eva-horvath.blogspot.com

2014. június 19., csütörtök

Amikor a virtuális világ mögé rejtjük álarcunkat

c

Már többször írtam a virtuális világról, többek között a  közösségi portálokon folyó kommunikációról. Írtam annak pozitív, negatív hatásairól egyaránt. Viszont nagyon  megfigyelhető, hogy sokan álnév, vagy valamilyen "állkép" mögé rejtik arcukat, ezzel is azt érzékeltetve, hogy nem merik valódi arcukat, személyiségüket felfedni a nyilvánosság előtt. Inkább álarcok mögé rejtőznek, elfojtva valódi személyiségük megnyilvánulását.

Ez az egyik oldal. De ott van a másik is. mégpedig az, amikor az illető teljes névvel, fényképpel ugyan vállalja önmagát, de az ismerősei körében teljesen más arcot mutat, mint amilyen ő valójában. A lelke teljesen más, mint aminek itt látszik a közösség szemében. Sokan próbáljuk azon álarcunkat mutatni, hogy milyen jók, szeretni valók vagyunk, nem bántuk senkit, lojálisak vagyunk a másik emberrel szemben. Közben pedig bennünk munkálkodik az irigység, a közömbösség, rosszindulat, düh, harag stb. Ami pedig személyemet illeti én próbálom azt az arcomat mutatni, amely valójában vagyok a való életben is,  Szeretem meghallgatni az embereket a virtuális kommunikációban, persze csak ha megkérnek rá. hogy hallgassam meg őket, vagy pedig segítsek nekik egy-két jó tanáccsal. Az elmúlt hetekben nekem lett volna szükségem egy kis segítségre, és kíváncsian vártam, hogy mennyi ismerősöm lesz, aki segítségemre lesz, egy kérésem megvalósításához. Hát meglepődtem, mert nem azt vártam, amit kaptam. Egy kezemen megtudom számolni, hogy kik azon emberek, aki valójában úgyis élnek, ahogyan itt a portálon tanítanak, és mutassák magukat. A többi az nem más mind, mind álarcoskodás, képmutatás.

Valljuk be őszintén, hogy a lelkünk mélyén sokan irigyek vagyunk, és miért tegyek jót a másikkal, ha nekem ez nem sikerült. Mások örömének örülni nagyon ritka dolog, Mondhatom úgy is, hogy olyan ez az állapot, mint a " fehér holló" látványa. De ezzel sincs semmi baj, mert emberek vagyunk, Ki ilyen, ki, olyan tulajdonságokkal van felvértezve. De akkor ne mutassunk a a másik felé azt, hogy milyen jók, megértőek, segítőkészek vagyunk.
És hol hasznosítják azokat a sokféle okos, jó, tanulságos megosztásokat, amelyeket ezerrel lájkolgatnak emberek?  Meglátásom szerint sehol. Szép kép, tanulságos szöveg=lájk  De leginkább csak a kép fogja meg a látogatót, ha megfogja egyáltalán. A valós életben már nehezen megy a tanítások hasznosítása.

Engem valójában elgondolkodtatott azon tényállás, hogy mennyire másnak tünteti fel sok ember magát a közösségi portálokon. Látszódik az érdektelenség, irigység, álarcok viselése, közömbösség, és sorolhatnám még a negatív jelzőket.
Személyemet illetően most tapasztaltam meg, hogy kik azon emberek, akikre számíthatok itt a közösségi portálon. Legyen az csak egy apró dolog, segítés kérés csupán. Azon embereknek, akik segítenek köszönöm a segítségüket, most is, és jövőben is. Akik pedig másképpen állnak a dolgokhoz, azokat pedig olyan embernek fogadom el, amilyenek valójában. De a virtuális világban sem érdemes álarcot viselni, mert az előbb-utóbb lehullik.
Mindig légy önmagad! Akár a valós életben, akár a virtuális térben egyaránt, mert ebből ismerhető fel az ember gerincessége, hitelessége. 





