Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2012. október 13., szombat

Szakítás után is megy az élet tovább

Szakítás. Nincs olyan ember, aki élete folyamán ne élné át a szakítás lelki fájdalmát. Van, aki nem is egyszer kerül ilyen helyzetben, hanem az élete során akár több alkalommal is. Tinédzser korban sem könnyű annak a fiúnak, lánynak a helyzete, aki átéli ezt az élethelyzetet. Ahogy pedig az ember egyre korosabbá válik, ez egyre nagyobb lelki terhet nyom az illető vállára.

A bekövetkezett szakítások sorozatainak azonban vannak jó oldalai is. Lehet tanulni az elkövetett hibákból, hiányosságokból, hogy később már ezeket a dolgokat ki tudjuk küszöbölni. Egy-egy szakítás arra is rádöbbentheti az ember fiát-lányát, hogy esetleg elgondolkozzon az élete értelmén, és drasztikusan megváltoztassa az eddigi élet- és szemlélet módját. Ehhez a feladathoz pedig fel kell nőni. Azt is illik magunkban tudatosítani, hogy egy-egy kapcsolat tönkremenésében mind a két fél hibás, Tehát nem jelenthetjük ki azt, hogy csak a pasi vagy a csaj a hibás a megtörtént események végett. A szakítások ma már egyre jobban az elektronika vívmányain keresztül történnek meg. Ez persze így könnyebb és kényelmesebb, és még nem is kell a másik ember szemébe belenézni. A személyesen történő szakítások esetében ezt a helyzetet nem lehetséges elkerülni, Ott szembe kell nézni ön önmagunk saját hibáival, kudarcaival. Ezért is félnek sokan a személyes szakításokkal, mert az emberek félnek, és gyávák.

De nézzük meg, hogy melyik nem tagjai azok, akik gyakrabban kimondják a szakítás tényét. Az én tapasztalataim azt támasztják alá, hogy a nők azok, akik előbb mondják ki a szakítás tényét, annak ellenére is, hogy ez az állapot lelkiekben őket viseli meg a legjobban. A férfiak ritkábban állnak elő egy kapcsolatban a szakítás gondolatával, mert ők szépen ellavíroznak a viselt dolgaikkal, és még kényelmes is nekik benne lenni egy kapcsolatban. De ahogyan már írtam másként élik meg a nők és másként a férfiak a szakítás utáni állapotot. A nőkben előtör a düh, a bosszúállás, harag, elkeseredés. Megjelenhetnek a testi panaszok is. mit az álmatlanság,idegesség, étkezési zavarok. A férfiak másképpen élik meg ezt a helyzetet. Ők magunkba roskadnak, nem beszélnek senkinek a fájdalmaikról. Rosszabb esetben alkohollal oltják el a bánatukat.

De minden rosszban van valami jó. - tartja a mondás. És ez valóban így is van. Újból kezünkbe vehetjük a sorsunk irányítását. Elmúlik a gyűlölt, harag a másik iránt. És egyre ritkábban törtnek elő az érzelmeink a szeretet fél felé. Sokan azonban azt tartják, hogy harapást szőrével kell gyógyítani, és épen ezért gyorsan keresnek magunknak egy társat. Majd később rájönnek, hogy az új társ valójában semmivel sem különb, mint az előző társ volt. És ez mind miért vagy így? - azért mert az illető személy nem dolgozta fel a problémáját és gyorsan belevágott egy új kapcsolatba. A szakítást, válást fel kell dolgozni, ehhez pedig időre van szükség. A gyors párkeresés leginkább a társfüggő emberekre a jellemző, akik nem akarnak egyedül lenni egy pillanatra sem. (Erről már korábban írtam.) Majd az új kapcsolatban megjelenik a társasmagány.

A szakítás végső fázisában megjelenik a belső egyensúly érzése. Visszaszerezhetjük önértékelésünket, bár ez kemény melóval jár. Tudatába leszünk vágyainknak, kívánságainknak. Megtanulunk másképpen gondolkodni, És egyre jobban tudatában leszünk annak a sokszor hangoztatott bölcseletnek, hogy hasonló, hasonlót vonz magához.

Szakítás után is megy az élet tovább. Ezt anno én sem hittem el, de most már bátran kimerem  jelenteni. És mindig, minden esetből csak tanulni tudunk. Én egy szakítási ceremónia után döbbentem rá, hogy létezik egy új, jobb élet is, És csodák-csodája új utak, élmények nyíltak meg a számomra.

Nincsenek megjegyzések: