Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2011. július 6., szerda

Én így váltam le a szüleimről

Most a saját példámon szeretném bemutatni, hogy én hogyan váltam le a szüleimről. Egy szem gyerek lévén én is ki voltam az életem egyes területein "szolgálva". Az anyám mindig a legjobbat akarta nekem, de ezzel a legtöbb szülő így is van. Én éltem az életemet, tettem a dolgaimat, de haza térve természetesen ki voltam szolgálva. Itt elsősorban a főzésre, bevásárlásra gondolok, mert a többi feladatot én végeztem el a ház körül.

40 éves voltam, amikor az anyám rövid időn belül megbetegedett, és azok a problémák, amiket ő megoldott az már mind az én nyakamba szakadt. Munka, tanulás, kórház, háztartás, így zajlott az életem.
Fél év leforgása alatt az anyám elment.

És mos íme egy történet: Az egyik alkalommal, amikor az anyám kórházba volt és látogatni mentem a szomszédasszonnyal, akkor történt ez az eset. Az anyám már, akkor egy hete kómába volt. Nem tudott beszélni, de fejbólintással tudott kommunikálni. Az egyik alkalommal,amit beléptünk a kórterembe,ezt mondta,"Sziasztok, Mi újság van odahaza" Oda álltam a betegágyához megsimogattam, és akkor nagyon erősen megszorította a csuklómat, már szinte fájt. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent, Nagyon furcsa megmagyarázhatatlan érzés futott át rajtam.Ezt volt a búcsú. Pár nap múlva meghalt. És úgy éreztem, hogy akkor, abban a adott pillanatban nőttem fel. Akkor lettem igazán felnőtt.

Abban az időben még nem foglalkoztatott a pszichológia. A dolog érdekessége az, hogy ezt a leválási folyamatot Csernus doktor is leírta a "Felnőtt húsleves" című könyvében. Érdekes felismerés volt, amikor ugyanazon történeseket írt le, amelyeket én évekkel korábban átéltem. Az élet mindaddig ugyanazt a problémát állítja elénk, amíg meg nem oldjuk, De ha csak halasztgatjuk ezeknek a megoldását, úgy mindig sokkal keményebb megpróbáltatásokat állít elénk. Az apám hozzáállása az új helyzethez tragikus volt. Évekig gyászolta az anyámat, és engemet pedig gyerekként kezelt, még 40 évesen is. Tehát ezzel a fájó esettel megtörtént az anyámról való leválás. De ott volt az apám és érzetem, hogy le kell válnom róla, mert nem kezelhet úgy, mint egy kiskorú gyereket. Hosszú évekig vívódtam ezzel a folyamattal, de egy alkalommal hirtelen megtörtént ez a leválás.

És hogyan váltam le az apámról? A belső megérzéseim, ösztöneim diktálták. Nagyon sok problémánk volt egymással az anyám halála után. Ez a folyamat évekig tartott. Én voltam a hibás az anyám haláláért, és sok minden egyébért.
Egy alkalommal, amikor szintén az anyám halála, és annak okai volt a téma nálunk, kimondtam az apám összes negatív tulajdonságait, hogy milyen ember is valójában. Akkor fogta magát és kiment, Ez persze többször is megismétlődött és én mindig elmondtam ugyanazokat a tulajdonságait. Láttam, hogy elgondolkozott azon, amiket a szemére vettettem, de vállaltam a kimondott szavaimért a felelősséget. Mert itt kezdődik a hitelesség.

Nagyon nagy kő eset le a szívemről, amikor kimondtam ezeket, a fájdalmas dolgokat. Azóta a kapcsolatunk sokat változott, de tudom, hogyha a helyzet úgy kívánja, akkor nap mint nap ezt kell tennem. Ezt a belső megérzésem diktálta így.pedig, akkor még nem olvastam sem Csernus doktor, sem Popper Péter könyveit. Csak később jöttem rá, hogy a pszichológia is így tanítja ezeket a probléma megoldásokat. A felnőtté válás pedig ott kezdődik, amikor kimerem mondani a szüleim rossz és jó tulajdonságait úgy, hogy nem rándul össze az arcom, és nincs lelkiismeret-furdalásom.

Nincsenek megjegyzések: