eva-horvath.blogspot.com

2012. augusztus 4., szombat

Dacos gyerekek, avagy a dackorszak időszaka

Időnként itt a blogomban egy-két alkalommal már előfordult, hogy nem csak a felnőttek lelki problémájáról írok, hanem a gyerekkorral járó bizonyos élethelyzetekről. Mivel az olvasók közül van, akit az ilyen téma is érdekel. Ezért most is egy ilyen gyerekneveléssel kapcsolatos témát osztok itt meg a blog olvasóival. Ez pedig a dac korszak, és az ezzel együtt járó problémák lesznek.

A dackorszak és a kamaszkor a a legnagyobb próbatétel a gyereknevelés szempontjából a szülő számára. A dackorszak a gyerek olyan másfél-kétéves korában kezd először megmutatkozni. Sok szülő ilyenkor nagyon meglepődik, hogy az ő addig aranyos, engedelmes gyerekével vajon most mit történt. Most a gyerek abban a korban van, amikor az "akaratát" próbálja mg gyakorolni. A dackorszakban a gyerek mindig ragaszkodik, azokhoz a szokásokhoz, amelyeket ő megszokott, és csak akkor fogadja el az újat, ha ő találta  azt ki. Ez a korszak úgy a gyereket, mind a szülőt nagyon megterhelik. A legjobb módszer az, ha önállóságra szoktatjuk, és van ahhoz türelmünk, hogy mondjuk a konyhába "besegít" a munkába. (pl:  mézeskalács sütés) Igaz, hogy sokszor inkább nyűgnek érzi a gyerek segítését a konyhába a szülő, mert így a gyereke, csak hátráltatja őt a munkában. Ehhez nyugalomra, türelemre van szükség. És a legfontosabb, hogy ne nevessük, ki és ne szégyenítsük meg őt. az ügyetlenkedése miatt. Az önállóság és az önbizalom csökkenti a a dacot.

Emlékszem rá, hogy az egyik ismerősöm gyerek, olyan másfél-kétéves kora körül élte a dackorszakát. Borzasztóan hisztis, akaratos tudott lenni. A gyereknek voltak olyan időszakai, hogy amikor valami nem úgy alakult az életébe, ahogyan ő azt per-pillanat akarta, akkor arra is képes volt, hogy beleharapjon abba az emberbe, aki épen vele volt. Ezt anno velem is megtette. Volt olyan eset, hogy a kislányt az anyja nálunk hagyta megőrzés céljából, mert a nagyobb gyereket el vitte az óvodába vagy épen érte kellett, hogy elmenjen. A kislány miután az anyukája elment óriási hisztibe fogott. A fejét beleverte a folyosón lévő lambériába. Az anyám, aki nem volt hozzászokva az e fajta viselkedéshez szokva, ezt mondta: " Csinálj már vele valamit!" - Én pedig ezt válaszoltam: " Majd abba hagyja, hiszen neki fáj". És tényleg így lett egy idő múlva magától abbahagyta a hisztit, és megnyugodott. Ilyenkor hagyjuk hadd hisztizzen, dacoskodjon, majd ez az időszak is elmúlik egyszer. Ehhez azonban sok nyugalomra és nagy fokú következetességre van szükség.

A másik tipikus eset, amikor a gyerek boltban,bevásárlóközpontban dacoskodik és veri ki a hisztit. Például, ha kinéz egy játékot és az anyuka nem veszi mg neki, mert már esetleg több tucat baba vagy kisautó van odahaza. A gyerek ilyenkor földhöz vágja magát, amit a vásárlók rossz szemmel néznek, és sok esetben elítélik az anyát, hogy milyen érzéketlen, hogy nem veszi meg neki a kiszemelt játékot. Az anya pedig szégyenkezik. Ilyenkor ne verjük meg a gyereket, és ne rúgjunk bele, hiszen ő is szenved, mert az akaratát szeretné érvényesíteni. Mondjuk neki határozottan, hogy NEM és NEM!!! Csak azért ne vegyük meg a játékot vagy bármi mást, mert a járókelők, vevők megítélnek. Bírjuk ki ezt az időszakot, Kitartó nyugalom, halk hang, és következetesség kell mind ehhez.


Emlékszem, nekem is volt olyan, hogy nagyon kellett volna egy játék, de nem volt rá pénz, és az anyám nem vette meg. Nekem is azt mondta, hogy most nem. Ilyen esetekben előszeretettél használta azt a módszert, hogy elterelt a figyelmemet és valami mást vett meg, Persze annak is nagyon örültem. Természetesen nem felejtette el azt sem, hogy mit szerettem volna megkapni, mert azt vagy név- és születésnapra, vagy karácsonyra megkaptam. Az anyám nem olvasott azokban az időkben pszichológia könyveket, csak hallgatott a belső sugallatára, hogy mit, hogyan tegyen. Sokszor pedig belülről jönnek a legjobb nevelési módszerek. Így felnőttkoromban sem váltam olyan emberre, aki  mindent meg akar szerezni bármi áron, A mai napig tudom, hogy mi a fontos, és mi az ami kevésbé. A dackorszakot pedig sok nyugalommal, türelemmel, kitartással lehet átvészelni.

Nincsenek megjegyzések: