Házi kedvencünk elvesztése

Nagyon sok olyan ember van, aki valamilyen oknál fogva tart valamilyen állatot, Ezalatt azt értem, hogy kutyát, macskát, hörcsögöt, papagájt satöbbi. Vannak, akik azért tartják ezen állatokat, mert állatszerető emberek, és vannak olyanok, akik azért, hogy magányosak és hogy társuk legyen. Azt pedig a pszichológiai tapasztalatok is alátámasztják, hogy az ilyen állatok tartása sokat segít az emberek  mentális- és egészségügyi problémáinak a megoldásában. A macska dorombolása nyugtató hatású és csökkenti a vérnyomást.

Nekem jelenleg három cicám van, de négy volt. Sajnos pár nappal ezelőtt a "kedvenc" cicám meghalt. Szörnyű volt átélni az a pillanatot, amikor megtaláltam az udvarunkon az ivóvize mellett.
A cica kb 8-9 éves lehetett és úgy emlékszem, hogy olyan hét évig élhetet nálunk. Ez a cica, akinek a neve "kék öves" volt a szomszédból került hozzám. Ő egy fiú macska volt, és nevét pedig onnét kapta, hogy kék bolha irtó volt a nyakán, amikor átköltözött hozzám. Nagyon kedves, aranyos, ragaszkodó macska volt a kezdetektől fogva. Megmondom őszintén én korábban nem tartoztam a macska rajongók közé, sőt egyenesen tiltakoztam ellene. Mára ez nagyot változott.

Nincsenek véletlenek! Tartsa a keleti filozófia. És ez így is van. Amikor ez a cica engem kiválasztott, akkor nagyon rossz lelki állapotban voltam, probléma, probléma hátán volt. Ő észrevette, hogy baj van, és állandóan a nyomomban  járt. dörzsölődött. és mindenképpen megpróbált a kedvemben járni. É  ez neki pedig finom kajákkal háláltam meg. Ő pedig végérvényesen gazdit váltott. Pát évvel ezelőtt egy nyári éjszaka arra ébredtem fel. hogy ez a cica fenn hangon dorombolt az ágyon mellettem. Bejött a nyitott erkélyajtón. Felugrott a kerítésre, onnét az erkély korlátjára, és bejött. Ettől a perctől kezdve a cica bent aludt télen, nyáron egyaránt. Nagyon összeszoktunk, Ölembe ült, aludt. Mellém jött az ágyba, beszélgettem vele, Igazi társam lett. Ő nagyon vágyott a szeretetemre, de én nagyon szerettem őt simogatni, és jól eset, ha hozzám bújt. Voltak olyan esetek is, amikor beteg voltam és ő nem tágított mellőlem, Ott volt mellettem, mintha azt mondta volna, hogy ne félj, itt vagyok én neked. A télen is ezt történet, amikor a csuklóm eltörött. Egész éjszaka a mellkasomon aludt. Nagyon érzékeny lény volt. És olyan cica volt, hogy mindent értett, csak nem beszélt.

Minden eggyes alkalommal, amikor munkába mentem elbúcsúztam tőle. És mondtam, hogy mikor jövök, és ő pontos időben várta a gazdi érkezését. Még hétfő este is, amikor már a hotelba aludt megsimogattam a fejét és elbúcsúztam tőle. Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy megsimogathatom a fejét. De az megnyugtató érzés a számomra, hogy még egyszer megtudtam őt simogatni.

Nem tudom, hogy kiben milyen érzéseket vált ki, amikor elveszíti a kedvenc állatát, aki igazai családtag volt. Nálam hasonló érzéseket váltott ki, olyanokat, mint amikor bármelyik hozzátartozónk meghal. Az azonban tény, hogy egy hozzátartozó elvesztését nem pótolni semmivel. Állata pedig még lehet az embernek, bár az már sosem lesz olyan, mint a hozzánk szokott kedvencünk. Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig fájdalom van a lelkemben, bár napról napra könnyebb lesz a hiányát elviselni. És a másik dolog van még három gyönyörű cicám, és az egyik máris próbál a kegyeimbe férkőzni. Talán ő fog a "kék öves" helyébe lépni. De őt elfeledni nem tudom, de hét szép, gazdag évvel ajándékozott meg az itt létével. És nagyon sok  mindenre megtanított.