eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2010. március 4., csütörtök

Amikor a farok csóválja a kutyát

A cím apropóját egy jó magyar közmondás ötlete adta, amely pontosan így hangzik"Ne,hogy a farok csóválja,már a kutyát". Ez a közmondás onnét jutott eszembe, hogy a társadalom,fiatalabb rétegeinél furcsa viselkedési formára lettem figyelmes.Először,azt hittem a hiba talán az én készülékemben van,de kiderült,hogy nem,mert ismerőseimtől is hallottam hasonló eseteket. Miről is van szó? Nos,a mostani 20-n éves fiatalokról, legyen szó egyetemistáról, főiskolásról, furcsa viselkedési formákat öltött magára. Előre is megjegyzem, akinek nem inge, az ne vegye magára.

A mostani fiatalok egy része, nem tud megfelelően viselkedni. Hogy mire gondolok?Hát arra,hogy el vannak szállva maguktól, nem a földön járnak, észosztásban első helyen vannak.és a tőlük idősebb, embereket,teljesen lenézik. Ezeknek az emberkéknek az egójuk a csillagos égbe van. Kérdezem én-Mitől.? Ilyen esetekkel én is találkozom, sőt már mások is panaszkodtak hasonlókra.Azért,hogy valaki felsőfokú intézménybe tanul.még nem jogosítja fel arra,hogy lekezelően viselkedjen és,hogy ők adjanak tanácsokat,olyan embereknek,akiknek már van élettapasztalatuk és netalán-tán az asztalra is letettek valamit.

Elgondolkodtam,azon, hogy ezek a tinik, honnét tanulják el ezt a viselkedési formát. Média,család? Mindkettő.Elsősorban a család a felelős,mert nem megfelelő mintát lát a gyerek,sőt még sok esetben a szülök is adják alájuk a lovat.Így mond,úgy mond,ne hagyd magad stb,tanácsokkal.Ezt elsősorban olyan családoknál tapasztaltam meg,ahol sem az apa,sem az anya nem valósította meg önmagát,és a gyerekén keresztül akarja ezt megtenni.Ezek a kis fiatal tinik pedig kihasználják a helyzetet és ők próbálnak emberek felé kerekedni és uralkodni.

Hogy ne csak negatív dolgokat írjak.,Íme néhány pozitívum is! Több éven keresztül dolgoztam/dolgozok hasonló korú fiatalokkal együtt,van/volt, aki egyetemista, főiskolás, ilyen rossz viselkedési formát nem fedeztem fel a körükbe,Sőt,elmondhatom,hogy jó kapcsolatokat ápolok velük.Eltudunk beszélgetni sokféle témába.Meghallgatják a véleményemet, tanácsaimat, de nem néznek le és nem osztják ki az észt.
És itt jön a kutya tipikus esete, amikor a farok csóválja a kutyát. Gondolják ők.Mi jogon oszt észt egy 20-as éveiben járó "felnőtt gyerek" olyan embereknek, akik mondjuk a szüleik lehetnének. Az ő személyiségük még most van fejlődőbe, hogy az emberismeretről ne is beszéljünk,De ahhoz,hogy ezt megtanulják nagyon nagy utat kel megtenni és sok csalódáson kell átesni.

Érdemes lenne nekik elgondolkodni, hogy vajon a farok csóválja e a kutyát,vagy a kutya csóvája a farkát. Mert ha így haladunk,akkor kb 20 év múlva már tényleg a farok csóvája a kutyát,de én már abban nem szeretnék résztvenni.

2010. február 13., szombat

Valentin nap avagy új szokások Magyarországon

Amint a fenti cím is tükrözi az írásom témája a Valentin nap lesz.De fogalmazunk világosan a Valentin név magyar jelentése a Bálint.Az Egyesült-Államokban a Valentin nap a szerelmesek napja és azon a napon a szerelmesek különböző ajándékokkal lepik meg egymást,hogy ezzel is kimutassák az érzelmeiket a másik irányába.Ez a szokás nálunk kb 15 éve kezdett elterjedni, amihez nagyban hozzájárult a média is

Már hetekkel korábban a média egyébről sem beszél,mint a Valentin-napról, legyen szó elektromos vagy írott médiáról .Az emberek nagy része teljesen behódol ennek a nálunk eddig ismeretlen szokásnak és elkezdenek különböző ajándékokat vásárolni a szerelmüknek,hogy bebizonyítsák. milyen nagyon szeretik a párjukat.Itt elsősorban a fiatalokra gondolok, de vannak idősebbek is ,akik ezt így gondolják .Ezt én önbecsapásnak nevezem, mert a szeretetet és a szerelmet a másik irányába nem csak ezen a egy napon kell kimutatni. Hol van a többi 364 nap? Akkor mi van? Hol a szerelem és hol a szeretet? Nos, erről itt lehetne vitatkozni, de nem ez a célom ezzel a cikkel.

Gondoljunk már bele ,hogy valójában vannak-e ma "férfiak" nem véletlen az idézőjel. Hát szerintem kevés ,főleg a most felnövő generációknál figyelhető ez meg.
Most csak "pasik" vannak, akik el vannak kényeztetve ,önbizalomhiánnyal küzdenek, és nem vállalnak felelősséget a tetteikért. Igaz a média is ez sugallja, amit a fiatal lányok be is vesznek.Arról nem is beszélve,hogy a fiúk nem is tudnak udvarolni és, arról sincs sok fogalmuk, hogy egy lányt,hogyan kell megközelíteni .Lehet, hogy Valentin napon a "pasik" vesznek egy csokor virágot a kedvesüknek. mert ez ilyenkor így dukál, de máskor nem hogy virág, de még kedves szó sem hagyja el a szájukat. Tisztelet a kivételnek.

Ha ezt a cikket férfiak is olvassák ,én tanácsolnám nekik,ne szégyelljék az érzéseiket kimutatni a nő felé, ez nem szégyen ,mert a nők ezt szeretik. Sokszor nem nagy dolgokra kell gondolni ,csak apró-cseprő dolgokra .Hogy mire gondolok? Nos,egy-kis beszélgetés,simogatás.becézgetés,érintések stb.Ez sokkal többet jelent egy nő számára,mint egy évben egyszer Valentin napra kapott virágcsokor.

A másik dolog, pedig az,hogy minden nap oda kell figyelni az embernek a párjára, ez mindkét nemre igaz,A szerelemért és a szeretetért mindennap meg kell küzdeni ,ez pedig ne csak Valentin napon jusson az emberek eszébe.

A Valentin-nap pedig csak a kereskedőnek jó üzlet ,így télvíz idején .hogy a forgalmukat egy kicsit fellendítsék. A másik pedig az, hogy nem kell mindig a média által sugalltakat majmolni.,hanem maradjunk meg a saját szokásinknál. És párunkra mindennap figyeljünk oda, nem csak így Valentin napján.

2010. február 7., vasárnap

Hogyan hat a média a társkeresésre és párkapcsolatokra?

Nagyon sokszor elgondolkodtam, hogy a médiának, milyen fontos szerepe van a mindennapjainkban. Arról nem is beszélve, hogy az emberek napi 5-6 órát is eltöltenek a Tv előtt.
Mostanság majd nem minden nap azt láthatjuk a Tv-ben,hogy melyik sztár mutatta meg magát valamelyik férfi magazinnak. Nem vagyok sem prűd. sem konzervatív,de a fiatalság ebből csak azt látja, hogy milyen könnyen és gyorsan lehet így meggazdagodni. Aki,ezt akarja csinálni az tegye, főleg,ha szép,csinos jó alakja van és még okos is. De nem hangoztassuk minden nap a ezt a témát a médiába. Általában ezek az emberek önbizalomhiányba és bizonyítási kényszerbe szenvednek. mint azok a nők is, akik gyakran fekszenek a plasztikai sebész kése alá, azért,hogy szépítészeti beavatkozást hajtsanak végre rajtuk.

A másik téma az internetes párkeresés.Erről a témáról is egyre többet hallani,hogy egyes személyek az interneten leltek párra. Hát nem tudom! Nekem ez még gondolati szinten sem jutna eszembe. Ennek a dolognak azonban több buktatója is van. Nem ismerem a másik felet.
Nem tudom,rögtön megállapítani, hogy valójában milyen emberről van szó.Vagy mit csinál? Mivel foglakozik? Hogy néz ki?stb. Arról már nem is beszélve,hogy hol vannak az érzelmek vagy a szerelem,Azt mondják a szerelem, majd megjön, sőt idővel el is múlik,Ez nem igaz.A szerelem vagy jön vagy nem. De minden ember életébe előbb vagy utóbb bekopogtat.Majd jön. a találkozás és akkor döbbennek rá.hogy "nem ilyen lovat akartam anyám".- ez pedig újabb csalódás.Kell ez? -Nem.
Előnye pedig az,hogy nem szembenéznem az illető személlyel és annak hibáival. A net előtt nincs félelem, görcsölés, megfelelni vágyás. Azt mondok magamról, amit akarok, mert nem lehet ellenőrizni a hitelességet.
Az internetes párkeresők döntő többsége önbizalomhiánnyal, szeretetéhséggel és társfüggőséggel néz szembe.Az még az eszükbe sem jut, hogy társ nélkül még gazdagabb életet is élhetnek, mint társsal.. Annyi lehetőség van az életben, csak meg kell találni a számunkra megfelelő alkalmat.

Igaz, hogy sok esetben a média is az terjeszti, hogy igenis van előnye az internetes párkeresésnek, Alá is támasztja, azon híreivel, miszerint egyes ismert emberek is találtak társra. Az sem számít, ha több év korkülönbség van a két fél között. A médiában olyan emberek mondanak e témában véleményt, akik maguk sem rendelkeznek kellő tapasztalattal. Az emberek zöme pedig beveszi, amit a celebek nyilatkoznak a párkapcsolatukról.

Úgy gondolom, hogy az ilyen online-s párkeresés, nem a legjobb dolog. Számtalan hátul ütője van. Én személy szerint úgy érezném magamat, mint egy árucikk, amelyet reklámozni kell, hogy elkeljen az áru. Az ember többet ér, mint egy árucikk vagy eszköz. Az ilyen kapcsolat keresés pedig nem egyéb, mint függőség. Az, az társfüggőség. Legyen valakim, hogy ne legyek egyedül! Legyen anyagi biztonságom! Ezen érvek vezérelik a társkereső embereket.

2010. január 30., szombat

A tél és a lelkivilágunk

A mostani bejegyzésem címét ez a mostani igen kemény,téli idő adta.Már lassan egy hónapja,hogy tartja magát a kemény tél,amely embert és állatot egyaránt próbára tesz.A tél egyáltalán nem tartozik a kedvenc évszakaim közé.Gondolom mások is vannak,akik nem kedvelik a telet.Hideg van és korán sötétedik,igaz már hosszabbak a nappalok és ez már örömmel tölti ez az ember lelkét.A tél számomra azért,is viselhető nehezebben,mert az időm nagy részét idehaza töltöm,mert a munkaterületem olyan,ahol télen nem terem babér a számomra.Ettől függetlenül mindig próbálom magam lekötni,olyan dolgokkal,amire más évszakban nincs időm.A november és a decemberi hónapok még elég jól eltelnek,mert az embert lefoglalja a ünnepi előkészületek és az ahhoz,tartózó tevés,vevés.De jön a január,amely talán az év egyik leghosszabb hónapja.Nem tudom mások is így érzik ezt,vagy csak én vagyok ezzel így.A január első fele,akár dolgozik az ember,akár nem csak olyan pangással van tele,de lehet,hogy mások ezt másként látják.Nehezen telik az idő.és már tolnánk a telet,hogy jöjjön a tavasz,de az még várat magára.Sokszor tapasztalom saját bőrömöm,hogy valami nincs rendbe,nem találom helyemet,nyugtalan vagyok és már unom a bent tartózkodást.Gondolom annak,még rosszabb,aki egy panel lakásban lakik.Mivel falun élek a korlátaim igen szükek.Itt már csak jóformán idős,nyugdíjas emberek élnek,aki el vannak a magunk csendességébe.Baráti társaságom nagy része Egerbe lakik,de a télen való utázás igen kényelmetlen.Azért tartom velük a kapcsolatot,mert a technika vivmányai,ezt már lehetővé teszik,de az igazi beszélgetések azért nagyon hiányoznak.
Ámbár erről is lehetne vitatkozni,Az ember már beszélgetni sem tud,mert jönnek a mocskolódó szavak.az irigység,a rosszindulat.stb.Ez pedig ujabb rossz dolog,ami nem tesz jót az ember lelkivilágának.nem tudom,hogy másokat is ugyanigy megvisel a tél,vagy csak én állok,hozzá rosszul,de nem gondolom,hogy ez így van.Már 2 nap mulva február és utána jön a tavasz,de ahogy az időjárást elnézem,ez egyre rosszabb.
Már csak 29-napot kell kibírni,azzal biztatom magamat és másokat.és talán a tavasz közeledtével az én és mások lelkivilága is helyre billen.

2010. január 24., vasárnap

Emberismeret!

Az egyik legfontosabb emberi tulajdonságok egyikén, nagyon gyakran elgondolkodom.Vajon mi az emberismeret és minden emberben meg van ez a tulajdonság? Az emberek kb 30 éves koruk környékén jutnak el, arra a szintre, hogy megismerjék önmagukat, és a körülöttük lévő emberek tulajdonságait. Ezt a tapasztalatot saját példámból vettem. Manapság sajnos ez nem így van,az emberek döntő többsége nagyon naiv. befolyásolható, manipulálható,l egyen szó,akár magánéletről vagy közéletről.Ezek a fent említett tulajdonságok, nem csak,a fiatalokra jellemzőek,hanem a többi korosztályra is, legyen szó közép - idős korú emberről. Évtizedekkel ezelőtt én is naivan gondolkodtam az emberi tulajdonságokról,mindig azt gondoltam,hogy egyes emberek másokról csak a rosszat feltételezik és csak a hibájukat veszik észre,a jó dolgaikat nem.

Tévedtem, sajnos nekik volt igazuk, akkortájt teljesen vak voltam és nem vettem észre, hogy minden ember más és minden emberben más lélek lakozik.Voltak még az életben csalódásaim ezen a téren, hogy csak egy példát említsek.Sokáig, úgy gondoltam,hogy ahogyan az ember korosodik, idősödik egyre bölcsebbé válik. Nagy lesz az emberismerete és több tapasztalattal rendelkezik,mint egy fiatal. Hát ez sem így működik.Vannak emberek,akik egész életük folyamán semmiféle tapasztalatot nem szereznek/szereztek és az életüket egyik napról a másikra élik.Vagyis lesz,ahogy lesz elvek lapján.

Kérdezem én: Vajon az ilyen ember,hogy tudja a gyerekét/gyerekeit megtanítani a megfelelő emberismeretre? - Sehogy. Az élet vagy megtaníttatja sok kudarcok áron vagy nem. Aki nem tanulja meg felismeri,hogy ki milyen ember és nem tesz szert ezen a téren megfelelő ismeretekre, az egész éltében kudarcot,kudarcra fog halmozni,és majd rinyál,hogy én szegény szerencsétlen.milyen helyzetben vagyok. Az emberismeret igen is tanulható.Még pedig komoly odafigyeléssel és kitartással. Én már ott tartok, hogy pár perc alatt megállapítom,hogy az adott illető milyen tulajdonságokkal rendelkezik és milyen ember is valójában.Ezt az emberismereti tulajdonságot a szüleimtől tanultam el. És hál' Istennek az életben minden nagy csalódást sikerült így elkerülnöm.Nekem is voltak apróbb csalódásaim, de ez így természetes,ebből csak tanul az ember.Később pedig a tanultakat a saját hasznára fogja felhasználni.

Az emberismeret megléte elengedetlen az életünkben. Mert így pillanatokon belül megállapíthatjuk, hogy ki milyen ember valójában. Ahogy már fentebb írtam, igencsak sok a naiv ember, akik mindig csak jót feltételeznek a másik emberről. Így pedig állandóan csalódások hálójában fognak vergődni.

2010. január 19., kedd

Figyelmeztető jelzések!

Mostani bejegyzésemnek az adta, az inditatását, hogy a napokban egy kellemetlen baleset ér.Vasárnap este egy véletlen folytán elestem az udvarunkon és a fejemet összetörtem.Nem ijedtem,hanem gyorsan próbáltam a vérzésemet elállítani,amely pár perc után sikerült is.Már csak attól tartottam,hogy milyen mély a sebem és nem e kell összeölteni.Hála Istennek más nap kiderült,hogy isteni szerencsém volt, hogy nem lett mélyebb hasadás a fejemen.Azóta még mindig viselem magamon a kellemetlen tüneteket,mikor ezeket a sorokat írom a szemeim igencsak be vannak dagadva.

Térjünk vissza a fenti címhez. Amikor a balesetem után magamhoz tértem, első gondolatom az volt, hogy ennek így kellett történnie és ez egy üzenet értékű jelzés, hogy valami nem úgy működik az életemben,a hogy kell és gyorsan megoldást kell keresnem a problémámra. És ez valóban is így van. Én már régóta foglalkozom az ilyen jellegű üzenetekkel, legyen szó csak egyszerű megfázásról. Minden apró dolognak üzenet értéke van, de a legtöbb ember erről nem vesz vagy nem akar tudomást szerezni. Minél komolyabb balesetek, betegségek fordulnak velünk elő, annál komolyabb a probléma, amivel szembe kell néznünk és meg kell oldanunk

Ilyen intő jelek közé tartozik például: ha kibicsaklik a bokánk vagy hirtelen elesünk és sorolhatnánk tovább.

Pár évvel ezelőtt ilyen esetnek is szenvedő alanya voltam.E elmesélek egy esetet. Gyöngyösön jártam, és amikor a Mátrai úton haladtam a város irányában hirtelen hanyatt vágódtam. Mondanom sem kell senki nem sietett a segítségemre. A bokám kibicsaklott, de rögtön tudtam a megoldást és nem pánikoltam be..Első utam, ha bicegve is a gyógyszertárba vezetett,ahol kaptam megfelelő kenőcsöt és borogatást,hogy minél előbb haza tudjak menni. És mi volt az első gondolatom? Mi nem működik jól az életemben? Rögtön jött a válasz,túl hajtottam magamat,munkahelyi,otthoni problémák. És akkor tájt készültem nagy iramban a német nyelvvizsgámra.

Tanulság:Én azt szoktam mondani az ismerőseimnek, hogy minden apró cseprő dolgokra figyeljenek oda,mert ezeknek a figyelmeztető jelzéseknek üzenet értékük van és addig próbáljunk szemben nézni a problémáinkkal,amíg lehet, mert később ebből komolyabb bajunk származhat. És semmi dolgot ne intézzünk el egy kézlegyintéssel. Az életben nincsenek véletlenek. Tehát bármi félé esemény történik az éltünkben az egy intő jel. Gondolkozzunk el rajta, hogy vajon mi végett is történt velünk az, ami épen történt.

2010. január 17., vasárnap

Társfüggőség

A fenti cím apropóját az adta, hogy az elmúlt időszakban, főleg karácsony tájékán több ismerősöm szájából hallottam a következő kérdést. - "Miért nem mész férjhez?"
Nem lepődtem meg ezen a kérdésen, de elgondolkoztam rajta, miért is teszik fel ezt a kérdést, azon emberek, akik házasságban élnek. Az ilyen jellegű problémák főleg a karácsonyi ünnepek környékén fogalmazódnak meg, mert ilyenkor az embereknek van idejük elgondolkodni dolgokon.
Nos,nekem erről a témáról meg van a véleményem. Először is nem az a magányos, aki egyedül él. hanem legtöbbször azon emberek, akik párkapcsolatban élnek. Nem vagyok házasságellenes, de a jó házassághoz megfelelő értékrenddel rendelkező férfi kell, amely manapság nincs csak "pasik" vannak.Tapasztalatom szerint, aki egyedül él sokkal tartalmasabb életet tud élni,és sokkal többet eltud érni az életben,mint akár a házasságban..Azonkívül körülnéztem szűkebb. és tágabb környezetemben és meglepő dolgokat fedeztem fel. Kifelé mutatják a szépet,jót,frankót,de belül szenvednek és megy a gyűlölködés,az acsarkodás,De a magyar ember már csak ilyen. Más szemében a szálkát, magaméban nem meglátni a gerendát.

Ott a másik nagy probléma, ez pedig a társfüggőség. Sokan el sem tudják az életüket pár nélkül képzelni, mert támaszkodnak a férjükre, mint anyagilag, mint lelkileg. Hogy egyedül is lehet élni,ez meg sem fordul a fejükbe.Nagyon sok ember a párját csak 10-12 óráig tudja nélkülözni, ha pedig, annak a szerencsétlen embernek közbe jön valami,elkezdődik az hiszti, jön a telefonálás és az elszámoltatás.
"Hol voltál? Mit csináltál? Miért nem telefonáltál? Miért van a mobilod?" - és a hasonló kérdések.

Véleményem szerint a házasságok csak akkor működnek jól, ha mindkét fél megkapja a maga szabadságát és nem minden időt együtt tölt a párjával. Szükségünk van arra, hogy a hét 1-2 napját a saját magánéletünkre, hobbijainkra szánjuk. Ugyan így a másik félnek is szüksége van arra, hogy a saját hobbijának hódoljon vagy a barátaival töltsön el egy egy napot. Kell a feltöltődés!
Meg kell tanulni azt, hogy egyedül is jól érezzük magunkat,mert ha nem akkor egyenes út vezet a társfüggőség felé.Tapasztalatom szerint nagyon sok társfüggő ember van, akik társ nélkül nem tudnak létezni. Mindig kell valaki, aki kéznél van. Férj, barát, barátnők, na és a mobil telefon, hogy felhívják a barátot, barátnőt, hogy csináljanak valami programot.

Egyet azonban ne felejtsünk el. Az életben egyszer mindenki egyedül marad,ez pedig a halálunk órája lesz.

2010. január 7., csütörtök

Az önbizalom, és ami mögötte van.

Már korábbi írásaimban is tettem utalást,arra vonatkozóan, hogy erőteljesen érdeklődöm a pszichológia iránt.Most néhány emberi tulajdonságokról akarok írni, amelyek fontos szerepet játszanak az ember életében.Ilyen például az önbizalom, illetve az önbizalom hiánya.Vajon minden emberben megvan a kellő önbizalom ,vagy kemény munkával kell azt felépíteni? Nos, ez sajnos nem így van.legalább is a tapasztalataim ezt mutatják.A magyar emberek döntő többsége nem rendelkezik megfelelő önbizalommal. amely az utóbbi időben egyre csak fogyóban van. Évekkel ezelőtt elkezdtem,mind saját magamat,mind szűkebb és tágabb értelemben vett emberek viselkedését figyelni. Az emberek döntő többsége el sem hiszi.hogy apró dolgokból,jelzésekből,gesztusokból.mennyi következtetést letud vonni az ember. Ilyen a testtartás,tekintet,járás, kisugárzás stb.

Nézzük először is milyen embereket látunk nap mint nap az utcán közlekedni. Az első szembetűnő viselkedés a görbe hát, tekintet, állandóan a földet néző, fal mellett közlekedő emberek,   azonkívül kerülik a szemkontaktust, ha egy másik emberrel beszélnek.A kisugárzásról és a megjelenésről nem is beszélve.
Nos,az fentiekben felsorolt tulajdonságok,mindegyike önbizalomhiányra vall.A görbe hát, azt jelenti ,hogy nem vagyok egyenes ember és nem vállalom fel a hibáimat.   A tekintet kerülése pedig azt, hogy nem merek a másik szemébe nézni ,és nem merem saját magamat a hibáimmal együtt felvállalni. A fal mellett való közlekedés pedig azt jelenti.hogy támaszkodom valakire az élet minden területén. A fal egy támaszt jelent.