2014. június 15., vasárnap

Az állatok, mint "terapeuták"

Az a tény már régóta ismert, hogy bizonyos állatok segítenek az embereknek pszichés, lelki, és mozgásszervi betegségek gyógyításában, illetve regenerálódásában. Hogy csak a legismertebbeket említsem: kutyák, lovak, delfinek, papagájok, macskák, és bármilyen állat, akivel közvetlen kapcsolat alakul ki az ember irányában. Az állatok nagyon jó terapeuták, sokszor jobbak, mint egy-egy orvos.

Nézzük csak meg, hogy a kisgyerekek milyen szeretettel vannak az állatok irányában, és persze ez fordítva is igaz. Az állat is szeretettel viszonyul a gazdájához. Legyen szó bármilyen háziállatról kutyáról, macskáról. Én nagyon sokáig nem hittem el, hogy egy-egy állat hogyan tud szeretetet, és lelki  megnyugvást adni. Nem véletlenül ajánlják a szakemberek az egyedül élő idős embereknek, hogy tartsanak macskák, mert a macska dorombolása nyugtató hatású, véd a depresszió. szív- és érrendszeri betegségek kialakulásától is. A macskák rezgésszintje az ember rezgésszintéjével azonos, és intelligenciában is azonos szinten vannak. A kutyák és a macskák képesek az ember minden belső rezgését, hangulatát érzékelni, Tudják, hogy mikor érte baj, öröm, keserűség. Ők rögtön ott teremnek, és próbálnak a gazdijuknak segíteni.

Közel tíz évvel ezelőtt tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor egy állat, mint segítő "terapeuta" próbál meg meg segíteni embereknek. Nálam ez úgy történt, hogy a szomszéd macskája addig, addig járt hozzánk, amíg teljesen hozzánk nem költözött. Szeretetét úgy nyilvánította ki, hogy állandóan dörzsölődött, kísérgetett, míg nem hozzánk költözött. Szép lassan beszokott hozzám a szobába, és mellém az ágyba. Ha valami baj, betegség ért, rögtön azon volt, hogy hogyan gyógyítson meg. Erről bővebben a "Házi kedvencünk elvesztése" c. jegyzetemben írtam korábban. És ez  a macska akkor jelent, meg, amikor lelkiekben rossz passzban volt, úgy kb 1-1 évvel az anyám elvesztése után.
Most jelenleg három macskám van. Mind mind külön egyéniség.

Most pedig az történt, hogy két hónappal ezelőtt beszokott egy másik cica hozzám a három közül. Teljesen váratlanul, Soha nem volt olyan hízelgős fajta, sőt egy kicsi vadóc is volt, Csak jó formán az evés végett szeretett. - gondoltam én. De tévedtem!
Visszagondolva a történésekre az első macska az anyám halála után jelent meg, Addig nem volt macskánk. Ez a mostani macska hiába, hogy született, élt, csak most került közelebb hozzám, miután az apán meghalt. Úgy érzem, hogy egy lelki támaszként jelentek meg az életemben, hogy erőt, kitartást. türelmet, szeretett adjanak. Ő is hipp-hopp jelent meg a szobába. Ölembe ugrott össze-vissza puszilgatott, és elkezdődött a mi barátságunk. Most már ő is az ágyban alszik. Bújik, szeretget, mit egy baba. És egy valamiről nem szabad megfeledkezni: ők önzetlenül szeretnek, nem úgy, mint az ember. A szeretetért nem várnak el viszonzást, csak néha egy kis simít.

Már külföldön elterjed szokás az, hogy a kórházakba beengedik a beteg gazdijukhoz a kutyákat, macskákat, mert az ő jelenlétükkel a beteg jobban gyógyul. Nálunk erről még hallani sem akarnak az orvosok, Pedig elv van ismerve, hogy az állatoknak különös gyógyítói képességeik vannak. Nem tudom, hogy ez Magyarországon valaha is megvalósul-e. Bízom benne, hogy igen!.
Én azt javasolom mindenkinek, hogyha bárki egyedül van, bánatos, szorong, depressziós, akkor tartson, kutyát, macskát. mert az állatok sokkal jobb "terapeuták", mint az orvosok. A javulás rövid időn belül látható, érzékelhető lesz,

Társfüggőség

Amikor az ember életében először lesz szerelmes, akkor azt hiszi, hogy az valójában az igazi szerelem megléte. Az pedig sok esetben nem úgy van. Ami szerelemnek hiszünk, gondolunk, az valójában nem más, mint támaszkodás a másik félre. Félünk a magánytól, egyedülléttől. De nemcsak az első szerelem esetében alakul ki a támaszkodás, hanem később is, amikor más okból kifolyólag újra párt próbálunk keresni magunknak.

Már a kapcsolatok, uram bocsáss, a házasságkötések után elég hamar kiderül, hogy a párok sok esetben csak támaszkodnak egymásra, és nem adják a párjuknak a kapcsolatban a szabadságot. A kapcsolatoknak nem a birtoklásról kellene, hogy szóljanak, mert az emberek nem eszközök, vagy tárgyak, amiket kényünk-kedvünk szerint használhatunk. Az emberek érző lények, akiknek szükségük van a szabadságra. Nagyon sok kapcsolatban megfigyelhető az a tendencia, hogy a párok mindent együtt csinálnak, és az egyik sem megy a másik nélkül sehová sem. Nincs külön hobbi, szórakozás, barátkozás. Teljesen egymáshoz láncolják egymás az ilyen viselkedéssel a párok. Így elég hamar kialakul a társfüggőség.

A társfüggőség első jele az állandó ellenőrizgetés a másik fél részéről.  Tipikus eset az is, amikor a feleség folyton hívogatja a párját munkaidőben, hogy ellenőrizze, hogy hol van és mit csinál. Bár a mobil telefon esetében ez már nehezen viteleztető ki, hogy társunk hol is tartózkodik valójában.
Ha pedig késik a párja, akkor ilyen és hasonló kérdésekkel árasztja el: "Hol voltál? Miért nem telefonáltál? Minek neked a mobil telefon?" és hasonló kérdések garmadáját zúdítja a párjára.
És vajon miért alakul ki a társfüggőség? A társfüggőség mindig az önbizalom hiányának a meglétére utal. Vagyis, ha nem bízom elégé magamban, úgy nem bízom a páromban sem. Ez pedig előbb-utóbb komoly problémák forrása lesz a kapcsolatoknak.

Lassanként kialakul a birtoklási vágy is. A társam csak az enyém, és senki másé, és ne menjen nélkülem sehová sem, mert akkor mi történik. A birtoklás meglétére jellemző kijelentések többek között: "Az asszony". - sokszor hallhatjuk a férfiak szájából ezt a megszólítást társuk irányában. Engem személy szerint ez nagyon felháborít, arról nem szólva, hogy nem is szép megszólítás. Az asszony az én tulajdonom, és ahhoz senki tartson számot. Nekem ez jön le az egész kijelentésből. Hozzátéve még megalázó is, - legalább is nézetem szerint. Ugyanaz a helyzet a nők esetében is: "Az ember" című megszólítás. Nincs tisztelet egymás irányában. Ahol szerelem van, ott tiszteletnek is lenni szükséges, de társfüggőségben csak birtoklás van.

A statisztikát és tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a együttélések során a párok döntő hányada társfüggő. Csupán azért nem lép ki egy rosszul működő kapcsolatból, mert fél, hogy mi lesz vele, Fél egyedül. Fél a magánytól. És a legfontosabb fél az anyagiak "elbukásától".
És mit tehetünk, hogy kapcsolatunkban ne váljunk társfüggővé? Fontos az önbizalom építése mindkét fél részéről. Szabadság megadása mind két fél esetében, A rabság megöli a kapcsolatokat, és függőséget okoz. Saját hobbi, szórakozás megléte, barátokkal való találkozások. Minden héten legyen idő arra, hogy mindkét fél találkozhasson a barátaival, és éljen a kedvtelésének hobbijának. És nem kell folyton telefonálgatni, hogy hol vagy és mit csinálsz?  Egy kapcsolatba fontos a szabadság megléte, mert ha nem ezt tesszük, akkor idővel nemcsak mi "halunk meg", hanem maga a kapcsolat sem. Ezt lehet is érzékelni a mostani állapotokban.

Hogy mit értek a kapcsolat meghalásán? Azt, hogy a párok sok esetben megszokásból, és rutinból vannak együtt. Nincsenek értelmes beszélgetések a párok között. Csak néhány ide-oda vetett szófoszlányok. Csak két-három mondatból álló kommunikáció van sok esetben, Majd vacsora és tv-nézés, alvás, és reggel indul minden elölről.
Én úgy gondolom, hogyha a fent leírt tényeket alkalmazzuk, akkor elkerülhetjük azt, hogy kialakuljon a társfüggőség. Persze ezt minden egyes napon szükséges megtenni. Ha pedig csak várunk a sült galambra, és nem teszünk semmit azért, hogy ne váljunk társfüggővé, akkor előbb-utóbb áldozatként éljük meg a a kapcsolatainkat, amelyből később csak nagyon komoly változtatás, és munka árán tudunk kilépni. Egyedül pedig már nehéz lesz ez ügyben lépni. És ha egyedül nem megy, akkor forduljunk szakemberhez.


2014. június 12., csütörtök

Érezd jól magad a bőrödben!

Tapasztalataim, és a statisztikák is azt támasztják alá, hogy Magyarországon a nők és a férfiak közel 90%-a nem érzi jól magát a bőrében. Ez sajnos szomorú tény, és még szomorúbb az, hogy naponta szembesülnek ezen emberek azzal, hogy ők valamiért nem olyan emberek, mint ahogyan azt a környezet, vagy a társadalmi elvárások elvárnák tőlük. Azért, hogy ez így alakult nagy rész a média, szépség-kozmetikaipar, a feminizmus az oka, Ugyanis az elmúlt évtizedekben felcserélődtek a női, és férfi szerepek egyaránt, ami még tetézi a dolgok tény állását.

Nézzük csak meg, hogy mit is vár el ma a társadalom a nők. Legyen fitt, semmi zsírtömeg, lapos has, 18 éves kornak megfelelő testsúly, szőrtelenítés az egész testen, mű szempilla, műköröm, legyen napbarnított, és járjon szoláriumba, és hasonló elvárások. A nők nagy része pedig el is hiszi, hogyha ebből az valamelyik szempontnak nem tud megfelelni, akkor már a férfiak rájuk sem néznek. pedig ez sok esetben nem így van. A legtöbb férfi a természetességet keresi a nőkben, és nem az agyon fogyókúrázott, barby babákat. Már korábban írtam arról is, hogy hogyan befolyásolja a szépségipar azt, hogy a nők és a férfiak megfeleljenek a média által reklámozott női, férfi ideállnak. Nagyon sokan bedőlnek ezen reklámoknak, és így ezáltal elfojtsák az önmaguk valós személyiségét.

Azon emberek, beleértve nőket, férfiakat egyaránt, akik nem fogadják el saját magukat, sosem fogják jól érzeni magukat a bőrükben. Mindig lesz valami, ami végett nem felszabadultak az életük területén. Nem mernek egy jó enni, inni, mert, jaj istenem, rám egy egy pár deka, és kezdhetem a fogyókúrát előröl. Számomra felettébb visszataszító látvány, amikor közel negyven-ötven éves nők, még a lánykori súlyukkal dicsekszenek. Ebben a korban már a 48 kg-os súly megléte taszító. Nem szép az, ha egy érett korú nő csont és bőr. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyen kövér, csak azt, hogy korának megfelelő legyen a testsúlya. Nem régen egy ismerős szájából hallottam a következőt: " Képzeld 51 kg vagyok". " És ezzel mi a probléma?" - kérdeztem. "Hát az, hogy eddig 48 kg voltam, és most rám jött 3 kg. De mindent megteszek, hogy visszanyerjem a súlyomat, mert nem érzem jól magamat a bőrömben." - hangzott a válasz.

Számomra ez az esett furcsának tűnt, mert én az életemben vajmi keveset foglalkoztam azzal, hogy másoknak megfeleljek, A legfontosabb számomra az, hogy én jól érezzem magamat a bőrömben. Fogadjam el saját magamat, ahogyan vagyok. Persze, aki ezt nem így gondolja, annak az életben nagyon sok összetűzése lesz saját lelkével. Mert a mindenáron való megfelelés, az nem más mint egy mókuskerék, ha egyszer bedőlünk az elvárásoknak, akkor csak nagy csaták árán lehetséges a kiút a csapdából. Sosem lesz az illető szép, csinos, bájos, nőies stb. Ellenben elhízott, rusnya disznónak, és szörnyeteg nőnek fogja magát tartani. És ez pedig komoly pszichés problémák forrása lehet.

De ne feledkezzünk meg a férfiakról sem, Őket is elérte a hóbort szele. Már a nőkkel szemben olyan elvárásaik vannak, mint amilyenek a topp-modellek,akik újságok címlapjain, vagy a tv-ben szerepelnek, vagy ahogyan a saját tinédzser lányuk nézz ki. Ez az elvárás sajnos már a negyven-ötven körüli férfiakat is jellemzi. Már szép lassan ők is "meztelen csigává" varázsolják magukat.
Hallottam egy esetet: egy találkozáson történt. Amikor is a nő, és férfi közel kerültek egymáshoz, és elérkezett a szex ideje, akkor a férfi leblokkolt. Képtelen volt az szexre. És miért is? . kérdeznék sokan. A válasz engem is meglepett: "Nem volt tökéletesen leszőrtelenítve a barátnője hónalja". A hallottak kapcsán nem jutottam szóhoz. Hát itt tartunk manapság.

Pedig az egésznek nem az volt az oka, Inkább a pasi belső konfliktusai voltak az okok. Ahelyett, hogy saját magában kereste volna a probléma gyökerét, úgy inkább másra hárította a felelősséget. Nagyanyáink korábban ez nem volt probléma, Nem szőrtelenítettek, és mégis működött a szex, mert nyolc-tíz gyereket is szültek. Mára a média, a szépség, és kozmetikaipar teljesen átformálta az embereket. Hiába van meg az társadalmi elvárás, fittség, jó ápoltság, ha az ember nem érzi jól magát a bőrében, mert ezek a dolgok csak ideig-óráig adnak "kielégülést".

Hogy mit tanácsolok e téren? Legyen mindenki önmaga. Fogadja el saját magát, úgy, ahogyan van. És tudatosítsa magában azt, hogy mindenki egyedi és megismételhetetlen személyiség ezen a földön. Álljon a tükör elé, és nézze magát végig, és örüljön annak, hogy milyen szépek, és épek a testrészei. Egy idő után eltűnik az elégedetlenség, és a lélek megnyugszik.
Legfontosabb az elfogadás. Érezd jól magad a bőrödben, minden nap!




2014. június 7., szombat

Soha többé ne légy szerelmes!

A szerelemről, mint életérzésről már írtam korábban egy jegyzetet. Arról is írtam már, hogy sokan úgy élik le az életüket, hogy még igazán szerelmesek sem voltak az életükben. És mindez azért van így, mert amit sok ember szerelemnek hisz, vagy él meg az nem másról szól, mint a támaszkodásról. Ahhoz, hogy az ember átélje a szerelem érzését, érett személyiséggel kell, hogy rendelkezzen, mind racionális, mind pedig emocionális szempontból egyaránt.

Az az ember, aki engedi, hogy megélje a szerelem érzését, az kortól függetlenül megélheti ezt az érzés, attól függetlenül, hogy sokan azt állítják, hogy a szerelem csak a fiatalság kiváltsága. Ez persze így nem igaz.  De hogy megérintsen a szerelem tűzte, úgy az embernek hagynia kell azt, hogy a szívére hallgasson. Ha azonban az ész diktál, akkor ott nem beszélhetünk szerelemről.

Saját tapasztalatból beszélek, amikor azt írom, hogy minden életkorban az ember más, és más érzéssel éli meg a szerelmet. Nem akarom ezt hosszan ecsetelni, mert már írtam erről is korábban.
Bátran mondhatom azt is, hogy életem "nagy" szerelmét a negyvenes és ötvenes éveimben éltem át. Össze sem lehet az érzéseket hasonlítani a húsz évesen átélt szerelmek egyikével sem. Bár a szerelem vakká tesz tartja a mondás. Valóban igaz is, mert én is vak voltam és nem vettem észre, hogy a másik fél  nem szerelmes belém, sőt őt csak egy dolog érdekelte volna a szex. Nálam azonban másképpen működnek a dolgok. Amikor egy felnőtt férfi vagy akár nő is, fél egy öleléstől, fél egy csóktól, és el taszítja az arra vágyó társát, akkor ott valami már nem stimmel. Nagy valószínűséggel korábbi életében már nagyot csalódott az adott egyén a szerelem területén. Azért későbbi kapcsolatai kialakításakor inkább elfojtsa  az érzéseit, annak ellenére, hogy neki is vannak érzései. De fél és nem szeretné, ha az eset újra megismétlődne.

Ismerem ezt a szituációt. mert jártam hasonló cipőben. Nem, nem én voltam az az egyén, aki így viselkedett, hanem velem viselkedtek így. Egyszerűen rettegett attól, hogy csak egy újjal is hozzám érjen. Számomra az, akkor nagyon döbbenetes élmény volt. Én akkor nem gondoltam volna, hogy felnőtt, "érett" emberek úgy tudjanak viselkedni, mint a tinédzserek, akik most kezdik felfedezni az ellenkező neműek testét.
Egy beszélgetés közepette szóba került egy ilyen téma, amikor is én is elmondtam a gondolatimat erről a témáról, Mire a következő választ kaptam: "Soha többé ne légy szerelmes!"  Hirtelen nem értettem a válasz. Majd megkérdeztem, hogy miért ne legyek szerelmes? Azért, mert ha nem leszel szerelmes, akkor nem fáj a csalódás, ha elhagynak vagy szakítanak veled. Csak lestem, és néztem magam elé.
Az igaz, hogyha nem vagyok szerelmes, akkor nem fáj a csalódás. De az is igaz, hogyha nem élek át fájdalmat, szerelmet az életem, akkor minek élek, Hiszen a jó és a rossz mindig együtt járnak, kéz a kézbe. És ne feledkezzünk meg a tanulásról, amiért ide a földi létbe leszülettünk.

Sokszor tapasztalom, ismerős körökben hány és hány nő, férfi é úgy házasságban, kapcsolatban, hogy még a szerelemnek a legapróbb szikráját sem élik meg. És szintén mennyi ember van, akik csakúgy váltogassák a társukat, mint más a fehérneműjét. Mert nem a szerelem vagy a szeretet van jelen a kettejük kapcsolatában, hanem az anyagiak, Pénz, lakás, kocsi, utazások. És ne felejtkezzünk el arról sem, hogy az egész kapcsolat a támaszkodásról, és a szabadidő eltöltéséről szól. Ezeket mind látni lehet, amikor közös fotókat osztogatnak meg a közösségi portálokon. Halott szemek, nincs tűz, ami azt mutatná. hogy jaj de jól érzem magam a bőrömben.
Én senkinek nem mondanám az életben soha, hogy ne legyen szerelmes. Legyen bátran mindenki, kortól függetlenül szerelmes. És amikor jön egy olyan pasi, hogy az ember fia-lánya azt érzi, hogy kiugrik a szíve a helyéről, akkor hallgasson a szívére, és hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek. Függetlenül attól, hogy hány éves is valójában. És miért született ide az ember a földre? Azért, hogy BOLDOG legyen. ezt tartsuk szem előtt mindig,