eva-horvath.blogspot.com

2013. május 26., vasárnap

Tudunk-e mostanság kommunikálni egymással?

A kommunikáció alapvető kifejezési eszköz az emberek életében. Hiszen a kommunikáció által adjuk a környezetünk tudtára gondolatainkat, meglátásainkat, így juttatjuk mások tudomására a közölni valónkat. A kommunikáció már az anyaméhben elkezdődik.- állítják a szakemberek. Bizonyára így is van.

Már a pár napos, hetes csecsemő is kommunikál a mamájával, mert máskülönben hogyan tudná kifejezésre juttatni. hogy valójában mi is a baja. Ezeket a különböző kommunikációs jeleket az anyukák idővel megtanulják, és már időben felismerik, hogy épen mi a baba problémája. Majd, amikor a gyerekek növekszenek, úgy bővül a kommunikációs készségük. Meséket, mondókákat, játékokat tanulnak meg. A mesék, mondókák megtanulása által a beszédük, szókincsük, kifejező készségük, kommunikációjuk tovább bővül. Aztán ez a kommunikációs készség valahol megreked. Talán az iskolás évek beálltával tapasztalható a kommunikáció visszafejlődése. A gyerekek egyre jobban le vannak terhelve, és már nem beszélgetnek egymással, nem keresik egymás társaságát, legfeljebb marad az sms, vagy az internet.

Szó sem róla, ez fejleszti az írásbeli kommunikációt, de visszafejleszti a szóbeli kommunikációt. És máris megérkeztünk az írás témájához. Tudunk-e mostanság kommunikálni egymással? - kérdezem a címben. A meglátásom az, hogy sajnos nem vagy csak nagyon felületesen. Pedig a szóbeli kommunikáció elengedetlenül fontos a mindennapi életünkben. A mai fiatalok mintha megrekedtek volna valahol a kommunikáció terén. Félnek megszólalni idegen emberek előtt, nehezen fejezik ki magukat, és ezáltal így nehezen tudják megoldani is a problémájukat. Komoly problémát jelent a kommunikáció hiánya az ismerkedés területén is. Hogyan szólítsanak meg egy lányt? Miről beszélgessenek vele? Hogyan közöljenek velük egy, s más dolgokat? Ezek kérdés sorozatok pedig mind-mind gátolják a kapcsolatok létrejöttét. Bár a lányok sokkal közlékenyebbek, és jobban tudnak kommunikálni, mint a fiúk, de azért náluk is van kommunikációs probléma.

Vajon miért akad el az életünkben a kommunikáció? Mi járul hozzá ahhoz, hogy alig beszélgetünk, társunkkal, gyerekeinkkel, barátainkkal. munkatársainkkal?
Először is ráfogjuk az időre, hogy nincs időnk, és sok munkánk van. Ez így nem igaz, Valójában arra van időnk, amire mi akarjuk. Inkább kényelmesek és lusták vagyunk. Mindig a könnyebbnek látszó utat választjuk. Ez pedig a virtuális kommunikáció telefon, sms, internet, közösségi portálok. Lassan ott tartunk, hogy már a szülők a gyerekeikkel sem beszélgetnek eleget. Csak épen felületese. "Mi volt az iskolában"? - hangzik el az ismert kérdés. Semmi.- válaszolja a gyerek röviden, tömören. Visszaemlékezve a gyermekkoromra, én mindig tudtam az anyámmal beszélgetni, és mindig volt rám ideje, pedig három műszakban dolgozott, Amikor éjszakás műszakban dolgozott is, úgy intézte a  teendőit, hogy amikor az iskolából hazaérkeztem, akkora már fel kelt, hogy megtudjuk a dolgainkat beszélni. Mindig volt rám ideje. Ezeknek a beszélgetéseknek meg is lett az eredményük a kommunikációmban. Már a barátainkkal, sem tudunk igazán jókat beszélgetni, Mindenki csakis saját magával van elfoglalva. Ha pedig mégis beszélgetnek egymással, akkor rögtön a bántás, kiabálás, vélemények ütköztetése zajlik, vagy a politizálás.

A másik nagy probléma, amikor a kommunikáció hiányáról beszélünk, a párkapcsolatok romlásában ismerhető fel. Férjek, feleségek élnek éveken, évtizeden keresztül úgy, hogy nem beszélgetnek egymással. Csak robotként élik a mindennapjaikat egymás mellett, de nem egymásért. De ahhoz, hogy egy kapcsolatban tudjanak egymással beszélgetni az emberek, ahhoz két emberre van szükség. Olyanokra, akik képesek azon dolgozni, hogy javítsák a kommunikációjukat egymással, megbeszélhessék a gondjaikat, bajaikat. és ezáltal a kapcsolatuk is javulni fog. Milyen az olyan kapcsolat, ahol a hazaérkező pár egyik tagja még nem is köszön a párjának? Nem kérdezi meg, hogy milyen napod volt? Hogy érzed magad?  Ez nem kapcsolat, csak "vegetálás" a másik mellett. Nekem szokatlan ilyet látni, hallani, mert én nem ezt láttam oda haza. De sajnos egyre többen élnek így mostanság.

Hogy tudunk-e kommunikálni mostanság, amikor sok értelmes, diplomás ember él itt? A válaszom nem igazán tudunk beszélgetni. Az emberek valahol megrekednek a kommunikációs fejlődés terén, és ez a nagy baj. Pedig kommunikáció nélkül nincs élet. De a kommunikációkészség fejleszthető. csak fel kell ismerni a hiányát. Megéri fejleszteni, mert később sok jót hoz nekünk az életben.

Nincsenek megjegyzések: