eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2016. február 19., péntek

Szerzői kérdések kereszttüzében

Kedves olvasóim!

Újabb facebook-os könyvírással, könyvkiadással foglalkozó csoport felkérésének teszek eleget az alábbi írásommal. Most szerzőtársak faggattak engemet, írásról, könyvről, marketingről, írással kapcsolatos terveimről. Én pedig eleget tettem eme szívélyes felkérésnek. Most először magamról szeretnék írni néhány sort. A kérdést az oldal adminja Kocsis Nagy Noémi tette fel.

"Felteszem akkor neked az alap kérdéseket:
- mondj magadról pár szót,
– beszélj a (leendő) könyve(i)dről és
– ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot. Kérdezzetek tőle bátran!" (Kocsis Nagy Noémi)

Horváth Éva vagyok, A tükörképek- avagy egy "lélekbúvár" élettapasztalatai, Lélekfonalak, Finomságok a konyhámból, és a Szülőföldem palóc ételei c. könyvek szerzője. Az első két könyvem pszichológiai témákkal, és a lélek dolgaival foglalkozik. Nem vagyok pszichológus, csupán egy ember, aki azért született ide a földre, hogy betöltse a tapasztaló, szemlélődő ember feladatát. Nem véletlenül van idézőjelben a könyv címében a lélekbúvár megnevezés. Kamaszkorom kedvenc pszichológusa volt Vekerdy Tamás, akinek írásait minden héten olvastam a Nők Lapja c. újság. Így kezdtem el érdeklődni a lélek, és a pszichológia iránt. Húszon évesen nagyon szerettem volna újságíró lenni, és akartam is egy újságíró tanfolyamra jelentkezni, de az anyám befolyásolt, és lebeszélt. Én pedig befolyásolható voltam. Negyvenes éveimben kezdtem el olvasni pszichológia témájú könyveket, és eljárni ilyen témájú előadásokra. Meghatározó volt számomra Dr. Csernus Imre. Dr. Bagdy Emőke, Popper Péter, Pál Ferenc könyveik, és előadásaik. Példaképem e téren Csernus Imre, és Popper Péter.

Jelenleg új könyvem van előkészületben. Macskamisztikum lesz a címe. A macskáknak olyan tulajdonságait, viselkedési módjait írtam le, ami számomra nagyon meghatározóak, tanulságosak voltak. Bizonyára a kedves olvasói is meg fog lepődni egy-egy történet elolvasásakor.

A marketing bizony a legnehezebb feladat egy szerző életében. Könnyebb és könyvet megírni, mint marketingelni. Legalább is szerintem. Sok féle módját megpróbáltam eme tevékenységnek, Több-kevesebb sikerrel. Részt vettem könyvírással, marketinggel foglalkozó csoportban, de nem sok sikerrel jártam. Felvettem több olyan újság szerkesztőségével a kapcsolat, akik olyan témában írnak, mint a könyveim témái. Itt sem jártam sikerrel, mert még válaszra sem méltattak. Pedig a nem válasz is válasz. és akkor tudnám az irányát. Jelent meg rólam riport a megyei lapban tavaly. De ez is kevés, Nagyon fontos, hogy emberről tudomást szerezzenek. Most olyan csatornákat próbálok keresni, ahol. jobban szem előtt van a szerző, és a látogatók pedig gyakran látogatnak. Eddigi eredményeimet a Facebook-kampánynak köszönhetem, hiszen ezáltal kerülhetett fel a Tükörképek c. könyvem nyomtatott változata a Líra. és az Emag kínálatába.

Vivi Meczkó "Engem igazából az érdekelne, hogy ugye minden írónak van egy pont, amikor eldönti, könyvet szeretne:) Mindenkinél más váltja ki ezt a döntést. Itt mikor és mi volt az a pont?:) (Tudom a megfogalmazás jelenleg borzalmas, de most is a regényemet írom ahol elég fiatalos a nyelvezet és nehéz visszarázódni:"

Vivi kérdésére a válaszom a következő: Közel hat éve kezdtem el blogolni. Mivel érdekelt az írás, a pszichológia, sőt az ezotéria is, így úgy gondoltam, hogy olyan témákban írok, amelyeket én az életem folyamén átéltem, megtapasztaltam, és bizonyára mások is kerültek már olyan helyzetben, mint én, és tudok az írásaimmal nekik segíteni. Közel három évvel ezelőtt blogom olvasói hívták fel rá a figyelmemet, hogy egy magyarországi közismert énekes plagizálja a blogom írásait, és egy internetes hírportálon kicsit átírva közre adja sajátjaként. Erről tájékoztattam a szerkesztőt, aki persze védte az énekesnőt. Közben szép számmal nőtt az olvasói táborom is. Tervem volt, hogy írásaimat egyszer majd könyvformában is kiadjam. Két évvel ezelőtt újra plagizált az ominózus énekesnő. És ezek után egy hűséges olvasóm azt javasolta, hogy adjam ki az írásaimat könyvben, és innentől fogva jogvédelem alatt áll a könyvem. Így adtam ki a Tükörképek c.könyvemet 2014 őszén, és ennek az esetnek a kapcsán. 

 Judit Pados " Próbálkoztál-e más kiadóknál? Kikérted-e valaki véleményét, mielőtt belevágtál? És az utolsó kérdésem: a blogodnál mennyire sikerült az olvasóidtól reakciókat gyűjtened? Ez utóbbinál arra gondolok, én sokszor hiába vártam kommenteket az írásaimmal kapcsolatban, néhányszor buzdítottam is az olvasókat, de olyan "butasággal" hárítottak, hogy ők nem tudják olyan gördülékenyen megfogalmazni a véleményüket, azért nem írnak."

Kedves Judit! Kérdésedre a válaszom, igen. Több kiadóval felvettem a kapcsolatot, mielőtt kiadtam volna a könyvemet. A kiadókkal kapcsolatosan a legnagyobb problémám az volt, hogy fél millió forint alatti befektetésnél olcsóbban senki sem állt vele, szóba. Találtam olyan kiadót is, akik 100 ezer Ft-os befektetésből kitudod volna adni 50 példányt a könyvemből. Viszont az anyagi helyzetem nem olyan, hogy akár ennyi összeget is befektessek e célra. Mi van, ha nem fogy a könyv, és a pénzem benne áll? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem a kiadási munkálatok során. És akkor találtam rá a Publió kiadóra, ahol, ugyan még pénzért adtam ki a könyvemet, de számomra az volt a kedvező, hogy csak annyi könyvet gyártanak le, amennyi rendelés befut, és így nem áll hónapokig, évekig a pénzem a könyvben. 

Szakmai értelemben nem kértem ki senki véleményét a könyvvel kapcsolatosan. Ugyanis nem volt a környezetemben olyan személy, aki e témában segítségemre lett volna. Az igaz, hogy a kiadói szerződést átnézettem egy jogásszal, mert nem szerettem volna, hogy ha később valamilyen jogi probléma merülne fel. Ebben a munkában így az volt az érdekes, hogy úgy vágtam vele az egész könyvkiadásba, hogy nem tudtam, hogy jól, vagy rosszul fogok-e kijönni az egészből. De tudtam, hogy már mi legyen is a végeredmény, megpróbáltam, és legfeljebb tanulok az esetből. Hál' Istennek fél évig a top 10-es listán volt a könyv.

A blogommal kapcsolatos kérdésedre válaszolva, azt mondhatom el, hogy sok mindent kipróbáltam, hogy az oldal olvasóit egy kicsit bevonjam az oldalon folyó tevékenységeimbe, és hogy reakciókat gyűjtsek tőlük. Tettem fel olyan témákat a könyveimből, amihez vártam a hozzászólásokat, játékokat hirdettem, és kértem, hogy véleményezzék az oldalam színvonalát. Sajnos, semmi reakció nem volt, vagy nagyon minimális. Az emberek nem szeretnek olvasni, és nagy részük nem is érti azon írásainkat, amit mi megosztunk. A facebook a passzivitás helye. Kutya, macska, gyerek fotók nézegetésére,  társ és- szexpartner keresésre használja a felhasználók zöme.  Egy komoly témához hozzászólni fejlettségi szintre van szükség, és inkább inaktívvá válnak a felhasználók. 



Juhos Gábor" Mi az az első mozzanat vagy gondolat, ami egy új könyv írásához vezet? Illetve: Hogyan hangolódsz rá az írásra?"
(a tegezésért bocsi, de így könnyebb feltenni a kérdést grin hangulatjel )


Az első könyvem esetében az a gondolat inspirált, hogy megvalósíthatom az álmaimat. Ugyanis a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha írok, és majd könyvet is adok ki. A másik ezzel kapcsolatos dolog a plagizálás volt, amiről fentebb már írtam.
A másik könyv esetében pedig az a gondolat vezérelt, hogy mennyi sok, jó, tanulságos írás maradt meg a blogomban, és érdemes lenne egy újabb könyvben kiadni. Így született meg a Lélekfonalak c. könyvem. 
A süteményes könyvem esetében pedig az a cél vezérelt, hogy összegyűjtöm azon recepteket, amilyeneket még nagymamám, anyám sütött, sütöm én is, és a család kedvencei voltak a könyvben található sütemények. 
A palócos receptgyűjteményem kiadásakor pedig összeválogattam azon ételeket, amelyek leginkább jellemzőek e vidéke, és csak itt készítek el azok olyan formában, ahogyan azt leírtam. 

Hogyan hangolódok rá az írásra? Soha nem írok kényszerből. Hirtelen beugrik az agyamba egy-két ötlet, téma, leülök a laptopom elé, és elkezdem papírra vetni a gondolataimat. Kezdetben általában gyorsan dolgozom, de vége felé már lazábbra veszem a figurát. Volt olyan, hogy hónapokig nem írtam semmit. Én nem írok  mindennap, mint ahogyan azt tanácsolni szokták, Csakis akkor, amikor ihletem és hangulatom van.


 Brátán Erzsébet" Kedves Éva! Mennyire volt "nehéz" az első könyv kiadása? S utána mi változott meg? Már előtt is tervezted továbbiak írását/kiadását, vagy "evés közben jött meg az étvágy"? A többi kérdésemre már csaknem megkaptam a választ fentebb".

Kedves Erzsébet! Az első könyvem kiadásával úgymond "vért" izzadtam. Borzasztó nehéz ügy volt. Nem ismertem a a könyvnek a szerkesztési, feltöltési munkálatit. Mivel nem Word-ben írtam, hanem blogom volt/van, onnét kellett átrakni fájlba. Nem ismertem a office működését, tehát ezeket meg kellett tanulnom.és mindezt 54 éves koromban. Nem is véletlen, hogy első könyvemben sok volt a hiba, nemcsak helyesírásilag, hanem szerkesztésileg is, mert nem úgy lett feltöltve, mint már későbbiek. Amikor kézbe vettem első könyvemet, akkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, hogy megvalósítottam a régen dédelgetett álmomat, és sírt, hogy csapnivalóan rossz volt a szerkesztés, tördelés.

Utána annyi változást következett, hogy megtanultam az office használatát, és a könyvfeltöltést, Hála, Guthné Lovasi Tündének, akik szépen elmagyarázta nekem ezen munkafolyamatokat. Megtanultam, hogy könyvet nem szabad úgy piacra dobni, hogy ne essen át egy alapos korrektúrán. Igaz első könyvemet is átnézettem, és nem javította ki az illető személy, én pedig bíztam benne, és nem néztem át újra a könyvet.Tele volt hibával. Tavaly korrektúrán esett át a Tükörképek c. könyvem. A második könyvem is javítja került ki az olvasókhoz, és a mostani is éppen ilyen munkálatok alatt áll.

Nem terveztem újabb könyvek írását. Lesz egy könyv, és kész. - gondoltam. Nem így történt. Az első után fél évre megszületett a második könyvem. Erre egy hónapra a szakácskönyvem, és bő öt hónapra rá pedig a Szülőföldem palóc ételei c. könyvet adtam ki. Újra megfogadtam, hogy em lesz több könyv. És megint nem tartottam meg a szavamat. Karácsony előtt kezdtem el írni a Macskamisztikum c. könyvet, és héten fejeztem be. Befejeztem! - mondtam magamnak. És ma reggel, reggelizés közben újabb téma, ötlet ragadta meg az agyamat. Erzsébet, igazad van. "Evés közben jön meg az étvágy". És akit egyszer az írás szele megcsapott, az többé nem tud vele felhagyni, bármit is mond.  

Mindenkinek nagyon köszönöm a tartalmas kérdéseit!

Könyveim elérhetősége:  www.publioboox.com.

 https://kocsisnagynoemi.wordpress.com/2016/02/19/fokuszban-a-szerzotars-1-horvath-eva-avagy-a-jo-pelda-ragados/

 http://horvatheva-konyvei.hupont.hu/






 

1 megjegyzés:

Golden írta...

Nagyon jó volt úgy olvasni ezt a riportot, hogy folyamatosan éreztem, nem vagyok egyedül, sokan járhatunk azonos cipőben, amikor a publikálás nehézségeivel találjuk szembe magunkat. Lásd a marketing útvesztőit! Hogy a reakciók hiánya nem egy ellenem irányuló dolog, hanem általános. Én nem egyszer kaptam azt válaszként, amikor az olvasóimat buzdítottam, hogy írjanak, véleményezzenek, hogy ők úgysem tudják olyan kereken, élvezetesen megfogalmazni a mondanivalójukat, mint én, úgyhogy inkább nem is írnak. Ezzel nem sok mindent lehet kezdeni. Még egyszer köszönöm a válaszaidat! További jó munkát!
Pados Judit (Judith Saray) - bár itt szerintem valami régi blognevemmel fog feltüntetni :)