Mi is valójában a boldogság? A boldogság egy olyan pozitív állapot, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, tudunk örülni az élet apró örömeinek is, és nemcsak a nagyoknak, tudunk szeretni, és tudunk szeretetet is adni. De a ma emberét elnézve, azt mondhatom, hogy sokan nem boldogok, és csak vágynak ezen érzés átélésére. Amikor megkérdezünk egy embert, hogy vajon boldog-e. Akkor a következő választ kapjuk: mitől lennék boldog, ilyen gazdasági helyzetben. Nincs munkám, és nehéz a megélhetés - válaszolják sokan. Ez igaz is. de az igazi boldogság nem az anyagiak függvénye csupán. Nem kevesen vannak azon emberek is, akik jó anyagi körülmények között élnek, és mégsem boldogok. Valami hiányzik az életükből. Akkor hol is van a probléma? Úgy gondolom, hogy sokszor bennünk emberekben van a hiba, mert legtöbbször irreális elképzeléseink vannak a boldogságról, amelyeket a szappanoperák, és a média közvetít felénk. Általában azt szokták mondani, hogy az a boldogság számomra, ha van egy jó kereső szerető férjem, okos gyerekeim vannak, van pénzem, peresztisem, autóm, és hasonló dolgok. Ez azonban tévedés. Ezt csak az egónk diktálja így, a léleknek más elvárásai vannak velünk szembe.
De vajon vannak olyan emberek, akik tényleg tudnak az élet apró örömeinek is örülni? - Igen vannak, de csak nagyon kevesen. Az emberek az idejük nagy részét arra fordítsák, hogy az anyagi javaikat megszerezzék, így az az eszükbe sem jut, hogy a lelkükkel is érdemes lenne foglalkozni. Ahhoz pedig, hogy befelé tudjunk figyelni (mármint magunkra) nyugalomra, csöndre van szükség. Ettől pedig félnek az emberek, ezért szeretnek társaságba, bulikba járni. és úgy mond pörögni. Addig sem kell a saját problémájukkal szembesülniük.
Nyugalmat áraszt a természet, erdő, park, fák, virágok, folyópartok, minden-minden, ami nem zajos. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég kimenni a kertbe, parkba, sétálni, és közben figyelni az állatokat, madarakat, fákat, virágokat. Pár percen beül nyugalom árassza el a testünket, lelkünket.
.Én nagyon szeretem csodálni, a nyíló virágokat, a csiripelő madarakat. a zöld lombú virágos fákat,amelyek csakúgy spontán élik az életüket. Nagyon megnyugtató érzés, és árad a testben a boldogság hormon. A mi nap egy eset történt meg velem. Két vezetés között ültem a parkban és csodáltam a nyíló rózsákat, és ott kalács morzsát csipegető galambokat, amikor egy fiatal ember megkérdezte, hogy leülhet-e a padra. Beszélgetni kezdtünk, és közben megérkezett a két barátja is. Sok érdekes témáról beszélgettünk. Majd olyan jó húsz perc elteltével az egyik srác megkért, hogy aláírnám-e a képeslapot, amit a kezébe tartott. Mert ő, ahol megfordul kér egy aláírást, amelyet ő emlékként megőriz.Teljesítettem a kívánságát, Az örömünk közös volt, ő őrült, hogy kapott egy aláírást, én pedig örültem, hogy neki ezzel a csekélységgel is örömet szerezhettem. Ilyen apróság is örömet tud okozni, és boldogsággal tölt el.
A napokban a TANÍTÓ MESTEREMMEL volt egy riport a tv-ben. A műsor végén a riporter megkérdezte tőle, hogy mit jelent számára a boldogság. Ezt válaszolta: " Én már attól boldog vagyok, ha egy hat elemit végzett embernek eltudom magyarázni azt, hogy mindenki annyi tiszteletet, megbecsülést kap, amennyire saját magát tiszteli." Nagyon szép, bölcs, nemes gondolat volt a részéről. Lássák ennyi is elég a boldogsághoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése