Legtöbb esetben a főnökök azok, akik állandóan kritizálják a beosztottaikat, hibát keresnek minden egyes rezdülésükben, mozdulatukban, kijelentéseikben. Bár nemcsak a főnökök terrorizálhatják a munkatársaikat, hanem a munkatársak is a munkatársaikat. Vegyünk egy egyszerű példát. A munkahelyeken mindig akad olyan ember, akit bármi okból kifolyólag, ki lehet kezdeni. Legyen itt szó csak egy általános dologról, mint mondjuk az öltözködés, megjelenés. Vagy másik példa, amikor egyes emberek nem azonosulnak a többség akaratához, vagy nem úgy vélekednek bizonyos dolgokról. Ilyenkor elkezdik a másik ember úgy mond "kinyírni". És szép lassan beindul a sorozatos idegeskedés, görcsölés, stresszelés. Stresszes, görcsös állapotban pedig az ember nem tud korrekt, hibátlan munkát végezni. Így aztán máris meg van az ok arra, hogy adott illetőt be lehet mártani a főnöknél. és lehet terrorizálni.
Bár én azt szoktam mondani, hogy azt lehet terrorizálni, aki hagyja magát. De végső soron minden ember hagyja magát több-kevesebb ideig terrorizálni, mert félti a munkáját. Sajnos munkahelyekben pedig nem dúskálunk.
Amikor már reggelente az ember úgy megy be a munkahelyére, hogy összekapódik a gyomra, ideges, görcsöl, akkor már pszichésen nagyon komoly problémákkal küzd. Huszonéves koromban én is átéltem hasonló élethelyzeteket. Bármit tettem, és próbáltam megfelelni a főnökömnek, a munkatársaimnak mindig csak a hibát és a hibát próbálták bennem keresni. Minden csip-csup dologba belekötöttek. árulkodtak a főnöknek. Ezek a dolgok pedig csak egyre jobban és jobban idegesítettek. Majd egyre inkább feszültebbé váltam. A dolog vége az lett, hogy már attól a hangtól begörcsöltem, amikor a főnököm cipőjének a kattogását hallottam a folyosón. Hát szörnyű egy érzés volt!
Napjainkban azon egyre jobban eluralkodik a munkahelyi terror. Megváltoztak a szokások. Kevés a munkahely, sok a munkanélküli ember. Épen ezért ha valakit nem kedvelnek, még annak ellenére is, hogy jól végzi netalán-tán a munkáját, ki fogják "kezdeni". Száz jelentkező van a helyére.-szokták mondani.
És mit csinálunk mi emberek ezen esetben? Leginkább tűrünk, nyelünk, tűrünk, nyelünk. Igen ám, de egyszer betelik a pohár, és ki is borul. Ha folytan csak nyelünk, és tűrünk, akkor a gerincünk, tartásuk, hitelességünk fog csorbát szenvedni. Na persze, szükségünk van a pénzre, és munkára. De minden áron?
Van a másik verzió, miszerint ha az ember mer szólni, vagy szóvá teszi ezt vagy azt, akkor akár ki is rúghatják a munkahelyéről. Mert mondjuk meg az igazat, Nem szeretik az igazságos, hiteles, bátor embereket. Inkább a nyuszi, megalkuvó emberek azok, akiket elviselnek. Azok pedig szenvednek belül, nem is akár hogy. Magyarországon sajátos viselkedési forma az, hogy mindenki monda mindent, de amikor lépni kellene bármilyen ügyben, akkor mindenki meghunyászkodik. Csak a nagy hanta-banda, szövegláda szövegek mennek. Amikor a tettek mezejére kellene lépni, akkor mindenki meghunyászkodik. És marad minden a régiben.
Akkor mit tegyünk olyan esetekben, amikor terrorizálnak bennünket a munkahelyen. Két lehetőség van: Vagy nyelek, tűrök, nyelek, tűrök effektust csinálom, de idővel rámegy az egészségem. Vagy kompromisszumot kötök, és lenyelem azt, amit le kell nyelnem, de minden erőmmel azon leszek, hogy mielőbb más megoldást találjak a problémára. Máskülönben ki fogják készíteni az embert, és az egészségünk megy rá az egész terrorizálásra. Megéri ez? A döntés a kezünkben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése