Loading...

eva-horvath.blogspot.com

2012. december 18., kedd

A kimondott szavak ártalmai

Az életünkben sokszor nem is gondolunk arra, hogy a meggondolatlan szavaikkal milyen mély sebeket ejtünk bizonyos emberek lelkébe. Nagyon sokat árthat így a szülő, tanár, barát, vagy később a főnökeink, munkatársaink. Az életre szóló traumákat elsősorban a szüleinktől kapjuk, majd az iskolában a tanárainktól. Bizonyára nincs olyan ember, aki az életében ne tapasztalta volna meg, hogy a meggondolatlanul kiejtett mondatok milyen kártékonyak tudnak lenni, Olyan az, mint amikor egy vírus megtámadja a számítógépet. A különbség csak annyiban más, hogy mi emberek évekig küzdünk ezen problémák megoldásával, és van akinek sikerül,és van akinek nem ezen túllépnie.


Nekem is van ilyen "élményem" a tarsolyomba. Általános iskolás koromban az egyik tanáromnak ez a mondat jött ki a száján. "Belőled nem lesz senki!" Nem tudom azt az érzést leírni, amit akkor átéltem. Ő valószínűleg azért mondhatta ezt, mert nem voltam eminens, kitűnő tanuló, de buta sem. Nála pedig csak azaz ember ért valamit, aki kitűnő, példás bizonyítvánnyal rendelkezett. A részletekbe most nem akarok belemenni, akit érdekel olvassa el a blog bejegyzésemet, amelynek címe: "Így tehetjük tönkre gyerekeink önbizalmat".  Ott részletesebben leírtam a történetet.Több évtizedes távlatból nézve is, nekem az a véleményem erről pedagógusról, hogy ő nem volt alkalmas az általa választott pedagógusi pályára. Borzasztó sok belső konfliktusa lehetett önmagával szemben, amelyeket soha nem mert felvállalni. Belső bizonytalanság, megfelelni vágyás, rossz ön- és emberismeret, és sok egyéb lelki tényező együttes hatása válthatta ki belőle, ezt a hozzáállást. Talán neki is mondhatta valaki ugyanazon mondatot, hogy belőled sem lesz senki.

És most jönnek a szülők gyakran hangoztatott ártó mondatai. Hányszor, de hányszor hangzanak el a következő mondatok szülők szájából. "Nem lesz belőled senki! Te semmit sem érsz, csak arra vagy jó, hogy költsd a pénzt! Ha tudtam volna, hogy ilyen gyerekem lesz... ! Bár meg sem szültelek volna! Minden problémám forrása te vagy! Te egy senki vagy, és semmire sem leszel alkalmas!" Brutális mondatok ezek. De amikor ezen mondatok elhagyják a szülők száját, nem is gondolnak arra, hogy a gyerekük lelkében milyen kárt tettek, és hogy akár évtizedek múltán is nyomni fogja a lelküket ez a teher.

Hibáztathatjuk ezért a szüleinket vagy nem? - én azt gondolom, hogy nem. Mert őket senki sem tanította meg arra, hogy az ilyen mondatok milyen ártóak tudnak lenni. Nem volt tanítómesterük. A viselkedés mintáinkat pedig mind-mind a szüleinktől tanuljuk el. A szüleink pedig eltanulták a saját szüleiktől. és így tovább. Amikor pedig akár a szülő, akár a pedagógus tesz hasonló kijelentéseket, akkor arra lehet következtetni, hogy az ő lelki világuk nincs igazából rendbe. Bizonytalanok, gyávák, befolyásolhatóak, emocionális szempontból nem nőttek fel. Mondhatnám úgyis, hogy nem érettek meg arra, hogy gyereket vállaljanak. Sajnos ez a tendencia egyre jobban érzékelhető a mostani társadalmunkban. Ezért egyre több és több lesz a problémás gyerek.

Amikor én is rájöttem arra, hogy valójában nem a gyerekben van a hiba, hanem a szülőkben, akkor és is visszamentem a generációkban, teljesen a nagyszüleimig. És meglepő felismerésekre tettem szert. Olyan hibákra, nevelési irányzatokra, amelyeket a nagyszüleim az én szüleimmel vittek végbe, és ő is velem, Bár a fent említett mondtatok soha nem hagyták el az anyám száját. Csak a régi tanárom szavai maradtak meg bennem örökre, annak ellenére, hogy csak lettem valaki.
Én azt tanácsolom a szülőknek, hogy mielőtt a fent említett mondatok bármelyikét kiejtenék a szájukon, számoljanak ötvenig, vagy igyanak egy korty vizet, de ne nyeljék le. Ugyanis soha nem tudhatják, hogy ezekkel az ártó mondatokkal milyen végzetes kárt tudnak tenni a gyerekeik életében.

Nincsenek megjegyzések: