eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. augusztus 12., vasárnap

Testbeszéd, amely visszatükrözi belső lelkivilágunkat.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy a testük önkéntelenül is működik. Állandó visszajelzéseket küld a külvilág felé, hogy épen milyen a belső lelkivilágunk. Vannak emberek, akik erről nem is vesznek tudomást, de vannak olyanok is, akik nagyon is odafigyelnek az árulkodó jelekre. Test és a lelek szorosan együttműködik, egyik sem választható el egymástól.

Nézzünk egy egyszerű esetet! Mi történik olyan esetben, amikor valaki váratlanul "hátba döf " bennünket, amire mi nem voltunk felkészülve. Pillanatokon belül megváltozik a testünk kisugárzása, Arcunk eltorzul, görcsbe rándul, szemünk megmered, pupillánk kitágul, elakad a hangunk, könnyen elsírjuk magunkat. Ezek a látható jelek, amelyet a sértő félnek is érdemes lenne megfigyelni. Így mindig tudhatná, hogy a másik embernek hol vannak a határai, és meddig mehet el másik személyt illetőn, úgyhogy ne sértse azt meg.
Vannak azonban olyan szituációk is, amikor valaki ideges, belső feszültség van benne, vagy olyan éles szituációba kerül, hogy hirtelen nem tudja a helyzetét kezelni.

Bizonyára sokan ismerik azt a szólás mondást, hogy "égnek áll a haja" valakinek, bármitől. Nos ez a népi megfigyelés valóban így is igaz. Láttam már az életemben olyan embereket, hogy akik napok óta feszültek, idegesek voltak valami probléma véget, szinte szó szerint égnek állt a hajuk. Másik ilyen megfigyelésem volt, hogy vannak olyan egyének, akiknek az orruk meggörbül, amikor valamilyen nagyobb lelki feszültséget nem tudnak megoldani. A legjellemzőbben a szemünk közvetít felénk értékes információkat. Nem véletlenül mondják azt, hogy a szem a lélek tükre. De az arcunk is borzasztó sokat elárul bensőnkről.

Most megint egy ilyen tapasztalatomról számolok be. Volt egy ismerősöm, aki váratlanul olyan helyzetbe került, hogy nem tudta a felmerülő problémát kezelni. Egyszerűen hebegett-habogott, és tovább zúdultak  fejére a problémák halmaza. Pillanatokon belül a teste elkezdte közvetíteni a külvilág felé a benne zajló feszültségeket. Az arca, a szeme pár másodperc töredéke alatt megváltozott. A hangja elakadt, Mondhatjuk úgyis, hogy torkán akadt a szó. Sok mindent láttam már életem folyamán e téren, de ilyet még nem. Az illető szeme olyanná vált, mint ha meg akarna valakit gyilkolni, Számomra félelmetes volt. Az arca minden idegszála rángatózott, vibrált, szinte lehetett látni. Nem volt ura a helyzetének.

És hogy ebből a szituációból mi jött le nekem? Hát az, hogy az illető ember tele van félelemmel, bizonytalansággal, önértékelési problémákkal, önbizalomhiánnyal. Meglátásom szerint ő tudja is ezt magáról legbelül, de nem meri kimondani, hogy tele van frusztrációval, félelemmel, gyűlölettel. Épen ezért más és más embereket keres magának arra a célra, hogy a saját belső bizonytalanságáért másokat okoljon. És ez így is lesz mindaddig, amíg fel nem ismeri a hibáit, és nem kezd el változtatni rajtuk.

Láthatjuk tehát, hogy bármennyire is szeretnék a "jobb" arcunkat mutatni a külvilág felé ez nem fog menni. A testünk minden gondolatunkat, problémánkat visszatükrözi a külvilágnak. Semmit nem tagadhatunk el. Bár lehet, hogy ideig-óráig ez működő képes, de hosszú távon nem. A testbeszéd akarva akaratlanul kommunikál a külvilág felé vagy akarjuk vagy nem. Ezen fajta kommunikációnkat nem tudjuk befolyásolni. Akár jó passzban vagyunk, akár nem ezt az állapotot a testünk jelzi.



Nincsenek megjegyzések: