eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2010. március 4., csütörtök

Amikor a farok csóválja a kutyát

A cím apropóját egy jó magyar közmondás ötlete adta, amely pontosan így hangzik"Ne,hogy a farok csóválja,már a kutyát". Ez a közmondás onnét jutott eszembe, hogy a társadalom,fiatalabb rétegeinél furcsa viselkedési formára lettem figyelmes.Először,azt hittem a hiba talán az én készülékemben van,de kiderült,hogy nem,mert ismerőseimtől is hallottam hasonló eseteket. Miről is van szó? Nos,a mostani 20-n éves fiatalokról, legyen szó egyetemistáról, főiskolásról, furcsa viselkedési formákat öltött magára. Előre is megjegyzem, akinek nem inge, az ne vegye magára.

A mostani fiatalok egy része, nem tud megfelelően viselkedni. Hogy mire gondolok?Hát arra,hogy el vannak szállva maguktól, nem a földön járnak, észosztásban első helyen vannak.és a tőlük idősebb, embereket,teljesen lenézik. Ezeknek az emberkéknek az egójuk a csillagos égbe van. Kérdezem én-Mitől.? Ilyen esetekkel én is találkozom, sőt már mások is panaszkodtak hasonlókra.Azért,hogy valaki felsőfokú intézménybe tanul.még nem jogosítja fel arra,hogy lekezelően viselkedjen és,hogy ők adjanak tanácsokat,olyan embereknek,akiknek már van élettapasztalatuk és netalán-tán az asztalra is letettek valamit.

Elgondolkodtam,azon, hogy ezek a tinik, honnét tanulják el ezt a viselkedési formát. Média,család? Mindkettő.Elsősorban a család a felelős,mert nem megfelelő mintát lát a gyerek,sőt még sok esetben a szülök is adják alájuk a lovat.Így mond,úgy mond,ne hagyd magad stb,tanácsokkal.Ezt elsősorban olyan családoknál tapasztaltam meg,ahol sem az apa,sem az anya nem valósította meg önmagát,és a gyerekén keresztül akarja ezt megtenni.Ezek a kis fiatal tinik pedig kihasználják a helyzetet és ők próbálnak emberek felé kerekedni és uralkodni.

Hogy ne csak negatív dolgokat írjak.,Íme néhány pozitívum is! Több éven keresztül dolgoztam/dolgozok hasonló korú fiatalokkal együtt,van/volt, aki egyetemista, főiskolás, ilyen rossz viselkedési formát nem fedeztem fel a körükbe,Sőt,elmondhatom,hogy jó kapcsolatokat ápolok velük.Eltudunk beszélgetni sokféle témába.Meghallgatják a véleményemet, tanácsaimat, de nem néznek le és nem osztják ki az észt.
És itt jön a kutya tipikus esete, amikor a farok csóválja a kutyát. Gondolják ők.Mi jogon oszt észt egy 20-as éveiben járó "felnőtt gyerek" olyan embereknek, akik mondjuk a szüleik lehetnének. Az ő személyiségük még most van fejlődőbe, hogy az emberismeretről ne is beszéljünk,De ahhoz,hogy ezt megtanulják nagyon nagy utat kel megtenni és sok csalódáson kell átesni.

Érdemes lenne nekik elgondolkodni, hogy vajon a farok csóválja e a kutyát,vagy a kutya csóvája a farkát. Mert ha így haladunk,akkor kb 20 év múlva már tényleg a farok csóvája a kutyát,de én már abban nem szeretnék résztvenni.

Nincsenek megjegyzések: