehet nagy élettapasztalata.
Ezen megtapasztalásomat nem régiben Osho egyik írásában is olvastam, ahol azt írta, hogy le lehet úgy élni életet nyolcvan-kilencven évet is, hogy bárki bármilyen élettapasztalattal bírna. Hát ez valóban így igaz. De ha a mostani életében nem szerezte meg azt a tapasztalatot, amiért leszületett, akkor majd a következő éveiben megtapasztalja, Azért élettapasztalattal élni sokkal jobb, mint anélkül. 

2013. november 7., csütörtök

Test és lélek kapcsolata.

Hogy mi a lélek? Sokan, sokféle módon próbálták már megmagyarázni, Több kevesebb sikerrel. Van-e lélek, és hol található ez a testünkben? Létezik-e egyáltalán lélek vagy nem? Sok-sok megválaszolandó kérdés merült már fel az emberiség életében. Pontos válasz persze nincs. Én azt tartom, hogy minden emberben ott lakozik a lélek, csak más kérdés, hogy elnyomjuk-e érzéseinket, gondolatainkat. A magyar nyelv nagyon szép és sok rétű, amely a nyelvhasználatunkból is kiderül. Lelkiismeret, lelkiismeret furdalás, lelkivilág, lelki betegség és hasonló kifejezéseket használ.

Lelkiismeret. Mi is a lelkiismeret?  A lelkiismeret az a képességünk, amelynél fogva a saját cselekedetünk és egész erkölcsi mivoltunk felett erkölcsi ítéletet mondunk. Vagyis van egy erkölcsi értékünk, amihez mi magunkat mérjük, és ezek alapján ítéljük meg a környezetünket. A lélek minden egyes viselkedésünkre, másként reagál, csak tőlünk függ, hogy egyes eseményeket hogyan élünk meg. Vannak esetek, amikor egy-egy cselekvésnek nem is tulajdonítunk nagy ügyet, és így a lelkünk nem is csinál belőle különösebb ügyet.

Lelkiismeret furdalás, Lelkiismeret furdalása az embernek általában akkor keletkezik, amikor olyat tett, cselekedett, amely az ő erkölcsi értékével nincs összhangban. Minden rajtunk embereken múlik, hogy bizonyos történeteket, hogy élünk meg, Jónak vagy rossznak. Vannak olyan esetek, amikor ahogyan már írtam csak egy kéz legyintéssel elintézünk. Vannak olyan esetek is, amikor bizony napokig, hetekig, rágódunk egy-egy megtörtént dolgon, Akkor mondja azt a köznyelv. hogy nagy kő van a szívén. Minél nagyobb  ez a "kő" a lelken annál nagyobb a lelkiismeret furdalásunk. A lelkiismeret furdalásunk annál erősebb, minél érzékenyebbek vagyok lelkiekben. Vannak azonban olyan emberek is, akik bármilyen trauma megélése során azt mutatják kifelé, hogy ők milyen erősek, de belül szerintem nem úgy van. Ezek a "kő szívű" emberek. És mi van akkor, ha megbántottunk valaki, vagy sértő véleményt alkottunk róla, ítélkeztünk. Nos, ilyen esetekben én azt tanácsolom, hogy bármilyen nehezünkre is esik, kérjünk a másik féltől bocsánatot. Merjük kimondani azt, hogy "bocsánat".

És mi van olyan esetben, amikor a lelki fájdalmunkat elnyomjuk? Ha ez az állapot több éven keresztül fenn áll, akkor előbb-utóbb a lelkünk jelez a testünknek, hogy valami nincs rendben a lelkünkben, annak ellenére, hogy mi erről tudomást vennénk. Kezdetben csak kisebb betegségek formájában hozza tudtunkra, hogy valami nem jól működik az életünkben. Ha azonban akkor sem történik felismerés, és változtatás az életünkben, akkor legközelebb egyre nagyobb és keményebb betegségek formájában hozza tudtunkra, hogy komoly lelki válságban  vagyunk. Az emberek döntő többségére az a jellemző, hogy bizonyos változások csak akkor kezdődnek el ha a szervezetüket valamilyen, komoly betegség éri.

A test, lélek kapcsolata pedig nem választható szét. Amikor egy-egy betegség felüti a fejét a szervezetünkben, akkor leginkább a testi tüneteket kezelik. Pedig először is a lelki dolgokat kellene megvizsgálni, és ezeknek a feltárása után érdemes elkezdeni a testi tünetek kezelését. Persze, ha az érdemes. Tehát láthatjuk, hogy a lélek mennyire irányítja a testet. Egyik sem működik tökéletesen a másik nélkül.
Hogy létezik-e a lélek? Én azt mondom, hogy igen. Mert ha nem létezne, akkor miért van lelkiismeret furdalásunk. Miért betegszenek meg emberek különböző betegségekben. Bár az is igaz. hogy a lelkiismeretünket mi magunk is befolyásolhatjuk.Leginkább azzal, hogy már gyerekkorban megtaníttatják velünk, hogy az érzéseinket, fájdalmunkat hogyan fojtsuk el. De ez a módszer hosszú távon nem éri.
Törődjünk tehát a lelkünkkel is a testünkön kívül. Mert ha lelkünket elhanyagoljuk, akkor előbb-utóbb különböző testi betegségek formájában jelezni fog felénk.


