eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2012. november 15., csütörtök

Valóban akarunk-e változtatni az életünkön?

Emberekkel beszélgetve, közösségi portálokat böngészve egyre jobban azt látom, hogy emberekben egyre nagyobb igény él arra, hogy boldogok legyenek. És nincs is ezzel semmi baj, hiszen ez alapvető emberi szükséglet. A közösségi portálok hemzsegnek a különböző vallási, ezoterikus, pszichológiai, életvezetési megosztásoktól. Lehet válogatni, hogy kinek, mi a legszimpatikusabb megoldás. Sokan eljutnak addig a pontig, hogy elolvassák ezen posztokat, leláj
kolják, és azt mondják magukban, hogy ez tényleg nagyon jó, hogy milyen igaza van ennek vagy annak a személynek, aki ezeket mondta. És innentől kezdve mindenki vár a csodára. Az pedig magától nem jön, még ha azt életünk végéig is várjuk.

Itt vannak még a különböző önismereti- önfejlesztő tréningek. és különböző előadások, ahol számos népszerű, jó szakember próbálja az embereknek megmagyarázni, hogy hogyan tudja saját maga az életét megváltoztatni. Ezek az előadások legtöbbször teleházasak, és minden korosztály képviselteti magát, leginkább nők. Ugyanis a nők a legfogékonyabbak a változtatásokra. Sokan úgy ülnek be egy ilyen előadásra, hogy XY majd az ő életüket, problémájukat meg fogja oldani. Ez pedig óriási tévedés. A saját problémáját mindenki csak saját maga tudja megoldani. Senki más. Én is szívesen járok ilyen előadásokra, mert szeretem a dolgokat több szakember tapasztalataiból megismerni, és kíváncsi természetű is vagyok.

Így történt ez nem régen is, Egy nagyon népszerű szakember előadásán vettem részt, aki a spiritualitás szemszögéből próbálta a résztvevőkkel megértetni az élet dolgait. A közönség vegyes korosztályú volt. Az emberek tekintetét nézve, azt tapasztaltam, hogy bizony sokan azt sem igazán tudták, hogy miről is van szó, bár nem volt tudományos előadás. Először is kellene, hogy rendelkezzenek valamilyen keleti filozófiai ismeretekkel. mert sok esetben ez az alap, hogy megértsük, elfogadjuk az élet dolgait. és tudjuk azt, hogy mi az ami a saját életünkben nem igazán működik. Majd az ember agyában meg kell fogalmazódnia, hogy változtatni szeretne a saját életén. Ha ez pedig nem dől el a fejekben, addig bárki eljárhat bármilyen előadásra, mert nem lesz változás az életében.

Vajon akarunk-e változtatni az életünkön? - fogalmazódik meg bennem ez a kérdés, amikor ilyen előadásokon részt veszek. A meglátásom a következő: egy szinten meg van rá az igény minden ember lelkében, de amint szembesül bizonyos dolgok kimondásával, elfogadásával, akkor pedig sok embernek inába száll a bátorság. És inkább az mondja, hogy eddig is jó volt, úgy ahogyan volt, és ezután is jó lesz. De belül őrlődik, dühöng, haragszik, gyűlöl, és sajnáltatja magát, hogy ő szegény, szerencsétlen, aki egész életében áldozat volt.
 Néhány emberrel szót váltva valóban így működik a dolog. Én csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani bárkinek. Az első dolog, amit tehetünk, hogy kimondjuk magunkról, hogy emberből vagyok és nem istenből, tele jóval és rosszal. Fogadjuk el, hogy meg fogunk halni, akár tetszik, akár nem. Ez pedig kemény dió. És van meg egy nehéz feladat: ez pedig a bennünk folyamatosan dolgozó. munkálkodó egó. Ez pedig állandóan hadakozik a lelkünkkel, de lehet rajta segíteni. És itt van még a türelmetlenség, és a fájdalom  elviselése.

Igen, a fájdalom, Ettől félünk sokan. Már egy egyszerű fejfájástól is kivagyunk bukva, és bekapunk egy fájdalomcsillapítót. A fájdalom leküzdése itt kezdődik el.
Vannak ismerősök, akik megkérdezik, hogy hogyan lehet elindulni, ha változtatni szeretne bárki az az életén. Amikor elmondom az előzőekben leírtakat, akkor fejükhöz kapnak és ezt válaszolják: "Hogy azt már nem! Nem tudom elfogadni, hogy meg fogok halni!" - És marad minden a régiben.

Minden ember szíve mélyén él a változtatásra való igény, Ezért pár kezdő lépést még képes is megtenni, de amint jón a fájdalom, akkor rögtön meg hátrál. Erősebb a félelem- és a fájdalom megléte. Ez nem baj, mert azt mutatja, hogy emberből vagyunk, és vannak időszakok, amikor a félelmeink erősebbek, mint mi, de dolgozunk rajta, hogy ezen félelmeinket legyőzzük nap mint nap. Mindig jusson eszünkbe, hogy emberek vagyunk és nem istenek vagy félistenek.

Kép: demotivalo.hu

Nincsenek megjegyzések: