eva-horvath.blogspot.com

2015. november 27., péntek

Rohanás, időhiány

Állandóan sietsz, rohansz, időhiányban szenvedsz. Rohansz a munkába, a buszhoz, vonathoz, gyerekért az iskolába, óvodába. Állandóan az órádat, vagy a telefonodat nézed, hogy el ne késsél a következő programodról. És ez így megy nap mint nap, és évek hosszú sora alatt. Egyszer pedig arra ébredsz, hogy eljárt az idő és nem vetted észre az élet apró örömeit, csodáit. Hogy is vennéd észre hiszen robotként élsz. Adj időt magadnak, és vedd észre a körülötted zajló világot. Örülj a természet nyújtotta örömöknek: napsütésnek, szélnek, esőnek, hónak, bárminek. Örülj a nyári aszfalt olvasztó melegnek, az őszi faleveleknek, a téli madáretetők látványának. A tavaszi napsugárnak, és zöldellő fáknak, és csicsergő madaraknak. Ülj le egy padra és figyelj! Egy idő után azt veszed észre, hogy a körülötted lévő történések úgy zajlanak le, mintha egy filmet néznél. És ebben a filmben mi vagyunk a főszereplők. Élj a pillanatnak!

2015. október 9., péntek

Szerzői interjú

MINI INTERJÚ HORVÁTH ÉVÁVAL Kedves Olvasóim! Ma egy olyan írót szeretnék bemutatni, aki a pszichológia segítségével talált önmagára és írói vénájára. Írásaiban olyan témákról ír, melyekkel a hétköznapi életben mindannyian találkozhatunk. Mesélsz magadról? Horváth Éva vagyok, 56 éves. 24 éven át az idegenforgalomban dolgoztam. Már fiatal koromban is érdeklődtem az írás után, és volt időszakom, amikor újságíró szerettem volna lenni. Sajnos, akkor gyáva, megalkudó, befolyásolható ember voltam, így az álom csak álom maradt. Jó pár évvel ezelőtt a kiégés jellét vettem észre magamon, és tudtam, éreztem, hogy mást szükséges csinálnom az életemben. Időközben érdeklődési területem lett a pszichológia, ezotéria, és foglalkoztatott a lélek dolgainak a megismerése is. Egy szakember rávezetett arra, hogy mivel lenne érdemes foglalkoznom, ami számomra örömet is hoz a munkámban. Így került előtérbe az írás, és a pszichológia. Öt évvel ezelőtt kezdtem el intenzíven blogot vezetni, ahol olyan történetekről, eseményekről, élethelyzetekről írtam, ami a saját életemben is előfordult, és mások életében is bizonyára előfordultak. Blogom a Lélekbúvárkodás címet kapta. Gyorsan ismerté vált a blog, és így tavaly olvasói kéréseket figyelembe véve, kiadtam életem első könyvet a Tükörképek – avagy egy „lélekbúvár” élettapasztalatai címmel. Fél évig a kiadó top 10-es listáját vezette. Ebben az évben két új könyvvel is jelentkeztem: Lélekfonalak, Finomságok a konyhámból. A történeteid mennyire tudományosak? Mint említettem a pszichológia, ezotéria az érdeklődési területem. De nem a tudományos pszichológiával szeretném megismertetni az olvasót, hanem a mindennapos élet dolgaival, amivel mindannyian találkozunk életünkben. Csak címszavakban említek egy-két témát: szerelem, szeretet, kudarc, félelem, párkapcsolat, halál, szexualitás stb. Hol olvashatnak még tőled az olvasók? A szerzői oldalamon A weboldalamon És a blogomon Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a további munkádhoz is! Egri Zsanna

2015. október 7., szerda

Mire vágyik a lélek

A ma embere egyre jobban nem érzi jól magát a bőrében. Hiába van meg mindene anyagi síkon, de belül hiányzik valami. Ez a valami nem más, mint a belső béke meglétének a hiánya. A lélek csendre, nyugalomra, békére vágyik. Az emberek ellenben a zajt, dübörgést, a ricsajt helyezik előtérbe. Amikor egyedül vannak, akkor is hiányzik valami az életükből, és ennek hatására elkezdenek rádiót hallgatni (bömböltetni) tv-t nézi, zenét hallgatni, (magas hangfrekvencián), zajos rendezvényekre járni, ahol tömeg van. Ilyen rendezvények közé sorolom a koncerteket, autóversenyeket, diszkókat. Miért is nem szeretnek egyedül lenni az emberek, amikor lenne rá alkalmuk? A válasz egyszerű: a csendben minden belső fájdalom, feszültség, probléma előjön, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy oldjuk meg azokat. Igen ám, de ezek megoldása kemény fájdalommal jár, és a mai embere nem viseli el e fájdalmat, Éppen ezért a lélekben zajló folyamatok elnyomja a hangos ricsajjal, és a dübörgő tömeg zajával. Ezért keresnek sokan olyan programokat, ahol erős a zaj, és sok a tömeg. Addig sem kell magunkkal foglalkozni. Nézzük meg az állatokat! Minden állat csendre, nyugalomra, békére vágyik. És mindezt ösztönösen csinálják. Megfigyelhető a háziállatok esetében, hogyha bármilyen zaj, esemény megriasztja a nyugalmát, akkor hirtelen össze rezzennek, megijednek. elmenekülnek az adott helyzetből. Az emberi lélek is így viselkedik, de nem figyelünk rá elégé, mert az egó erősebb, mint a szív. Hogy van-e az állatoknak lelkük? Szerintem van, mégpedig sokkal nagyobb, mint az emberek többségének. És mindazt, amit cselekszenek ösztönből teszik. A lélek nem szereti a zajt, dübörgést, ricsajt, ordítozást. Ellenben a béket, nyugalmat, csendet igen. Időnként pedig adjunk időt magunknak, hogy a lelkünkkel is törődjünk.

2015. augusztus 27., csütörtök

Megvalósult álmok

                                                 Kedves blogolvasóim, követőim!

Nagyon régen írtam már a blogba bejegyzést. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy tavaly ősszel, lassan egy éve megjelent életem első könyve a Publio kiadó gondozásában, melynek címe: "Tükörképek - avagy egy "lélekbúvár" élettapasztalatai címet viseli. A megjelenése után közel fél évig a kiadó top 10-es listáját vezette. A könyv blogom válogatott írásait foglalja össze. Közben pedig keményen marketingelem a könyveimet. Igen, a könyveimet, mert júniusban, egy másik könyvem látott napvilágot, amely a Lélekfonalak címet kapta. A könyv olyan élethelyzeteket, eseményeket, történéseket tartalmaz, amelyeket én személy szerint átéltem, de talán mások is kerültek, kerülnek hasonló helyzetbe.

Lassan egy éve lesz szeptember 12-én, hogy az első könyvem megjelent. Most pedig egy kis finomítás történt a könyvvel, és hamarosan második kiadásban fog napvilágot látni. Szeretném, ha könyveimet megismerhetnétek, és hasznosan forgatnátok.

Jó olvasást kívánok!
http://publioboox.com/hu_HU/tukorkepek-avagy-egy-lelekbuvar-elettapasztalatai
http://publioboox.com/                     http://publioboox.com/hu_HU/lelekfonalakwww.publioboox.com

2015. február 17., kedd

Nyugdíjas évek
Sokan főleg a nők nagyon várják azt az időszakot, amikor már elmehetnek nyugdíjba. Úgy gondolják, hogy akkor már szabadok lesznek, és úgy élhetnek, ahogyan mindig is szerették volna.Sajnos ez az elképzelésük egy-kettőre elillan.

De vajon miért van az, hogy sokan alig várják a nyugdíjazásukat? Az én meglátásom szerint azért,mert egész életükben nem azt a munkát , tevékenységet űzték, amit a szívük diktált.
A pénzkereset, megélhetés volt a fő szempont az életükben. De majd jönnek a nyugdíjas évek, és onnét kezdve más lesz a életük. Gondolják ezt sokan. Egy-két hónap otthonlét és megváltozik az életük. Sokan passzivitással élik tovább a napjaikat."Dolgoztam már én éppen eleget"! -hangoztatják sokan.
Így szép lassan elkezdődik a fokozatos leépülés.
Létezik a másik verzió is. Mégpedig az, hogy a fiatalos, nyugdíjas nagyszülő átveszi a "pótmama" szerepét, vagyis átveszi a szülők feladatát a gyereknevelés, felvigyázás területén. Jó, ha a hétvégén van egy kis szusszanásnyi ideje a nagyinak. Tehát az egyik véglet sem jó, sem az egyik, sem a másik verzió.Mert meglátásom szerint az egyén nem tudja élni a saját életét. Az évek pedig szállnak egyre jobban.

Ha már elérte az ember a nyugdíjas kort, akkor élvezze is annak minden apró-cseprő örömét, boldogságát.
A senior kornak nem a betegségekről,és a gyógyszer szedésről kell, hogy szóljon, ahogyan azt a társadalom elvárja az emberektől. Örülni kell minden napnak, és nem szabad elpuhulni, leépülni. Mert akkor tényleg jönnek majd a betegségek.

"De mit csináljak, mit tegyek?" - teszik fel sokan ezt a kérdést. Találja meg az egyén azt az elfoglaltságát,amit szeretne csinálni.Vágjon bele új dolgokba, még ha ki is nevetik érte. Nem számít semmi sem, csak bízzon magában, hogy minden sikerülni fog, függetlenül attól, hogy ki mennyi idős.Valósítsa meg rég dédelgetett álmait.Utazzon,járjon társaságba,sportoljon stb.
Jó elfoglaltság az unoka felügyelete sem, de nem minden nap. Ezt pedig a gyerekeknek is be kell látniuk. A nyugdíjaskorral most egy új életszakasz kezdődik el.Mindenki saját maga dönti el, hogy hogyan áll hozzá,ezen évek megéléséhez. Én személy szerint nem akarok nyugdíjas lenni, még ezt a kifejezést sem szeretem, de ez van elterjedve a köznyelvben. Még távol állok a nyugdíjas évektől, de én életem végéig aktív szeretnék lenni, ha erőm, és egészségem ezt majd engedi. Terveim, céljaim vannak.

Attól, hogy ezt a kor megélte az ember, annak csak örülni kell,mert ezek után még szép évek várnak minden emberre. Minden csak rajtunk múlik, hogy hogyan állunk hozzá.