eva-horvath.blogspot.com

2015. október 9., péntek

Szerzői interjú

MINI INTERJÚ HORVÁTH ÉVÁVAL Kedves Olvasóim! Ma egy olyan írót szeretnék bemutatni, aki a pszichológia segítségével talált önmagára és írói vénájára. Írásaiban olyan témákról ír, melyekkel a hétköznapi életben mindannyian találkozhatunk. Mesélsz magadról? Horváth Éva vagyok, 56 éves. 24 éven át az idegenforgalomban dolgoztam. Már fiatal koromban is érdeklődtem az írás után, és volt időszakom, amikor újságíró szerettem volna lenni. Sajnos, akkor gyáva, megalkudó, befolyásolható ember voltam, így az álom csak álom maradt. Jó pár évvel ezelőtt a kiégés jellét vettem észre magamon, és tudtam, éreztem, hogy mást szükséges csinálnom az életemben. Időközben érdeklődési területem lett a pszichológia, ezotéria, és foglalkoztatott a lélek dolgainak a megismerése is. Egy szakember rávezetett arra, hogy mivel lenne érdemes foglalkoznom, ami számomra örömet is hoz a munkámban. Így került előtérbe az írás, és a pszichológia. Öt évvel ezelőtt kezdtem el intenzíven blogot vezetni, ahol olyan történetekről, eseményekről, élethelyzetekről írtam, ami a saját életemben is előfordult, és mások életében is bizonyára előfordultak. Blogom a Lélekbúvárkodás címet kapta. Gyorsan ismerté vált a blog, és így tavaly olvasói kéréseket figyelembe véve, kiadtam életem első könyvet a Tükörképek – avagy egy „lélekbúvár” élettapasztalatai címmel. Fél évig a kiadó top 10-es listáját vezette. Ebben az évben két új könyvvel is jelentkeztem: Lélekfonalak, Finomságok a konyhámból. A történeteid mennyire tudományosak? Mint említettem a pszichológia, ezotéria az érdeklődési területem. De nem a tudományos pszichológiával szeretném megismertetni az olvasót, hanem a mindennapos élet dolgaival, amivel mindannyian találkozunk életünkben. Csak címszavakban említek egy-két témát: szerelem, szeretet, kudarc, félelem, párkapcsolat, halál, szexualitás stb. Hol olvashatnak még tőled az olvasók? A szerzői oldalamon A weboldalamon És a blogomon Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a további munkádhoz is! Egri Zsanna

2015. október 7., szerda

Mire vágyik a lélek

A ma embere egyre jobban nem érzi jól magát a bőrében. Hiába van meg mindene anyagi síkon, de belül hiányzik valami. Ez a valami nem más, mint a belső béke meglétének a hiánya. A lélek csendre, nyugalomra, békére vágyik. Az emberek ellenben a zajt, dübörgést, a ricsajt helyezik előtérbe. Amikor egyedül vannak, akkor is hiányzik valami az életükből, és ennek hatására elkezdenek rádiót hallgatni (bömböltetni) tv-t nézi, zenét hallgatni, (magas hangfrekvencián), zajos rendezvényekre járni, ahol tömeg van. Ilyen rendezvények közé sorolom a koncerteket, autóversenyeket, diszkókat. Miért is nem szeretnek egyedül lenni az emberek, amikor lenne rá alkalmuk? A válasz egyszerű: a csendben minden belső fájdalom, feszültség, probléma előjön, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy oldjuk meg azokat. Igen ám, de ezek megoldása kemény fájdalommal jár, és a mai embere nem viseli el e fájdalmat, Éppen ezért a lélekben zajló folyamatok elnyomja a hangos ricsajjal, és a dübörgő tömeg zajával. Ezért keresnek sokan olyan programokat, ahol erős a zaj, és sok a tömeg. Addig sem kell magunkkal foglalkozni. Nézzük meg az állatokat! Minden állat csendre, nyugalomra, békére vágyik. És mindezt ösztönösen csinálják. Megfigyelhető a háziállatok esetében, hogyha bármilyen zaj, esemény megriasztja a nyugalmát, akkor hirtelen össze rezzennek, megijednek. elmenekülnek az adott helyzetből. Az emberi lélek is így viselkedik, de nem figyelünk rá elégé, mert az egó erősebb, mint a szív. Hogy van-e az állatoknak lelkük? Szerintem van, mégpedig sokkal nagyobb, mint az emberek többségének. És mindazt, amit cselekszenek ösztönből teszik. A lélek nem szereti a zajt, dübörgést, ricsajt, ordítozást. Ellenben a béket, nyugalmat, csendet igen. Időnként pedig adjunk időt magunknak, hogy a lelkünkkel is törődjünk.