Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2013. március 8., péntek

Hogyan válik a szürke egér mosolygós egyéniséggé

Szürke egér, gyakran használjuk ezt a kifejezést embertársaink viselkedésérére. Általában ez a gyávaságot, megalkuvást, félénkséget, kudarc meg nem élését foglalja magában. Ezek a tulajdonságok pedig mind egytől-egyig az önbizalom hiányra vezethetők vissza. Mindannyian szürke kis egérként éljük az életünket, mind addig, amíg valamilyen élethelyzetünk nem visz ez olyan irányba, hogy változtassunk a megszokott, de nem jól működő dolgainkon.

Szürke egerek vagyunk a hétköznapokban, kapcsolatainkban, munkánkban, miközben érezzük, hogy valami nem működik, vagy nem jól funkcionál. Elkezdünk kutakodni, hogy vajon mitől lehet ez így. Legtöbbször azonban mindig egy kívülálló emberben próbáljuk az okokat keresni. Pedig ezek bennünk lakoznak elsősorban. Nem vesszük észre, hogy az éltünket egy megszokott rutin szerint éljük, Nincs benne spontaneitás, és nem örülünk az minket körülvevő apró örömöknek. Sok ember a munkáját is rutinszerűen, megszokásból végzi, és lassan azt érzi, hogy kiéget, vagy csicskává vált. Tudom, ez milyen állapot.

Már korábban tettem arról itt említést, hogy nekem voltak válságok az életemben. Nem úgy működött a munka és magánélet. A kettőt pedig nem szabad külön választani. A kihatások oda-vissza működnek. Anno, annak idején ezt a szürke egér jelzőt nekem is a szemembe mondta a segítőm. Azt tanácsolta, hogyha nem változtatok az életemen, és munkámon, akkor előbb-utóbb csak egy szürke egér maradok. Ezek akkortájt nagyon kemény szavak voltak, de tudtam a lelkem mélyén, hogy igaz. Szürke egér, szürke egér, Állandóan ez zakatolt a fejemben. Nem szeretnék szürke egér lenni, aki megalkuvó, gyáva. félénk, és fél a kihívásoktól. Azt is tudtam magamról, hogy hosszú évekig tényleg szürke egér voltam, ezen tulajdonságaimmal együtt véve. Végül is, arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok egér lenni, Főleg azért sem, mert az egerek nem tartoznak a kedvenc állataim közé. Viszolygok tőlük.

Hogyan is kezdjünk hozzá? Kezdjük el fejleszteni az önbizalmunkat. Rögtön nem kell nagy dolgokra gondolni. Kezdetnek már az is jó, ha beszélgetünk a családtagjainkkal magunkról, elképzeléseinkről. Ha felvetjük nekik, hogy erről vagy arról szeretnék velük beszélni. Ha ezt a lépést megtesszük, és beszélünk magunkról, érzéseikről, és meghallgatjuk az ő álláspontjukat is, akkor már tettünk egy lépést az önbizalom építés terén. Igaz ezt mindig csak egy napon érhetjük el. Utána jöhetnek a nagyobb kihívások.

Saját példámból kiindulva, én sokat tudtam elméletben, mert sokat olvastam, jártam előadásokra, ahol igen hasznos tanácsokat hallottam. Igen ám, de a saját életemben vagyis a gyakorlatban nehezen tudtam alkalmazni. És ez az egyik legnehezebb dolog, amit szükséges meglépni. Elkezdtem másképpen viszonyulni az emberekhez, még  azokhoz is, akik korábban az ellenségeim voltak. Próbáltam az agyamat áthangolni.Másképpen állni az élet dolgaihoz, elfogadni a jó és rossz dolog meglétét egyaránt. Már néhány hét után tudtam mosolyogni, mindentől függetlenül, és nem kényszeredetten elhúzni a számat.

Majd jöttek a kisebb-nagyobb megmérettetések az életemben. Ezek engem próbára tettek, Döntenem kellett, hogy hogyan oldom meg a problémát, attól függően, hogy kicsi vagy nagy volumenű dologról volt-e szó. Mérlegeltem. Általában két-három verziót állítok fel magamnak. Megnézzem, hogy mi jön ki az az A-ból, B.ből, vagy a C.ből. És annak függvényében döntök. Ez így történt évekkel ezelőtt is. És azt mondtam, hogy azt választom, ami a legnehezebb feladat elé állít. Legyen annak, akár jó, akár rossz oldala, nem számít vállalom a felelősséget. Nagy volt a kockázat, de mára azt mondom, hogy megérte. Amikor az ember egyre több olyan dologba vág bele, amitől fél, de megoldja, akkor az önbizalma egyre csak nőni fog.

Mára eljutottam azon felismeréshez, hogy hogyha az ember dolgozik magán, nap mint nap. akár a csillagos eget is elérheti. Nincsenek akadályok, ezt csak mi teremtjük meg magunknak. Most már oldottan. feszültségmentesen, félelmek nélkül, és a kudarcokkal való megbarátkozásokkal tudom megoldani a problémáimat. És idővel a szürke egérből mosolygós egyéniség válhat. Ez történt velem is.
Nagyon sokat köszönhetek a segítőmnek, akik felnyitotta a szememet e téren.
Ezt bárki megteheti. Csak akarni kell, és a cél akár a csillagos ég is lehet. Bármi elérhető az életben. És senki se maradjon hétköznapi szürke kis egér.

1 megjegyzés:

Eden Ambré (Névtelen Senki) írta...

Van egy eset, amikor ennek oka sajnos tényleg egy (több) másik ember, nem az egyén maga: amikor a szürke egér még gyerek, és a saját családja miatt válik önbizalomhiányossá. Ebből is nagyon-nagyon nehéz kitörni.