eva-horvath.blogspot.com

2014. január 3., péntek

Családi viszálykodások az ünnepek alatt.

Most, hogy már túl vagyunk a karácsonyi és új évi ünnepeken, visszatértek a dolgok a normális kerékvágásba. Sokak számára a karácsony és a két ünnep közötti otthon lét maga a pokol. Hogy miért is írom le mindezt? Ezen téma megírása azért adta az ötletet, mert sokan leírták a közösségi portálokon, hogy kinek, mit jelentet az ünnep, és hogyan teltek ez ezek az otthon töltött napok. Sok embernek úgymond elege volt a több napos "össze zárással"..

Az össze zárás azt jelenti, hogy ott volt a karácsony, és nem lehetett elmenekülni sehová sem. Nincs munka, amely az embert kizökkentené a ebből a bezártságból. A családdal "kell" lenni, és beszélgetni. Arról nem is beszélve, hogy így év vége felé minden emberben összegyűlik az egész évi stressz, a karácsonyi előkészületek hangulata pedig csak olaj a tűzre. Olvastam arról, hogy megkérdeztek óvodáskorú gyerekeket, hogy náluk hogyan zajlik az ünnepi előkészület, és milyen a karácsonyi hangulat. Az igazt megvallva nem lepődtem meg a leírtakon, mert nagy részt a nagy magyar igazságot tárta elém. Szokásos felállás: az anya, feleség nyakig van a munkában, sütés. főzés, takarítás.  A férjek pedig mindezt észre sem veszik, hanem elvannak az újságjukkal, vagy ülnek a tv előtt. A gyerekek pedig a Minimax rajzfilm csatornát nézik. Az anyák idegesek, feszültek, morognak, veszekednek a férjükkel, hogy mindent nekik kell elvégezni, és a párjuknak esze ágában sem jut segíteni nekik. A gyerekek pedig nem hazudnak, mert ők még őszinték, és nem tanulták el a felnőttek hazugságait. A legtöbb gyerek azt hozta elő, hogy akkor van a legtöbb viszálykodás, amikor eljön a karácsonyfa beállításának az ideje. Amikor nem tökéletesen áll a fa, beborul és eltörnek a díszek. Be kell faragni a fát a talpba.

Visszagondolva a gyerekek által leírt tényekre, nekem is eszembe jutottak a gyerekkori karácsonyok. Nálunk is hasonlóan zajlottak az események, mit ahogyan azt a gyerekek elmesélték. Az anyám vitte a dolgok döntő részét a szokásos előkészületeknek. Az apán feladata a fa befaragása volt. Ez a munka soha sem ment tökéletesen, Szintén jöttek a viszálykodások, veszekedések, hogy így nem jó, úgy nem jó a karácsonyfa, görbe a fa nem egyenes. Felborul, bár ilyen eset is előfordult. Valószínűleg azért is nem kedvelem igazán a karácsonyt, mert a mai napig bennem él ez az élmény, ami a karácsonyfa állítást illeti, De valahol vagyon arra is, hogy fa legyen a szobában. A mai napig tartok tőle, hogy eldől a fa.

Most pedig jön azaz állapot, amikor karácsony és új év között együtt van a család. Akkor jönnek elő az igazi veszekedések, Összezárva egymással, csak megszokásból együtt élni. Előjönnek a régi sérelmek, problémák, amelyek okot adnak a veszekedésekre.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor még dolgoztam a két ünnep között, ezt a valóságban is megtapasztaltam. Munkából hazafelé menet, amíg az autóbuszhoz értem legalább három házból hallottam irgalmatlan veszekedéseket. Mindezt fél óra alatt tapasztaltam meg. A stresszen kívül még az is hozzájárul ezen esetekhez, hogy ilyenkor több alkoholt fogyasztanak az emberek, ez pedig felkorbácsolja az idegeket. A legtöbb családi viszály megfigyeléseim szerint karácsonykor és azt követő időszakokban fordul elő.

Már jó két évtizede is hallottam  ismerőseimtől, hogy hála istennek, hogy vége lett az ünnepeknek, és jöttek a dolgos hétköznapok. A házaspárok egymás agyára mentek az együtt töltött idő alatt. Valamikor én sem szerettem a túl sok ünnep napokat, mert túl unalmassá váltak. De arra rájöttem, hogy mindez rajtunk múlik, hogy hogyan éljük ezt meg. Ha megtaláljuk magunkban a belső békét, akkor ezen napokat is kellemessé tudjuk tenni. De mindez csak tudatosság érhető e.