Korábban én is küzködtem hasonló viselkedési mintákkal, de nem tulajdonítottam neki nagy ügyet, De láss csodát, elkezdtem magamon dolgozni. Először ügyeltem a testtartásomra, de az addig nem fog sikerülni, amíg a lelkivilágát az ember rendebe nem teszi. Amint ezek a dolgok rendbe jönnek,megváltozik az ember testtartása is. Erre úgy jöttem rá. hogy elkezdtem a járásomat figyelni pl kirakatokban és abból jöttem rá .hogy változok.
Egy idő óta azt figyeltem meg magamon, hogy ahol nincs nagy forgalom.pl:járdán,kisebb utcákon, mindig az ut közepén közlekedem, akarva ,akaratlanul .Később egy szakember szájából hallottam, hogy azok az emberek ,akik mindig az utca közepén közlekednek ,megfelelő önbizalommal rendelkeznek.Meglepődtem, ezen kijelentésen ,de a belsőm azt diktálta, hogy így cselekedjek.

 Az önbizalmat lehet és kell is erősíteni, de ez nem az én feladatom. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy akarja-e az önbizalmát erősiteni vagy nem. Erre nagyon jó szakkönyvek állnak rendelkezésre, de ez nem a reklám helye.
Egy biztos ,minél nagyobb az önbizalom, annál nagyobb lesz a pozitív kisugárzás, amelyet a környezetünk előbb vagy utóbb visszaigazol.
Önbizalmat pedig csak úgy lehet erősíteni, ha az ember olyan dolgokba vág bele amitől nagyon fél. Minél nagyobb megmérettetésbe kezd bárki, annál nagyobb lesz az önbizalma és a kisugárzása. Tutira menni menni az életben pedig veszélyes dolog. Abból soha nem származik magas önbizalom.  

2010. január 3., vasárnap

Új év,új élet

Már 3 napja 2010-et írunk és ismét eltelt egy év.Az ember ilyenkor mérleget készít és sorra veszi mi volt jó és rossz az elmúlt évben.Ezzel én is így vagyok és ezeken a téli melankólikus napokon elgondolkodom az elmúlt 1 éven.Hál Istennek rossz dolgok nem történtek velem,amelyek az életemet kettétörték volna,igaz munkahelyen mindig vannak problémák főleg a munkatársakkal.De ez legyen a legkevesebb.

Az újév első napjaiban az emberek sokszor meggondolatlanul újévi fogadalmakat tesznek,amelyek nagy részét be sem tartsák.Én nem szoktam semmiféle fogadalmakat tenni,amit megakarok és elakarok érni,azt megteszem újév nélkül is.Sokam és sokszor hangoztatják,hogy új év,új élet,igen ezt könnyű kijelenteni,de bezzeg megvalósitani annál nehezebb.Először is fontos az elhatározás,az,hogy mit szeretnék,min akarok változtatni.Már maga az elhatározás is 25%-os siker,ha nem több,de nem a számok számítanak.Utána jön a mérlegelés és a megfelelő helyzet felmérés után jöhet a megvalósítás.Mindig olyan dolgokba érdemes belevágni,ahol a legkevesebb az esély arra,hogy elérjük a céljainkat.Minél nagyobb energiát fektetek be egy cél megvalósításába,annál nagyobb lesz a sikerélményem,ha van sikerélményem,van önbizalmam.és ha van önbizalmam sokkal pozitívabb lesz a kisugárzásom.
Sajnos a tapasztalataim,azt támasztják alá.hogy Magyarországon az emberek nagy százaléka önbizalomhiányban szenved és nem mernek változtatni.Ez igaz úgy a magán,mint a társadalmi életre is,Ahhoz,hogy új életet tudjunk kezdeni le kell zárni a régit és bele kell vágni az új dolgokba,amelynek az utjai kiszámithatatlanok és rögösek lesznek.Ez pedig kemény munka,és azért félnek a emberek új dolgokba belevágni.

Tehát új év,új élet és el lehet kezdeni ennek a megvalósítását.