Az internet elterjedésével ma már bármit eltudunk intézni a világ hálón, legyen szó vásárlásról, pénz forgalom lebonyolításról, társ keresésről satöbbi, Itt most az internetes párkeresés lesz a téma.
Soha nem tartoztam azon emberek tömegéhez, akik a párválasztásukhoz a média bármelyik szolgáltatását igénybe vették/veszik. Legyen szó újság hirdetésről, vagy a társkereső oldalakon való részvételről. Nekem a mai napig az a véleményem, hogy a szerelem vagy jön, vagy nem,ezt pedig nem lehet életkorhoz kötni, Van, akiknek ez 30-40 éves korában jön el, de az is lehet, hogy később.A tapasztalataim, azt mutatják. hogy a társadalmi elvárások a mai napig nem sokat változtak, azon a területen, hogy egy lánynak huszonéves korában férjhez kell mennie, és gyereket kell szülnie. Aki pedig nem él párkapcsolatban az már nem is "nő". Ezért sokan választják a társkereső oldalakat, azzal a veszéllyel nem is számolva, hogy nem tudható, hogy a másik személy milyen ember is valójában.
Mivel én is egyedül élek, már tettek olyan megjegyzéseket, hogy miért nem keresek társat a neten. A válaszom a következő volt."én nem vagyok egy árucikk, amelyet reklámozni kell". Én jól érzem magam a bőrömben. Azon emberek, akiknek már volt szerencséjük így ismerkedni, azok többsége negatív élményekről számolt be. Az első randevún kiderül a csalás, a férfi vagy nő nem az a személy, amilyen a fényképen volt, nem igazak,amit állított magáról, csak szeretne egy olyan személyt maga mögött, ahol biztonságban lehet. A nők többsége pedig bedől a szövegüknek, mert sokan szeretetre éhesek, és nem szerelmesek, Kell egy társ
.
Kíváncsi voltam, hogy milyen nők/férfiak vannak fenn a társ kereső oldalakon. Hát, ledöbbentem.
A 20-30-as éveikben járó nők, férfiak vannak többségben, sokan nem is néznek ki rosszul. A képeket elnézve arra jöttem rá, hogy, sokan bizony önbizalom hiányban szenvednek, bizonytalanok,nem bíznak önmagukban, Ezen pedig lehet segíteni,mégpedig úgy, hogy elkezd az ember önbizalmat építeni. Önbizalmat pedig, úgy tudok építeni, ha tudatosan ugrok bele olyan dologba, amelytől félek. Ezt kell megtenni következetesen minden nap. Szerepet játszhat még a társadalmi és szülői elvárás is. Például: ha az anyám már huszonéves korában férjhez ment, akkor nekem is így kell tennem, és szülnöm kell rövid időm belül. Mert ezt várja el a társadalom, na és a szülök többsége.
Habár mostanság kezd más lenni a tendencia e téren. Egyre jobban kitolódik a gyerekvállalás időszaka.
Most is úgy gondolom, hogy semmit nem kell siettetni. A szerelem vagy jön, vagy nem, de idővel mindenki életében megjelenik. Az online-s társkereső oldalakat szerintem olyan emberek keresik fel, akik bizonytalanok önmagunkban. félnek, önbizalomhiányban szenvedne,rossz kommunikációval rendelkeznek. Ezért sokan már az első randira sem mennek el, sőt rendszerint átvágják a másik felet. A számítógép másik oldalán sokkal könnyebb feloldódni, és még a következményekkel sem kell számolni.
Véleményem szerint, ha egy ember nyitott van önbizalma, kisugárzása, önismerete, akkor a szerelem is megérkezik idővel, de ehhez türelem is kell. Ha pedig nem, akkor sincs semmi baj. Nagy valószínűséggel, egyedül de nem magányosan, az ember jobban megtudja valósítani önmagát. Az online társkeresés mögött pedig, legtöbbször a szeretet hiánya húzódik meg.
