Sok-sok év, évtized telik el addig, amíg valaki rá nem döbben, hogy az életében bizonyos területek miért nem működnek úgy, ahogyan ő azt szeretné. A legtöbb esetben a szülők nem beszélnek a gyerekeiknek az őt ért sérelmekről, lelki hatásokról, kudarcokról, mert úgy érzik, hogy mindaz, ami velük történt az szégyenletes eset.
Nézzünk egy pár ilyen esetet. Amikor egy kamasz lány azt veszi észre, hogy az anyja túl szigorúan fogja, Sokszor félti, Nem engedi őt túl későig lenni a barátaival, és ehhez hasonló dolgok. Ilyen esetben több tényező is szerepet játszhat az efféle szülő-gyerek kapcsolat hozzáálláson. Lehetséges, hogy az anyának volt egy fiatalkori, rossz szexuális élménye, Vagy kamaszkorában átesett egy gyerek elvetetésen. Ő benne ezek az események nem lettek feldolgozva, kimondva, és éppen ezért félti a lányát, hogy esetleg vele is megtörténhet ugyanaz az az eset.
Az apák esetében is találunk bőven eltitkolni való eseteket. Miért van az, hogy az apa nem engedi, hogy a 18 éves fia autóba üljön, és vezessen? Nagy valószínűsége van annak, hogy az apa fiatal korábban balesetet okozhatott ittas állapotban. Ezen dolog véget, akár börtönbüntetést is kaphatott. Így ő is "okkal" félti fiát az eset bekövetkezésétől..
Gyakori eset az is, amikor a férj félre lép, mert a feleség a gyerekeivel van lekötve. A kapcsolat titokban marad, sem a feleség, sem a gyerek nem tud róla. És évekkel később más forrásokból derül ki, hogy az apának van egy házasságon kívül született gyereke is. Ez pedig óriási szégyent jelent a családtagok számára. Tipikus eset volt régebben főleg, amikor egy fiatal lány a barátjától teherbe esett, és amikor ez az egész tény kiderült, akkor az udvarló szépen lelépett, Mit tudott tenni ilyen esetben a lányanya? Keresett magának egy olyan férfit, aki nem csak őt, hanem a "más" gyereket is elfogadta és felnevelte. A gyerek pedig úgy tudta, hogy a nevelőapa az ő édesapja. Sokszor akár harminc-negyven év távlatában derült ki a valódi igazság az ilyen esetekben. Mostanság is megtörténik az, hogy a terhes lányt nem veszi el feleségül a vőlegény. Csak annyi a különbség, hogy ma már egy nő feltud nevelni egy gyereket egyedül is. Ilyen eset még az is, amikor a férj elhagyja a családját és másik nő végett, de az anya évekig titkolja ezt a gyerekei miatt, hogy ne sérüljenek lelkileg. Csak közben arról feledkezik el, hogy mindezt a gyerekei régen sejtik. csak nem beszélnek róla.
Vajon jó dolog az, amikor a több évtizedes történesekről, titkokról nem beszél az ember? Szerintem nem, mert az a sok feszültség, idegesség kikészíti az embert, és ott van a lebukás készsége is, mert soha nem tudhatjuk, hogy ki tud titokban a dologról. Fontos lenne beszélni róluk, a gyerekek is láthassák, hogy minden problémát meg lehet beszélni, és oldani. Már egész pici gyerekek is érzik azt, hogy valami nem jól működik a család életében. Náluk ez komoly viselkedés problémát, teljesítményzavart válthat ki.
Van még egy nagyon fontos titkolni való tényező: alkoholizmus, és az öngyilkosság. Főleg akkor, amikor ezek generációról-generációra következnek be. Sok hangoztatjuk azt, hogy genetikai hajlam. Nem gondolom, Inkább eltanult viselkedési minták, élethelyzetek hozzák létre. Akinek a családjában volt alkoholista ember, annak sokkal nagyobb az esélye arra, hogy ő is azzá váljon, mert ezt a családmintát látta odahaza.
Sok esetben mindannyian megfogalmazzuk azt, hogy mi másképpen élünk majd, mind a szüleink, és másképpen neveljük a gyerekeinket is, mint ők. Igen ám, de mi is beleessünk abba a hibába, mint a szüleink, mert nem láttuk még azt a "modellt", amit úgy neveznek, hogy "másként".
Érdemes elgondolkozni a beidegződött dolgokon, és felülvizsgálni azokat, hogy kiléphessünk a generációról-generációra szállott titkokból. Ehhez komoly önismeretre és kulturáltságra van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése