eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. augusztus 22., szerda

Empátia

Empátia. Időnként időnként kiejtjük a szánkon ezt a szót. De vajon mit is jelent az empátia kifejezés? Empatikusnak lenni annyit jelent, hogy bele tudom élni magamat a másik ember helyzetébe, problémájába, gondjaiba, örömébe. Legyen szó bármilyen élethelyzetről. Empatikusnak lenni a mostani időkben úgymond "divat". Ez olyan snassz viselkedésnek tűnik, Oldja meg mindenki a saját problémáját, gondjait, ez nem tartozik másokra. Sokan ezen az állásponton vannak.

Ha találkozunk is hébe-hóba olyan emberrel, aki empátiát gyakorol a másik ember irányában, az olyan "kirívó" viselkedésnek tűnik az olyan ember szemében, aki nem is ismeri, és nem is használja a beleérző képességét. Pedig az empátia képessége minden emberben megtalálható, de ha az egyén nem rendelkezik ezen tulajdonsággal, akkor igenis az empátia tanulható és fejleszthető is. De ahhoz, hogy empatikus legyek a másik emberrel szembe, először is szeretnem kell saját magamat, és másokat is úgy ahogy vannak a hibáikkal együtt. Viszonyt empatikus csak akkor tudok lenni  bárkivel is, ha az adott egyén helyzetébe bele tudom magamat élni. Egy adott helyzetben csak akkor tudom magamat bele élni, ha ugyanazon problémát, amellyel az egyén küzd én is átéltem már az életem folyamán. Azaz ember, aki nem élt még át az életében  olyan szituációkat, élethelyzeteket, amelyről a másik ember épen szenved, az soha nem fog empatikus lenni vele szemben. De mint már írtam, ezen érzéseiket az emberek el is fojtsák, mert félnek, hogy előbb-utóbb velük is megtörténik ugyanaz a probléma, és milyen rossz lesz az akkor nekik.Van olyan helyzet is, amikor ugyan meghallgatásra kerül az egyén panasza, és azt mondják neki, hogy nagyon sajnállak. Ritkább esetben történik meg az az eset, amikor valakit nyugodtan, türelemmel, alázattal meghallgatta-tik. . És a leggyakoribb szituáció az, amikor a problémájáról mesélő emberbe pár perc leforgása alatt belé fojtsák a szót. Ettől szörnyűbb viselkedést adott esetben elképzelni sem tudok. Az ilyen viselkedésű emberről először is számomra egy nagy fokú önzőség, butaság, és érzelmi intelligencia hiánya jön le.

Én személy szerint nagyon áttudom élni az olyan ember helyzetét, akibe, ha panaszkodik vagy mond valamit, akkor belé fojtsák a szót. Ez egy borzasztó érzés. Arról nem is szólva, hogy amikor az ember szemébe oda vágják, hogy ez, meg ezt így és így kellene, kellett volna tenni. Csak úgy kapából oda vágva a másik számára. És amikor eljön az idő és az olyan embereket is hasonló szituáció elébe állítja a sors, akkor persze ledöbbennek, és megmerevednek, hogy most hogyan tovább, és miként kezeljék az adott helyzetet. Kerültem már én is ilyen állapotba életem során. És az élet mindenkinek visszaadja azt, ami neki jár.

Mint ahogyan már írtam vannak olyan esetek is, amikor azt mondjuk valakiről, hogy sajnáljuk őt a meglévő
helyzete miatt, De ezt is csak olyan ímmel-ámmal ejtik ki a szájukon. A sajnálat meglétével csak azt hozom a másik tudtára, hogy őt lenézem, amiért ő ilyen vagy olyan helyzetben van és azt nm tudja egyedül megoldani. A sajnálattól sokkal jobb megoldás az együttérzés (empátia) megléte. Meghallgatni türelemmel a másikat, és bele élni magunkat az ő helyzetébe, annak ellenére, hogy a problémáját csak ő, csakis ő tudja megoldani. Ajánljuk számára a segítségünket olyan formában, hogy amikor gondja, baja van forduljon hozzánk bizalommal, meghallgatjuk és ha kéri segítségünket, akkor segítsünk úgy ahogyan tudunk.

Az empátia pedig csak akkor működik igazán, ha elfogadjuk magunkat és másokat is úgy ahogy vannak. Nem kritizálunk,  és nem mondunk véleményt anélkül, hogy tudnánk a dolgok mikéntjeiket. Ítélkezni a legegyszerűbb. És ne felejtsük el  ha mi empatikusak vagyunk másokkal, mások is azok lesznek velünk szembe.



Nincsenek megjegyzések: