Sok beszédnek sok az alja

A magyar nyelv sokszínűsége példa arra, hogy mennyi mindent megtud érteni az emberekkel. Ezek a közlési formák leginkább a közmondásokban és szólásokban fedezhetőek fel. Egy-egy problémára, élethelyzetre rögtön megoldást kíván egy éppen az aktuális témához passzoló közmondás. Ezek fontosságáról, és jelentőségéről már írtam egy korábbi bejegyzésemben.

"Sok beszédnek sok az alja"- állítja a közmondás. És ez így is van. Biztos mindenki ismer olyan embereket, főleg nőket, akik folyton-folyvást mondják a magukét. Teljesen mindegy, hogy milyen témáról legyen szó, az ő nyelvük minden lében kanál. Ezek az emberek szeretnek a társaság középpontjában lenni. állandóan a saját problémájukról beszélnek. A mondandójuk szólhat pozitív vagy negatív élményekről, betegségekről vagy bármiről. Az egyáltalán nem foglalkoztatja őket, hogy a környezetük hogyan reagál erre a viselkedésükre. nekik mondani és mondani kell. Ez hétköznapi nyelven "szófosó" embereknek nevezik. Sokszor olyan érzésem van, hogy nem is igazán tudják, hogy kinek, miről beszélnek. Beszélniük kell, mert számukra ez egy odafigyelést, kielégülést hoz. A környezetükben élők pedig szenvednek, mint az állat, de szóvá senki nem meri tenni. Én arra jöttem rá. hogy ezen emberek szeretethiányban szenvednek, és amíg beszélnek addig figyelnek rájuk. Ez a probléma is mint minden más egyéb, szintén a gyerekkorra vezethető vissza. A szülők elnyomták a gyerekeiket, nem mondhatta el a gyerek a saját véleményét, meglátását, mert ilyen esetekben mindig a szülőnek kell, hogy igaza legyen. Borzalmas energiákat fojtanak el a szülők a gyerekben egy ilyen megnyilvánulással. viselkedéssel. Felnőttkorukban belőlük lesznek a vámpírok.

Én sem vagyok mentes az ilyen "szófosó" emberektől. Igencsak meg is keserítik az életemet. Képzeljék bele magukat, hogy milyen érzés lehet, nap mint nap ilyen emberrel együtt dolgozni. Ha az ember elmondja a véleményét, akkor jön a durca és a haragszom rád szindróma. És, hogy mondjak valamit, még büszkék is arra, hogy milyen beszédkészséggel rendelkeznek. Pedig ha tudnák, hogy a kommunikációjuk nagyon is alacsony szintet üt meg. Volt módom olyan idegenvezetővel találkoznom, aki másfél óráig nyomta a süket szövegét, és az állandó ismételgetését. A vendégek már az ájulás határán voltak, többek között én is. De őt ez nem érdekelte, ki akart elégülni és kész, na és megmutatni, hogy ő milyen profi munkát végez.

Nos, kedves bőbeszédű hölgyek, amikor a mondanivalójukat bő lére engedi, akkor mindig jusson eszükbe a közmondás. "Sok beszédnek sok az alja". Próbálják meg a közölnivalójukat rövidre, érthetőre fogni. Mert gondoljanak bele, a másik embert ezzel a felesleges beszéddel megőrjítik az embereket. Ők ugyanis fogják tudni, hogy egy szeretett hiányban szenvedő, energiavámpírral hozta önöket össze a sors.


Kép:www.pixabay.com