2013. november 4., hétfő

Mindennapi fűggőségeink

Függő vagyok. Ez egy nagyon drasztikus, fájó mondat, és ennek a két szónak a kimondása bizony fájdalommal jár. Sokan ki sem merjük ejteni a szánkon ezt a mondatot. Nemcsak alkohol vagy drogfüggő lehet az ember. Persze a legtöbben erre gondolnak, amikor a függőség kerül szóba. A mindennapokban vannak olyan cselekvéseink, tevékenységeink, amelyek megszokottá válnak, beépülnek a mindennapjainkban, és nem is gondolunk rá, hogy függőséget vált ki egy idő után nálunk. Most ebből mutatok be egy párat, természetesen az én szemszögemből nézve.

Tv és internet függőség: Az emberek döntő része a szabadidejének nagy részét tv vagy a számítógép előtt tölti el. A tv-nézés függősége leginkább a nőkre jellemzőbb. Főleg a sorozatok, szappanoperák folyamatos nyomon követése, ami érdekli őket. A tv-társaságok pedig az ilyen romantikusnak tűnő szappanoperák vetítésével nem szűkölködnek. Egy-egy sorozat fél évig eltart, és őszi-téli időtöltést jelent a sorozat kedvelők számára. A nők pedig nagyon is hajlamosak arra, hogy olyan idillt képzeljenek el a saját életünkben, amelyet a sorozatban látnak. A valóság pedig teljesen más képet mutat.
De miért is szeretik a nők ezen szappanoperákat? A tapasztalataim azt mutatják, hogy azért, mert arra a röpke félórára is elfelejtkeznek a saját problémájukról, amely körülveszi őket naponta. Romantikára, érzelemre, intimitásra vágynak, amelyet a saját életükben nem kapnak meg. Egy idő után már a soroztok nézése is függéséghez vezethet. Ha már csak egy epizódot is hagynak bármi okból kifolyólag már komoly probléma forrása náluk.
A férfiakat inkább a net világa vonzza. Órákig képesek ülni a gép előtt, és különböző oldalakon szörfözni. Ez a hozzáállás számomra azt mutatja. hogy ez egy menekülés a valós, meglévő helyzete elől. Nem akar a problémáival szembesülni, főleg nem megoldani azokat. Egyszer azonban azon kapják a fejüket, hogy naponta hat-nyolc órát is a gép előtt töltenek úgy, hogy se nem esznek, se nem isznak, vagy ezen tevékenységüket a gép előtt végzik el. A napi hat-nyolc órás gépezés már a függőség jele, ( hacsak az illető munkája nem kívánja meg azt, hogy ennyit vagy ennél több időt töltsön el a gép előtt).

Dohányzás és- alkoholfüggőség:A dohányzó embert már a társadalmi közeg nem is tartja függőnek, mert ez már egy megszokott életvitellé vált. Már sokan azon sem döbbenünk meg, ha kamaszkorú gyerekeket látunk dohányozni, Miért is szoknak rá emberek a dohányzásra? Ezt látták a családban. Feszültség levezető, hiány pótló. talán valamire emlékezteti őket a dohányzás rituáléja. Nem tudom a pontos okát, mert én nem dohányzom. bár fiatal éveimben én is elszívtam egy-egy szálát próbaképpen, de rájöttem, hogy nekem ez ártalmas.
Talán Osho egyik írásában olvastam, hogy az emberek azért szoknak rá a dohányzásra, mert a dohányzással járó cselekvések emlékeztetik őt arra az időszakra, amikor az anyaméhben volt, A születés után ezt az állapotot felváltja a cumizás. Felnőttkorban a dohányzás biztosítja számunkra ezt az érzést. Vagyis a melegség és- biztonságérzést, és a néhány percig tartó nyugalmi érzést, amikor kiengedik magukból a feszültséget.
Az alkoholfüggőség egy más téma. Popper Péter azt írta, hogy egy férfi azért válik alkoholfüggővé, ha nem lesz azon területeken sikeres, amelyet meg akar valósítani. Ő öt területre osztotta ezt. "Mitől sikeres a férfi és mitől a nő" című írásomban tettem erről említést. Ha tehát a férfi azt mondja magának, hogy sem ezen, sem azon a területen nem tudok semmit sem megvalósítani, nem érek egy kalap szart sem, akkor fordul az üveghez, és lassacskán kialakul a függőség.
A másik ok szerintem az unalom. Szabadidejében nem tud mit kezdeni saját magával. Család és- párkapcsolati dolgai nincsenek rendben. Nem érzi jól magát otthon, és éppen ezért eljár a barátokkal sörözni, borozni, és egyszer csak elindul a lejtőn, amit ha nem figyel igen nehéz megállítani.

Munkafüggőség. Ez szintén leginkább a férfiakra jellemző. Menekülés az otthoni problémák elől. Bizonyítási, megfelelési kényszer, A munkahelyen jó vagyok, de otthon el vagyok nyomva.- ez jár az agyukban. És miért vannak elnyomva? Mert a nők nagy része nem hagyja, hogy a férjeik FÉRFIKÉNT éljenek, inkább papucsot csinálnak belőlük, Leginkább a pasik már nem papucsok, hanem csak bojt a papucson. Innentől kezdve egyenes út vezet a munka- és alkoholfüggőséghez. Általában ez a kettő eset együtt jár.

Most a leírtakban csak néhány mindennapossá vált függőségekről írtam, amelyek jelen vannak a napjainkban. Mindezt csak egy átlag ember tapasztalataiból írtam le. De érdemes leszögezni, hogy először is nézzünk magukban, hogy mi az, ami nem működik az életünkben, mielőtt bármilyen olyan tevékenységet választanánk, amelyek előbb vagy utóbb függőséghez vezethetnek.